Család 2020.11.30.

Ezt tanulja egy bölcsis, egy ovis és egy iskolás az otthoni főzésből

admin

A konyha csatatérré változik, minden lisztben úszik, kiömlik, felborul, de okosabbak és ügyesebbek lesznek közben.

Gyerekekkel főzni egyáltalán nem könnyű, sőt, minden strapásabb, lassabb, koszosabb, sokkal jobban kell figyelni, szóval valóságos Buddhának kell lennie a szülőnek ahhoz, hogy belevágjon. Én mégis nagyon szeretek a gyerekekkel főzni, pedig a legkevésbé sem vagyok - még a meditatív gyakorlatok ellenére sem - nyugodt alkat.

Ennek az ellentmondásos jelenségnek több oka is van. Az egyik, hogy jó átadni a gyerekeknek azt, amit szeretünk csinálni. Lehet, hogy ez másnak a hegymászás, a barkácsolás vagy hangfalak szisztematikus szét-és összeszerelése, ez tulajdonképp mindegy is. A főzés azért különösen hasznos, mert amellett, hogy jó együtt töltött idő, csomót tanulhatnak belőle.

Suli a konyhában

Mivel pedig jelenleg a konyha az iskola is egyben, igyekszem a puszta szórakozáson és létfenntartáson túl az elméjét is csiszolni a gyerekeknek ezeken a folyamatokon keresztül. bár babakoruk óta gyakran kapcsolódnak be mellém, most erőteljesebben kontrollálom a folyamatokat. Általában maguktól jelentkeznek, ha mégsem, akkor megkérdezem, ki mit szeretne sütni, főzni, és a kívánságokat igyekszem teljesíteni, így sokkal motiváltabb lesz mindenki.

A bölcsis kever, az ovis darabol

Mindenki a korának megfelelő feladatot kapja, egyszerre csak egy segíthet, és újonnan bevezetett szabály, hogyha ő maga rendelte az ételt, nem hagyhat cserben a hozzávalók kikészítését követően, ahogyan azt azelőtt tette.

A bölcsis keverhet, szórhat, kenhet, esetenként nem ragacsos vagy vajas tésztákat gyúrhat, nyújthat is, salátát tépkedhet, de tűzhely közelébe nem mehet. Ezek a tevékenységek fejlesztik az idegrendszert, a finommotorikát, ügyesítik az ujjakat. Az ovis puhább alapanyagokat már darabolhat is, sőt, reszelhet, hámozhat és a tűzhely mellett kevergethet.

A legjobban persze az óriási káosszal járó tevékenységeket szeretik, a lisztszórást, a panírozást, a gyúrást és a szaggatást.

A kisiskolás tanul, miközben főz

Az iskolással viszont komoly szintet léptünk, itt már nem puszta homokozó a konyha, hanem környezetismeret, biológia, kémia óra egyben. Amikor megkérdezi, hogy miért teszünk kovászt a kenyérbe, de szódabikarbónát a palacsintába, majd a receptet olvasva azonnal áthúzza a margarint, és vajat javasol helyette, akkor már úgy tűnik, ért is valamit a dolgok lényegéből. De közben is sokat tanul a mértékegységekről, arról, melyik alapanyag milyen célt szolgál, a tojás összeköt, a só ízesít, mit eszünk a vitaminért, mit az energiáért és így tovább.

Ne olvassa, csinálja!

Az irányított közös főzések során rájöttem arra is, hogy hiába nézi végig ezredszer a paprikás krumpli vagy a palacsinta elkészítését, nem fogja tudni, hogyan kell csinálni, ha nem ő maga végzi el a lépéseket. Így most a csaknem kilenc évessel olyan ételeket csinálunk, amiknek kulcslépéseit ő maga végzi el a saját kezeivel. Nem csak ügyesebb lesz, de jobban kezdi megbecsülni az én munkámat is, de rácsodálkozik azokra a jelenségekre, hogy a krumpli kemény, ha meghámozzuk, majd forró vízben megpuhul, a hagyma csíp nyersen, de édes lesz párolva. Az olyan eszméletlen csodák, mint a tojás sárgája és az olaj majonézzé alakulása vagy a kelt tészta duzzadása egészen lenyűgözőek.

Olyanokat, amiket szeret, de a lehető legegyszerűbbek - ez szerencsére egybe is esik.