Nagyi, mikor sütsz nekünk focilabdát? Amikor egyre többször teszik fel ezt a kérdést unokáim – és a gyerekeim szeme is felcsillan –, nincs mit tenni, nekiveselkedem a kakaós golyóbisok gyártásának.
Merthogy családi szótárunkban a focilabda nem más, mint krumplis fánkocskák kakaós porcukorba forgatva. Mindig anyukám készítette, én csak segítettem neki időnként, és már gyerekeimnek is nagy kedvence volt. A nevét is tőlük kapta, a sütés közben felpúposodó, labdaszerű formájáról. Azt nem állítom, hogy az ételek szeretete genetikusan öröklődik, de tény, hogy várandósan, szoptatás idején is nagy kedvencük volt, és hogy-hogy nem, unokáim is szeretik. Minden ál- és igazi tudományosság nélkül, arról van szó, ha látják a gyerekek, milyen jóízűen falatozunk valamit, naná, hogy ők is megkívánják – és ha ízlik nekik, megszeretik.
Térjünk vissza a fánk történetére! Anyukám már régóta nincs velünk, és mint annyi más tudást, a mini fánkok készítésének titkát is magával vitte. Az viszont nem lehet, hogy focilabda nélkül maradjunk! Hiába néztem át a receptjeit, nem találtam sehol. Miután más választásom nem volt, törni kezdtem a fejem, és igyekeztem visszaemlékezni, hogyan is csinálta – milyen jó, hogy kuktáskodtam mellette! – és végül sikerült rekonstruálnom. Hosszú ideig emlékezetből sütöttem a krumplis fánkokat, de csak nem hagyott nyugodni a dolog, hiszen anyám minden receptet gondosan feljegyzett, elrakott, miért lenne kivétel az egyik kedvenc édesség.
Sulyom formájú csöröge Mari nagyitól >>
Átkutattam újra mindent, de sehol nem találtam. Néhány hete, amikor kedvenc szakácskönyvét nézegettem, kiesett belőle egy papírlap. Azt hiszem, mondanom sem kell, a krumplis fánk receptje volt!
Így hát nem volt mit tenni, anyukám emlékére, és mindenki örömére, immár az autentikus recept alapján, azonnal elkészítettem a focilabdát. Remélem, ti is megszeretitek!
Mari nagyi
1. helyezett, a mézes krémes! >>