Van, hogy a hétköznapok pörgésében, a munka és a gyerekeim mellett olyan számomra a főzés, mintha a fogamat húznák, nincs bennem sem inspiráció arra, hogy valami finomat, ötleteset főzzek, sőt, van, hogy a félkész ételek összedobása is kutyafuttában, alig odafigyelve történik, nem tagadom. De mivel tudok és szeretek is főzni, az esetek többségében még a legegyszerűbb receptben is el tudok veszni – a jó értelemben. Maga a főzés tevékenysége lesz számomra üdítő, megnyugtató folyamat, és hamar rájöttem, sokkal jobban vagyok, ha mindennap főzök – és ezt most mentálisan értem.
A főzés, mint meditáció
Nem mondok újdonságot azzal, hogy ha az ember azért is végez kreatív, de mégis mechanikus feladatokat, mert azzal meg tudja élni azt a bizonyos flow-élményt, azaz bele tud feledkezni egy mozdulatsorba, amely során nemcsak létrehoz valamit, de az elméje kívül helyezkedik a zsongó gondolatokon, egyszerűen csak ott van az itt és mostban. Nevezhetjük ezt meditációnak, mindfullness-gyakorlatnak, de egyszerűen kikapcsolódásnak is.
A lényeg, hogy csak magával a főzéssel foglalkozunk, a figyelmünk teljesen az alapanyagokon, a feldolgozási folyamaton, az aprításon, kavaráson van, a kezünk serényen, szinte már gépiesen dolgozik, miközben az elménk lehet, hogy valami egészen máshol jár, de megtörténhet az is, hogy azon kapjuk magunkat, épp semmire sem gondolunk, és ha kívülről látnánk magunkat, meglepődve tapasztalnánk, hogy szinte üres tekintettel meredünk a pulton előttünk lévő ételre, miközben a kezünk serényen dolgozik.
Ez velem egészen sokszor megesik, és egy-egy ilyen zavartalan, magányos főzési szeánsz után általában egyszerre vagyok jólesően fáradt és kipihent, sőt felüdült.
Mintha sétáltam volna egy jót a természetben
Fókuszált vagyok és jókedvű, mert sikerült kiszellőztetni a fejem. Ez mostanra akkor is sikerül, ha éppenséggel valami olyat főzök, amihez követnem kell a recept előírásait, és nem tudom fejből, maguk a rutinos kézmozdulatok is nyugtatóan hatnak.
Zene az kell?
Sokan vannak, akik esküsznek arra, hogy a legjobb zenére főzni, a hangulatukon rengeteget dob, élménnyé válik számukra a főzés – én is sokáig így főztem: zenét vagy rádiót hallgattam és most is vannak alkalmak, amikor megy valamilyen zene a háttérben, miközben főzök, de általában a család hallgat valamit, én pedig azon kaptam magam, hogy még ekkor is kívül helyezkedem a zenén. Számomra komfortosabb ilyenkor a csend, úgyis hamar elmerülök a tevékenységben és olyan leszek, mint aki se lát, se hall.
Egyszóval mindenkinek ajánlom, hogy még akkor is, ha épp úgy érzi, a háta közepére kívánja a főzést, álljon neki a folyamatnak ahelyett, hogy rendelne valamit – a jól bevált és kedvelt ételeink elkészítése általában már a kisujjunkban van, nem kell figyelni a mértékegységekre, hozzávalók sorrendjére, bele lehet merülni a tevékenységbe és levezetni vele a mindennapi stresszt.
Ezeket az írásokat is olvasd el!
