Ki kell ábrándítanom mindenkit: a spanyol konyha remekeit egyetlen nyaralás alatt végigenni képtelenség, ha csak nem költözünk oda hónapokra. Próbálkozni azért lehet, erre teszünk kísérletet!
A spanyol konyha, akárcsak a korábbi gasztrokirándulásaink uticéljai, egyáltalán nem egységes, sőt! Geopolitikai, történelmi, és domborzati sajátosságai miatt az egyik legváltozatosabb konyha Európában. Egészen másféle különlegességeket kapunk a világ legjobb szakácsainak szülőföldjén, Baszkföldön, mást a rebellis katalánoknál, és mást az évszázadokig arab kézen lévő Andalúziában - és akkor még nem is beszéltünk a többi 12 tartományról, és a szigetekről sem. Hasonlóságok természetesen vannak, de hogy elkerüljük a szokásos turistahibákat, lássuk, mit-hol kóstoljunk!
Közös többszörös
A spanyol konyha egyik közös jellemzője az étkezések rendje. A reggelivel nem sokat piszmognak, általában kávé, vagy forró csokoládé a nyerő, mellé valamilyen friss, édes péksütemény, mely a leggyakrabb esetben kis vagy nagy százalékban tartalmaz mandulát - a spanyoloknál ugyanis hatalmas kultusza van. A legtipikusabb reggelik közé tartozik a churros, a forró, égetett tésztából készített fánk, amelyet sűrű forró csokiba mártogatnak fogyasztáskor. Az ebéd később van, mint nálunk, délután kettő körül kezdődik, a "nehézsége" pedig egyre csökken, ahogy dél felé haladunk. Saláta, hal, sonka, kolbászfélék, könnyű vagy tartalmas levesek, esetleg egy kis desszert. Utána az elmaradhatatlan szieszta következik, melynek bevezetését én személy szerint itthon is szívesen szorgalmaznám. Pihenés után esetleg egy könnyű tapas következik - ez gyakorlatilag bármi lehet, zöldség, tojás, hús vagy halétel, pirított mag, vagy apró tányérban felszolgált egytálétel, kisebb szendvics. Mellé sör, még inkább bor jár. A tapas lényege, hogy "csak egy kis falat" - segít kibírni vacsoráig. A vacsora a spanyolok igazi nagy étkezése - este kilenc előtt nem kezdődik, de inkább később, és éjfélig simán eltart. A család ilyenkor gyűlik össze, a számtalan fogást, előételeket, falatkákat, jó borokat és desszerteket lassan elfogyasztva, beszélgetve élvezik.
Északi ízorgia
A spanyol gasztronómia hivatalos fellegvára északon van. Baszkföldön a területre jutó Michelin-csillagos éttermek száma igen magas, el kell tehát hinnünk, hogy ott aztán tudnak főzni! Aki kedveli a magyar ízeket, biztosan nem fog csalatkozni, a húskészítmények, különböző szárított sonkák, chorizók, vagyis kolbászok temérdek variációja a nehezebb fogások kedvelőinek kedvez. Mivel az Atlanti-óceán partján található, a halak is nagyon fontos szerepet töltenek be a konyhában. Plusz Baszkföld a hazája az úgynevezett txoko-nak, amely nem más, mint egy olyan egyesület, amely tagjai csak férfiak lehetnek, akik ráadásul főznek. Az egyesületek saját konyhával rendelkeznek, ahol a gourmand urak kiélhetik a főzés iránti vágyaikat. Kicsit keletebbre található Katalónia - neve nyilván ismerősen cseng a kulinária szerelmeseinek. Barcelona tartományát már jobban jellemzik a mediterrán ízek. Konyhája alapját a római időkben kell keresnünk, de a közeli francia, és egykor olasz tartományok is változtattak rajta. Rengeteg halat és tenger gyümölcsét fogyasztanak, a kedvező időjárás és a hosszú meleg miatt dúskálnak az idényzöldségekben és gyümölcsökben. Édességek közül feltétlenül kóstoljuk meg a creme brulée spanyol rokonát, a crem catalant!
Az ország közepe
A part mentén továbbra is élvezhetjük a tenger ajándékait, az ország belseje felé haladva azonban kissé nehezülnek az ízek. Valenciába járva kötelező megkóstolni a paellát, mert bár az egész országban kínálják, itt van az őshazája. Eleinte amolyan parasztkaja volt, mondhatnánk, hogy a pásztortarhonya magyar változata - a pásztorok készítették abból, amit a mezőkön találtak. Később finomodott, ma pedig Valencia a fellegvára. Kasztília konyhájának központja Madrid - a fővárosban összpontosul minden, ami jellemző a tartományra. Ha erre járunk, mindenképpen kóstoljuk meg a cocido-t, a tipikus madridi egytálételt, amelyben többfajta hús, kolbász, burgonya, csicseriborsó, vagy bab található. A sertéshúsnak és a sonkának itt is igazi kultusza van - ha nem bírjuk a nehéz ételeket naponta többször, próbáljunk ki annyi spanyol sonkát, amennyit csak lehet! A hegyekben szárított, hajszálvékony spanyol sonkának amúgy sincsen párja.
Lent délen
Andalúzia, Spanyolország legdélebbi tartománya külön gasztrtúrát érdemel. Nyáron a nem ritkán 40 fok feletti hőségben pillanatok alatt függővé válhatunk a salmorejotól és a gazpachotól. Mindkét leves alapja a paradicsom, uborka, és a fűszerek, jéghidegen tálalva laktatóak és ellenállhatatlanok- különösen az előbbi, mely kenyérrel van dúsítva. Az andalúz konyhán erős nyomot hagyott az évszázadokig tartó mór uralom, így ők bátrabban használnak egzotikus fűszereket, mint az ország többi részén. Szintén ebből az időből maradt rajta az andalúz konyhán a rengeteg tömény desszert. A nagy meleg miatt itt van talán a legnagyobb tapas-kultusz: a hideg levesek mellett az ebéd gyakran csak salátából és néhány tengeri falatkából áll. Sőt - ha betérünk egy italra Granadában, a legtöbb bárban ingyen tapast kapunk a sangríánk mellé. A belső területeken nyugodt szívvel ehetünk sonkát bárhol, de próbáljuk ki a fahéjjal fűszerezett, paradicsomos húsgombócot, az albondígas-t is! Ha pedig a tengerpartra tévedünk, a helyi halászok friss zsákmányával lakhatunk jól, akár rögtön a tengerparton, ahol helyik készítik el roston a frissen kifogott halakat.
