Gyerekkoromban a lecsó volt az egyik étel, amit egy ideig szerettem, aztán nem szerettem, aztán megint szerettem - főleg rizzsel vagy tojással. Ma már nem hogy szeretem, hanem imádom, szezonban leginkább rizs és tojás nélkül, egy kis bogyiszlói vagy hegyes erős paprikával, kolbásszal és friss kenyérrel, de igazából bármilyen formában jöhet, gyakorlatilag bármikor és bármilyen mennyiségben.
1. A lecsó vitathatatlan előnyei
Kezdjük az egyértelműekkel: színes, friss, szezonális, változatosan is elkészíthető és finom.
Amiért azonban fogyókúrába is jól beilleszthető étel a lecsó, az az alapjául szolgáló zöldségek alacsony energia- és szénhidráttartalma (fehérjét, zsírt ezek a zöldségek nem tartalmaznak). Akár csak a klasszikusokra gondolunk: paradicsom, paprika, vöröshagyma, akár már a kicsit turbózott változatokra: cukkini, padlizsán, patisszon, tök, gomba. Ráadásul ezeket lehet nagy mennyiségben is fogyasztani, ebben rejlik a lecsó telítőértéke.
De látom már a félmosolyokat az ajkakon, hogy: "Miújság a kolbásszal és a jó kis szalonnával a lecsóban?". Alapvetően természetesen ezek a finomságok kevésbé férnek bele a testsúlycsökkentő étrendbe, ezeknél elsősorban a mennyiségekre, a kalória- és a zsírtartalomra kell figyelni. Ha valaki nem bánja a kalóriaszámolgatást és be is tudja tartani, akkor nem kell ezekről az élvezetekről sem örökre lemondania!
Olvasd el!
2. A klasszikus változat
Persze kérdés, hogy létezik-e ilyen egyáltalán, hiszen ahány ház, annyi recept. Fogyókúra tekintetében a klasszikus (paprika+paradicsom+hagyma+zsiradék(+kolbász)) kombináció azért nem tökéletes, mert jellemzően nincs benne teljes értékű fehérje és ha teszünk is bele kolbászt, akkor is inkább a zsír-, mint a fehérjetartalmat növeljük. Ez persze nem jelenti azt, hogy szezonban ne férne bele ebédre, vacsorára a klasszikus lecsó, ha valaki igazán ezt szereti vagy épp erre vágyik.
"Tökéletesíthetjük" lecsónkat, ha tojásosan készítjük el, hiszen ekkor már az étel része a megfelelő fehérjetartalom, illetve, ha valaki virslivel szereti, az is jó megoldás, de ott azért jobban kell figyelni már a kalóriákra és a zsírtartalomra is. Tojásból ebédre 2 db/fő, vacsorára 1 db/fő, virsliből is hasonló mennyiség ajánlott, de ezt mindig az egyénileg meghatározott napi kalóriabeviteli mennyiséghez kell igazítani.
Fogyaszthatjuk rizzsel (vagy akár bulgurral, más gabonafélékkel) vagy kenyérrel is, ezek esetében is nagyon figyeljünk az adagnagyságra, mert bár maga a lecsó rendkívül alacsony energiatartalmú, ezért kísérheti kalóriadúsabb étel, de ne essünk át a ló túloldalára és ne nullázzuk le a lecsó érdemeit.
3. Tágítsuk a kört!
Bár nagyon büszkék vagyunk a lecsónkra, más országok konyháiban is találunk hasonló ételeket - gondoljunk csak a ratatouille-ra vagy a shakshukára. Bátran ismerkedjünk több alapanyag felhasználásával és fűszerezzünk változatosan - használhatunk kakukkfüvet, kaprot, oregánót - ízlésünk és kedvünk szerint.
4. Fogyasszuk köretként!
Fogyni vágyó pácienseimnek mindig szoktam ajánlani a "lecsós szelet" típusú ételeket (akár hetente többszöri fogyasztásra is) - nagyon tágan értelmezve a "lecsó" és a "szelet" fogalmát is. A lényeg, hogy egy (nagyon) sokzöldséges ragus húsételt képzeljünk el, ahol:
- a sok zöldség (paradicsom, paprika, cukkini, padlizsán, patisszon, tök, gomba, spárga stb.) adja az étel mennyiségének felét (ld. Tányér-modell),
- sovány húsféle (csirke-, pulykamell, -máj, sertéskaraj-, szűz-, comb, fehér húsú halak) adja a teljes értékű fehérjét - akár szeletben, akár kockákra, akár csíkokra vágva,
- féladagnyi rizs, bulgur, kuszkusz, egyéb gabona vagy akár (teljes kiőrlésű) kenyér, kifli, zsemle adja az étel összetett szénhidrátokban gazdag energiatartalmát.
5. Tegyük el télire!
És ha igazán jót akarunk magunknak, akkor télire is elteszünk a nyári lecsóból, mert bár ma már egész évben kaphatóak az alapjául szolgáló zöldségek, azért ízben még mindig a nyári verzió a nyerő!