Pezsegj 2020.11.30.

Ezért iszunk pezsgőt és petárdázunk szilveszterkor

Petrás Gabriella

Szilveszterkor egyértelmű, hogy pezsgővel koccintunk, trombitával zajongunk, és az is, hogy hangos tűzijátékok durrannak mindenfele. De honnan erednek ezek a hagyományok?

A szilveszteri pezsgőzés legalább annyira természetes, mint az, hogy tűzijátékoktól, petárdáktól és trombitáktól hangos minden utca. De miért pont pezsgőt iszunk szilveszterkor és hogy kapcsolódik az újévhez a tűzijáték?

Pezsgő, a szupergazdagok kiváltsága volt

A pezsgőt egy, a 17. században élő francia szerzetesnek, Dom Pierre Perignonnak köszönhetjük. A szerzetes erjedésben lévő bort töltött az üvegbe, amit parafadugóval zárt le, és viaszba mártott drótkengyellel erősített hozzá. A pezsgőkészítés 15 hónapig tartott, és eleinte nagy titok övezte a folyamatot.

A szépen gyöngyöző nedű gyorsan népszerű lett, de a 19. századig minden egyes üveg pezsgőt egyenként erjesztettek. Az eljárás miatt a pezsgő ára rendkívül borsos volt, így csak a leggazdagabbak áldozhattak a habzó ital oltárán. A 19. század közepén már hatalmas tartályokban készítették a pezsgőt, amikbe több ezer üvegre való nedű is elfért. Az új módszer tette lehetővé, hogy már nemcsak a szupergazdagok, hanem a hétköznapi emberek is kortyolhattak az alkoholos italból, amihez a mai napig a luxus érzete kapcsolódik. Innen ered a szilveszteri szokás is: ha szilveszterkor pezsgőt iszunk, az újévben bővelkedni fogunk.

Tűzijáték és petárda az ártó erők ellen

Szinte nincs olyan ember, aki ne élvezné a tűzijátékot: az eget befestő fényes, színes alakzatok, a csillogó csodák mindannyiunkat rabul ejtenek. De több van e mögött a szokás mögött, mint az 5-10 perces égre meredés, miközben csodáljuk a szebbnél szebb fénycsóvákat. A tűzijáték, a petárda, és az ilyenkor használatos pirotechnikai eszközök eredetileg a nagy hangjuk és fényük miatt fonódott össze a szilveszterrel, mivel az erős fények és hangok távol tartják a rosszat.

Régen az emberek szilveszterkor igyekeztek minél nagyobb zajt csapni, hogy a gonosz, rontó erőket és a szerencsétlenséget elűzzék, távol tartsák. Sok helyen éjfélkor a templomok harangjai is megkondultak, hiszen a harang öblös hangjánál akkoriban nemigen volt semmi sem hangosabb. Hangos zene és zajkeltés kíséretében az óév minden bánatát és szomorúságát hátra hagyták, és addig mulattak, amíg szusszal bírták, hogy az újév is vidám és szórakoztató legyen.