De mégis hogyan, ha nem tudnak rágni?

Logikus válasznak tűnik, hogy turmixolva, pépesítve, apróra vágva adjuk neki azokat az ételeket, amiket egyébként mi is fogyasztunk – sokszor azonban ez nem kivitelezhető, mert egy egyévesnek annyira nem is egyszerű elmagyarázni, hogy nem eheti ugyanazt, ami apa-anya tányérján van, mert abból csak a félrenyelés meg a köhögés lenne. Egyébként is sokkal egyszerűbbnek tűnik a kicsi tányérjára tenni valami nem folyékony, fogható, kézbe vehető táplálékot, amin 30 másodpercig csendesen elnyammoghat.

A pépes ételek esetében adják magukat a főzelékek, mint a spenót, sóska, esetleg a krumplipüré, illetve a gyümölcskrémek, sűrű szószok, mint például az almaszósz vagy a meggymártás.

Léteznek úgynevezett "jóéjszakát-pépek" is a bébiételek mellett, amelyek por állagúak, általában rizsliszttel készülnek, és csak forró víz hozzáadása szükséges ahhoz, hogy krémes állagúvá váljanak. Ezek az ételek azonban szinte kivétel nélkül tartalmaznak hozzáadott cukrot, ami egy egyéves számára teljesen fölösleges plusz energia. Persze, ezért hívják őket "jóéjszakát-pépnek", mert laktatóak, és a szoptatásról éppen leszokó-félben lévő babáknak esélyt adnak arra, hogy átaludják az éjszakát. Ez azonban gyakran önámítás csupán, mert a babák legtöbbször nem a kalóriabevitel miatt kelnek fel éjszaka enni, hanem hogy érezzék az anyukájuk megnyugtató közelségét.

Ha már leszokott a babánk az anyatejről, és elmúlt egy éves, tehát pótlásra sincs feltétlenül szüksége, akkor felmerül a kérdés, hogy mi fogja nála betölteni az utolsó, esti – többnyire folyékony állagú ételen alapuló – étkezést. Ilyenkor következhetnek az úgynevezett gyerekitalok, sokszor még tápszert is kapnak ilyenkor a kicsik, a tehéntejjel már megismertetett babáknak pedig ilyenkor jöhet a kakaó, de akár az üres tej is megteszi.

Jó megoldás lehet a fog nélküli táplálkozáshoz a joghurtok kínálása, de itt is válasszuk inkább a natúr termékeket, hiszen hiába kecsegtetnek a gyümölcsösek azzal, hogy több bennük a vitamin, de a cukor is sokkal-sokkal több.

Ahogy készülődnek kibújni a fogacskák, úgy feszül a babák ínye, ezért kifejezetten szívesen rágcsálnak puha, de konzisztens állagú dolgokat. Erre az időszakra már adhatunk a kicsinek kiflit, azért ne egészet, mert akad, aki képes lesz rögtön betömni. Szépen el tudják szopogatni már, épp úgy, mint a kenyérhéjat, amivel valószínűleg a mi nagyanyáink is nyugtatták a szüleinket ilyen idős korukban. Jöhetnek a puhára párolt zöldségek is: a brokkolit, sárgarépát, karfiolt például ügyesen el lehet majszolni ínnyel is. És bár állagra a pillecukor is megfelelőnek tűnhet, azt azért még ne kínáljunk a babának.