Pécsi Morzsázásunkat követően egy olyan vacsorára voltunk hivatalosak, amiről álmunkban sem gondoltunk volna, hogy ennyire emlékezetes lesz. A házigazdánk Fabrice Gonet volt, egy vadregényes kertben álló, egészen apró ház nappalijában ettük végig az arabos mezze tematikára felhúzott menüsort. Tányérjainkra zömében a pécsdevecseri Szezon Färm harsogó zöldségeiből készült valóban extra fogások kerültek, míg a tűzhely mögül Fabrice sztorizott, akinél kedvesebb és szellemesebb vendégvárót nem is kívánhatna az ember.
Egy kis ház a Tettyén
19:00 óra van, harangoznak a Havas Boldogasszony-templomban. Romantikusan rusztikus kapualjban, kisalakú táblán jelzik diszkréten: lakásétterem. Csengetni nem kell, benyitunk, egyelőre egy hosszú kerti asztalnál ülnek a vendégek, pezsgős flőtével a kézben. Fabrice mindenkit barátsággal köszönt, hamar ki is derül, többen vannak, akik már nem először jöttek hozzá vacsorázni. Volt, aki Győrből jött, szülinapi ajándékba kapta az élményt, többek pécsiek, vagy éppen szegről-végről ismerik Fabrice-t. A kicsit hűvöskés májusi idő miatt aztán bemegyünk a házba.
Fabrice Gonet - diplomatából biokertész
Ő maga 2009-ben érkezett Pécsre, több év diplomáciai munka nyomán, de tanított az egyetemen a francia tanszéken, élt Belgiumban, Dániában, Németországban, Hollandiában. Igazi világpolgár tökéletes, fantasztikus magyar nyelvtudással. Szavunk is elakadt, hogy mennyire árnyaltan, humorral kommunikál, irigylésre méltó a nyelvérzéke, tudása. Tehát, Pécs, sok barát, szerelem, kis ház, minden egyben volt a napfényes déli városban.
Ám a koronavírus-járvány környékén elkezdett kacérkodni a gondolattal, hogy mégis jobb volna a természethez közelebb, a sok elméleti és szellemi munka helyett/mellett a termőfölddel, zöldségekkel foglalkozni. Így született meg a Szezon Färm, Pécsdevecseren, félórára Pécs belvárosától.
Fabrice mindig erősen kötődött az ízekhez, főzéshez, gasztronómiához, ebből a barátai rengeteget profitáltak. Csak főzött, alkotott, közös vacsorákat ültek a fent említett kertben. Sőt, a néhai Pezsgőház Étteremben is voltak főzős estjei: francia, portugál, libanoni, belga, grúz, amit csak kitervelt. Így találkozik közös metszetben a biokertészet ötlete és a főzés iránti szerelem.
Szezon Färm, ami táplál és összeköt
Itt van a Szezon Färmon üvegházzal, csodás terményekkel, folyamatosan bővülő palettával, “no dig no til” szellemiségben (ez annyit tesz, hogy forgatás, ásás nélküli, a termőföld legminimálisabb megbolygatásával történik a kertészkedés). Fabrice a „táplál és összeköt” ars poeticával szereti sommázni, amit ott csinálnak, hiszen fontos elem a rendszerben a Pécsi Kosárközösség is, akiken keresztül a farm terményei eljutnak a háztartásokba. Persze, vannak éttermek is, akik örömmel használják a vegyszermentes bébi céklákat, lóbabot, csodás salátaféléket, de alapvetően az egész környékhez szól a Szezon.
Az eredetiség csimborasszója
Házigazdánk többször is kiemelte, hogy ő nem profi séf, nem tanulta a mesterséget. Viszont lelkes, tanulékony szakács, akit utazásai, az egzotikus fűszerek és a saját biokertje ihlet meg. És, ha már ekkora az inspiráció, miért ne lehetne a földdel való munkát és a konyhai alkotótevékenységet összekötni? Így jött a Fabrice asztala, immár kinyitva házuk kapuját azoknak a vendégeknek, akik vágynának valami tényleg autentikusra, olyanra, amit egy steril éttermi helyzetben nem lehet megtapasztalni. Sőt, megkockáztatom, hogy egy átlagos lakásétteremben sem, mert az is erősen koncepciózus, és kicsit elvész a spontaneitás, ami itt, Fabrice asztalánál bőven megmarad.
Kik ülnek az asztalnál? Ki segít a konyhában?
Amikor már mind a 14-en helyet foglaltunk, hamar ki is alakult a zsizsgés-duruzsolás. Érdemes kicsit kitapogatni, kik ülnek mellettünk, kiket fújt most össze a szél. Két dolog biztosan közös lesz: a felfedezés és az ízek keresése. Vegyes a korosztály, a habitus, de mégis éppen pár perc kell a teljesen oldott hangulathoz. És nem azért, mert kötelezően diktálják a vendégekbe a neves borokat. Az est két dolgos férfija egy percet sem vesztegetett, azonnal a konyhapult mögé helyezték át főhadiszállásukat. Apropó, két férfi.
Fabrice óriási segítsége már október óta Milán, akivel szintén egy közösségi ügy hozta össze. Amikor az üvegház épült, segítséget kért, és az éppen egyetemi felvételi előtt álló srác ment is a farmra. Az izmozáson felül viszont sokat kérdezett a zöldségekről, a permakultúrás folyamatokról… a vége pedig az lett, hogy a lakáséttermes vacsorákon találta magát, mint kukta és alkalmi felszolgáló. Májusi vacsoránkra úgy állt be segíteni, hogy éppen két érettségi etap között „pihent meg”. A báránysütés például az ő reszortja volt.
