Nem pontosan főnek kell ejteni persze, de sebaj, nem ez a lényeg, hanem, hogy az otthon készült változatát is megízlelhettem végre. Ráadásul nem nekem kellett pho-t főznöm, hanem anyák napjára kaptam ehető ajándékul. Nem tudom, mennyire autentikus a recept, a készítőjét illetően biztosan nem, mert a lányom lepett meg vele, és nem Vietnamból hívott segítséget, hanem Segal Viktor szakácskönyve szolgált útmutatóul.
Úgy látszik, teljesen mindegy, hogy ázsiai vagy európai kultúráról van szó, a húsleves minden jónak az alapja és egyben kiteljesedése. Mert, hogy alapvetően egy gazdagon és különlegesen fűszerezett húsléről van szó, amibe belekerül az ázsiai konyha íze-java. A meglepetésleves csirkéből készült, emiatt az indulásnál akadt egy kis gond. Addig simán ment, hogy a piacon vásárolt a lányom egy egész háztáji csirkét. Már meg volt tisztítva, de mint utóbb kiderült, éppen a kopasztás volt az, amivel könnyedén megbirkózott volna, hiszen nagyanyjának sokszor segített ebben a műveletben. Az is igaz, hogy amikor segédkezett, az asztalra került ételhez hozzá sem nyúlt – erősen kísértették ugyanis a szagemlékek. Most ez a veszély nem fenyegetett, ám otthon, amikor a csap alá tartotta a csirkét, különféle alkatrészek potyogtak ki belőle. Ez meglepte, de miután felismerte a nyakat, májat, szívet és zúzát, megnyugodott. Szüksége is volt a nyugalomra, mert éles kése ugyan volt, de a csirkeanatómiai tanulmányait hiányosan abszolválta. Márpedig darabolnia kellett. Eddig nem nyílt még erre alkalma, mert a hentesnél a recepthez szükséges comb-, szárny- vagy mellmennyiséget zacskóba pakolták, és otthon mehetett a fazékba.
Vietnami levesek
Nézte, nézte a pulton heverő jószágot, aztán nem volt mit tennie, hozzálátott. A fő cél a mell különválasztása volt, amit sikeresen abszolvált, miután megküzdött a combokkal és a szárnyakkal is, de tovább nem nagyon picikézte, a recept szerint nem is volt rá szükség, és szerencsére jó nagy fazék is akadt, elfért bőven benne az egybe-comb és a far-hát is.
A többi már ment, mint a karikacsapás, gondolom én, mert mikor mi, többiek megérkeztünk és asztalhoz ültünk, ő maga úgy ítélte meg, hogy nagyon egyszerű elkészíteni a pho-t, nem kell hozzá különösebb szakácstudomány – kivéve a darabolást.
Ettük együtt, nagyi, gyerekek és unokák, tényleg finom lett a pho, de mégiscsak az a pho – jaj, miket írok –, szóval az a fő, hogy együtt voltunk!
Mari nagyi