1. Alapfelszerelés
Az alapfelszerelés: Fényképezőgép, napszemüveg, jegyek, útlevél. A passport egyébként a fesztivál programfüzetét takarja, hiszen idén a „Fesztiválköztársaság” címszóra építették rá az eseményt. Nekem ez tetszett, akár emlékbe is szívesen elraknám, de ugye legalább marketingben erősnek kellett lenni, ha a programokban már nem sikerült.
2. Hello Budapest!
A K-hídról a rendezvény helyszínére besétálva egy hatalmas Budapest felirat fogadja a kedves vendégeket, amely nagy valószínűség szerint a legtöbbet fotózott téma évek óta a Szigeten. Megörökítettük mi is, csak éppenséggel nem magunkat, hanem a pózoló turistákat.
3. A legnagyobb őrültségek
Mi a legőrültebb dolog, amit a Szigeten csináltál? Ahogy látszik, szépen teleírták a szigetlakók. Részemről a legőrültebbnek az tűnt, hogy képesek voltunk hajnali 5-kor beállni a taxira várakozó emberek kígyózó sorába. 40 perc ácsorgás után sikerült is beszállni egy autóba és akkor nagyon boldogok voltunk. Persze másnap felvilágosítottak, ha nem a hivatalos taxipartnerrel utazunk, hanem kisétálunk a szigetről, akkor ott nagyjából 3 perc alatt találunk taxit, ami hazavisz. Így is lett.
4. Sziget Eye
Az óriáskereket átcipelték az Erzsébet térről és annyi pluszt sikerült belevinni a dologba, hogy különböző grafikai elemeket, illetve képeket vetíttettek rá. Tény, hogy jól nézett ki, de reméljük, nem ezért volt drágább egy kör, mint anno két héttel azelőtt a belvárosban.
5. End show, vagy mi
End Show David Guettával. Hát nem tudom. Annyira beharangozták, hogy mekkora vizuális és auditív élmény lesz ez a záróparti, hogy mindenki maga alá csinál majd és mennyi pénzt költenek erre. Ehhez képest tényleg egy tűzijátékra futotta a kreativitás? Persze, volt itt még színes fecnik nézőkre eresztése, lézersó meg lángcsóvák, na de kérem szépen, ez puszta parasztvakítás. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy Guetta urat a magyar közönség közül pedig csak az nem látta eddig, aki nem akarta, és valószínűleg azok meg nem véletlenül.
6. Woodkid
Az idei fellépők közül két név hozott lázba, közülük egyik a Woodkid volt. Olyannyira izgatottak voltunk, hogy a koncert hivatalos kezdése előtt jó fél órával már elfoglaltuk a megfigyelőállásunkat. Woodkid, becsületes nevén Yoann Lemoine egy rendezőből, illetve grafikusból lett zenész. Így nem is annyira hangban, inkább a zenék összerakásában, no meg szövegírásba erős, de abban viszont nagyon! A szigetes koncerten nemcsak mi, hanem szemmel láthatóan ő is jól érezte magát, pont ezért nem is értem, miért sikerült csupán egy szűk órát játszania. Mi még hallgattuk volna.
7. Zaz
Az én zenei ízlésemnek másik kedves fellépő a Zaz formáció volt. Igazi zenész emberek, akiknek zsigerből jön az egész és a frontember hölgynek olyan hangja van, hogy a lehalkíttatott A38 színpad hangosítása nem is bírta, ezért torzult minden. Sebaj, így is kellemesen ellötyögtünk és az egyik legjobb zenei élmény az elmúlt hétről.
8. Back to Germany
Az utolsó napon már voltak olyan külföldi vendégek, akik a jövőre gondolván fuvart kerestek a visszaútra. Az egyik leghatásosabb (és persze legviccesebb) módszer a képen látható szendvicsember megoldás. Reméljük, sikeres volt az akciójuk!
9. Sziget-gasztro
Állítólag gasztróban is erős volt az idei Sziget. Én ezt nem tapasztaltam. Voltak nagy nevek, főleg a VIP-ben, meg homár is, ha valaki arra vágyott, de amúgy persze jogos a kérdés, hogy kell-e egy zenei fesztiválon gurméskodni vagy sem. Valószínűleg nem, így csodát itt se vártunk, ennek ellenére akadt néhány meglepetés, úgy mint zöldséges stand vagy a képen látható háztáji termékeket árusító hely. Napközben nem tudom, hogy ment neki a bolt, az biztos, hogy éjfél után (amikor a kép készült) a közelében sem járt senki. Mellékesen megjegyezném, hogy egész egyszerűen nem értem, hogy hajnali kettő után miért lehetetlen kajához jutni a Szigeten? Minden elfogyott vagy bezárt. Mű hot dogot vagy kihűlt pizzát még ehettünk volna, de inkább hazafelé menet a városban megálltunk normális kajáért.
10. Sziget
Habár tisztességesen végignyomtunk két napot (egy nap szünetet beiktatva), de még kedden is kifacsarva éreztem magam. Becsülöm azokat, akik egy teljes hetet végigzúznak, ráadásul sátorban, ahol a komfortérzet is minimális. Összességében egyetértek azzal, hogy – minden szempontból – gyengus volt az idei felhozatal, de reménykedem benne, hogy jövőre magukra találnak és valamirevaló fellépőkből is többet össze tudnak szedni, mint ebben az évben.
+1 Pho
Fesztivál után, másnap – és természetesen nemcsak ilyenkor – jólesik egy tál életerőt adó pho leves. Hála az égnek, az otthonunk közelében nyitotta meg bisztróját a Dang Muoi, így mi hamar helyrerázódtunk az előző este után. Egy jó tanács azoknak, akik először járnak ott: leves után maximum csak valami könnyű utóételt rendeljünk, mert nem fukarkodnak, megpakolják rendesen azt az igencsak nagy tányért!