Arabos, mediterrán, mindenképp karakteres
Nem véletlen az arabos mezze tematika, Fabrice imádja ezt az ízvilágot, étkezési formát, a divatosan „sharing conceptnek” hívott étkezést, amikor nem egy-egy tányér kerül a vendég elé, hanem megvan a közös szedés, kóstolás gyönyöre. Egy falat innen, egy kis szósz onnan, némi kiegészítés egy másik kis tálból.
Némi friss bébicékla-retek-rukkola és lóbab után iráni-afgán kuku sabzival indítottunk, ami egy zöldfűszeres omlett, annyi zölddel, amennyit csak el tudunk képzelni.
Turbolya, menta, koriander is került bele jócskán. Hűs, sűrű joghurttal tunkolhattuk, kenhettük. Ez már olyan kezdés volt, hogy a hangulaton és szíven felül egyértelmű volt, hogy tényleg egy utazáson veszünk részt, nincs magyaros felütés és finomkodás a fűszerekkel, hogy kedvezzenek a megszokott zónát el nem hagyóknak.
A gyönyörű lóbab katalán kolbásszal és házi pitával vált combos fogássá: ez volt a kvázi tapaszos kitekintés egy barcelonai bárba. Bejrúti stílusú humusz került a következő tányérra, mesterien finom labneh-val. Libanoni ízek, minden modern csavarás nélkül, frissen és zamatosan. Néhány falat bruschetta következett, cikóriával, óriási fenyőmagokkal, olívaolajjal, fokhagymával és kaprival. Aztán nagy, mélyebb tálban a batata hara grillezett salátával, sűrű és mély fenyőmagszószos tahinivel és dukkah magkeverékkel, amit Fabrice rögvest körbe is adott egy befőttesüvegben. Szagolgassuk, szórjuk az ételre kedvünkre. Az illatos, ropogós, egyiptomi tört magmix úgy keretezte a sült burgonyagerezdeket, hogy hiába tűnt nagynak az adag, nettó 10 perc múlva már csak tunkolásztuk a maradékot a pitákkal.
Hiába a sok fogás, rohan az idő, másképp telítődünk
Minden fogás közben és között is bőven kaptunk sztorikat, magukról az alapanyagokról és a nemzetek ízeiről, hogy hol találkozott esetleg az adott étellel, vagy merre olvasott róla. Beszélgettünk, nevettünk, és hiába hangzik nagy traktának a felsorolás, a könnyed és nagyon friss zöldségek miatt senki sem akart kipukkadni, pedig még hátra volt a tökéletesre sült bárány tarlórépával, citrusosan. Omlott a bárány, és csodás volt hozzá a sajnos keveset használt tarlórépa.
Kis pihenő után pedig egy arab desszerttel zártunk: Eish es-Saraya, vagyis kastélykenyér készült és fogyott el az utolsó morzsáig. Ez egy narancsvirágvíz-domináns, kétszersülttel készülő, rikottakrémes, eperrel kiegészülő édesség pisztáciatörettel. Síri csend lett egy pillanatra, aztán mindenki hevesen bólogatott, hogy végre egy olyan keleti desszert, ami nem akar megfullasztani a mézzel, magvakkal.
A kert diktál
Vendégváró hobbiszakácsunk szerint csakis olyan ételek kerülnek elő a Fabrice asztala vacsoraesteken, amelyeket ő is szívesen eszik, és mindehhez társul, hogy mindegy a nemzet, azért mégiscsak a kert diktál. Búcsúzóul kaptunk néhány gyönyörű, ízletes salátafejet-szívet is: az úgynevezett little gem- és pisztrángvégsaláta közül választhattunk, persze egyenesen a kertből, feszes levelekkel.
Egy dobogós élmény, a maga multikulti mivoltával
Túl rengeteg gasztronómiai eseményen, étteremnyitásos alkalmon, extrém helyeken rendezett vacsorán és nemzetközi kalandozáson… egyértelműen benne van ez az alkalom a top élmények között. Nemcsak ízügyileg, hanem úgy, egészben. Kertestül, hangulatostul, Fabrice sziporkázó személyiségével megfejelve.
Ez egy őszinte dolog, merő szenvedélyből, minden póztól mentesen.
Ma, amikor sokszor a kenyér is csipesszel kerül az asztalra és még a gyorsétteremben is üvölt a szarvasgomba-aroma a gurménak aposztrofált burgerből, jön egy ilyen valódi és hiteles figura, aki négy órára kiemel a gondolataidból, gondjaidból. A konyhájában vagy, az asztalánál ülsz, és maradnál reggelig.
Szívből ajánljuk Fabrice asztalát egy pécsi kirándulás alkalmával, hiszen sűrűn rendez vacsorát, a nyári időszakban már teljesen a kis kertben. És mivel imádja akár a vietnámi, akár például a grúz konyhát, valószínűleg ezt az irányt is célba veszi majd. Mi több, fontolgat egy utat Grúziába, hogy közelebbről is megismerje például a ketzit, a hagyományos, forró, agyag főzőtálat is. Addig pedig csípjük el a Tettyén vagy a farmon, Pécsdevecseren, pazar lesz!
Címlapkép: Pákozdi Nóra
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Fedezz fel még több ízes helyet szerte az országban:
