Otthon 2020.11.30.

Ezekkel az ételekkel fogták meg anno a lányok a házasodni vágyó legényeket

Petrás Gabriella

Dédanyáink, nagyanyáink idejében nem voltak női újságok, amik azt taglalták volna, miként kell egy férfit megfogni. Helyette a lányok ételekkel csavarták el a legények fejét.

Számos étellel kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy az, ami régen a paraszti étkezés alapját képezte, mára vagy teljesen elfelejtődött, vagy a gasztronómia csúcsára emelkedett.

Galambleves

A galambleves az utóbbiak, azaz az ínyenc fogások közé tartozik: amíg régen leginkább a szegényebb réteg fogyasztotta, addig ma előkelő ételnek, különleges fogásnak számít az éttermekben. Köszönhető ez talán annak is, hogy a galamb termete igen kicsi, azaz nem sok húst kapunk a munkás előkészületek után – vagyis a legtöbb régi ételhez hasonlóan időigényes az elkészítése. Úgy, ahogy ma a tyúkhúsból, vagy a marhahúsból készült leveseket tartjuk gyógyhatásúnak, régen a sáfrányos galambhús levesével gyógyították a legyengült szervezetet. Az elkészítése jóformán ugyanaz, mint a tyúkhúslevesnek: sárgarépa, zeller, karalábé, petrezselyem és vöröshagyma tette ízessé.

húsleves

Galambleves töltikével

Tócsni

A nyers, reszelt krumpliból készült ételt mi, magyarok ezerféle elnevezéssel ismerjük. Ahány táj, annyiféle neve létezik, többek közöttbörkönye, dödölle, matutka, cicege, ganca, lapcsánka, krumplibaba, recsege, nyeggencs és pampuska keresztnévvel is elláttuk. De pucóka, trapicska, siligó néven is ismert bizonyos tájakon – persze ez még közel sem az összes létező becenév. Akárhogy is nevezzük, az elkészítés módjában lehet ugyan némi különbség, az alapok azonban ugyanazok: reszelt nyers krumpli, tojás, liszt, só bors, a sütéshez pedig olaj vagy zsír. Vagyis nem hiába lett a tócsni a szegény ember eledele, mivel a hozzávalók szinte minden háztartásban megvoltak, így olcsón finom étel kerülhetett az asztalra, amit rendszerint tejföllel ettek.

tócsni

Rusztikus tócsni

Aki ügyes volt a konyhában, hamarabb találhatott férjet is

Velős gombóc

A velős gombóc is azok közé az ételek közé tartozott, amit viszonylag sűrűn készítettek az asszonyok, ma azonban már nem sokszor kerül az asztalra. Anno több marhahúst ettek, és ugyanúgy ahogy a disznóvágás után, a marha feldolgozása során sem maradt sok minden, amit ne hasznosítottak volna. Az ízletesvelős gombócot volt, aki mártásokkal tálalta, más háztartásokban, tájakon levesbe tették mint levesbetét. Móra Ferenc felesége nagy ínyenc hírében állt, és szeretett a konyhában sürögni-forogni, az ő receptje így szól:

„Egynegyed borjú velőt jól megfőzünk, és szitán áttörünk. Két zsemlét vágunk meg apró kis kockákra, meglocsoljuk tejjel, tegyük az áttört velővel egy tálba. Adjunk hozzá egy kevés vajat, két egész tojást, és tegyünk bele kb. 5 dkg lisztet, amennyit felvesz, hogy könnyen gombóccá alakítható legyen. Azután kevés sót, és borsot teszünk hozzá.”

velő

Velős pirítós sült fokhagymás-petrezselymes krémmel

Kalácsok, bukták, rétesek

Régen nem néhány perces, színes-szagos, csillámporos muffinokat sütöttek a lányok, hanem kalácsokkal, különböző rétesekkel, buktákkal igyekeztek a legények kedvében járni. A mákos és a diós kalács, a lekváros bukta, a túrós, a káposztás, valamint az almás rétes több órás konyhai jelentétet igényeltek, és nem kis gyakorlatot. A régi süteményeken valóban érződött, hogy nem sebtében szerettek volna összedobni valamit, hanem teljes figyelemmel arra koncentráltak, amit éppen csináltak. Ráadásul nagyanyáink süteményei nem száradtak ki másnapra, és nem is csak mutatóban készültek, hanem jól megpakolt tányérokkal várták az udvarlót, vendégeket.