Vásárlás 2021.01.19.

Ez a világ legbüdösebb gyümölcse: na de mi az a durián, és milyen az íze?

Csákvári Péter

Egy elképesztően érdekes, izgalmas és rendkívül megosztó gyümölcs története egyenesen Pekingből. Ismerkedjetek meg a duriánnal!

Baromi izgalmas valamivel először találkozni, ami a világunk „legje”, főleg, ha annak a különleges tulajdonsága az egyik érzékszervünket abszolút igénybe veszi. Egy hatalmas tárgyat látni hatalmas pozitív/negatív élmény lehet, egy rendhagyó dallamot vagy zajt hallani szintén hasonló érzéseket tud belőlünk kiváltani, és ha valami egyszerre a világ legbüdösebbje és a legfinomabbja is,az egyenesen sokkoló kontrasztot nyújt.

Itt lép porondra a durián, amiről lépten-nyomon hallhatunk sztorikat, hogy a világ másik felén milyen botrányokat tud néha okozni csupán azzal a tulajdonságával, hogy irgalmatlanul büdös.

Ahhoz, hogy legyen egy pontosabb fogalmatok róla, hogy mit is tud, muszáj elmesélnem a tragikus első találkozásomat a gyümölcsök dögszagú királyával.

Történet egy fiúról és egy duriánról

Tavasszal volt szerencsém eljutni Kínába, azon belül is Pekingbe, amiről érdemes tudni, hogy a kínaiak egyáltalán nem erőlködnek, hogy fővárosukat vonzó turisztikai desztinációvá tegyék. Ha még rápakoljuk a tényt, hogy gyakorlatilag annyira eltűnt a készpénzforgalom a városból, hogy az a pár darab hajléktalan is QR-kódos kartonpapírral koldul, mert szinte csak a helyi telefonos appokkal (amikhez kínai bankkártya kell) lehet fizetni, akkor érdemes megfontolni, hogy ne Shanghai-t válassza-e inkább az ember, ha mindenképp kínai nagyvárosra vágyik.

Nekem viszont be kellett érnem Pekinggel, ugyanis itt szerveztek nekem kiállítást, és mivel az első nap után egy teljes program nélküli hét állt előttem, úgy döntöttem, beleásom magam a helyi gasztronómiába. A hoteltől megtett 20 méter és 1 perc után belebotlottam a világ legellentmondásosabb gyümölcsébe: a duriánba. Persze ha nagyon keresi az ember, nyilván itthon is lehet találni egy-két helyen méregdrágán, de mivel a magyar fejekben a makói hagymavagy a gönczi barack mellett némileg ritkán következik a borneói durián, ezért leginkább délkelet-Ázsiában fut bele az ember.

Vételeztem is egy kimért, papírtálcás adagot, mivel az egész gyümölcs a több kilós, tüskés dinótojásra emlékeztető kiszerelése miatt nem lett volna túl praktikus a városban mászkáláshoz. A kimért terméket az eladó még kétszer befóliázta, és két gondosan lezárt zacskóba rakta, majd lelkesen magyarázott valamit kínaiul. Miután látta, hogy nem értem, inkább berakta még egy zacskóba. Persze tudtam, hogy mivel állok szemben, ez a legbüdösebb gyümölcs, vagy mi a szösz, de az igazság az, hogy utólag visszagondolva sejtelmem sem volt róla. Az igazi kaland csak ezután következett.

Miért büdös?

A szagért nem más felelős, mint a kén-hidrogén (H2S), a természet pedig pont azért intézte a szúrós záptojásszagot, hogy magához vonzza az állatokat, akik ha elfogyasztják a gyümölcsöt, szétszórhassák a magokat új, bűzölgő duriánfákat teremtve. Minél frissebben fogyasztjuk, a szag annál elviselhetőbb, azonban a gyümölcshéj eltávolítása után időzített bombaként ketyeg, és minden egyes ketyegés egyre penetránsabban szaglik. Hő hatására a ketyegés egyenesen búgássá gyorsul, és a duriánunk percei meg lesznek számlálva. Ennek okán azokban az országokban, ahol úgy veszik a duriánt, mint mi a barackot, szigorú tiltásokhoz van kötve a szállítása/fogyasztása.Szingapúrnak egy ideje már elege lett a duriánszagból, és a gyorsvasutakon, repülőjáratokon, sőt a középületekből is ki van tiltva a gyümölcs. Egyes városokban több helyen engedélyezett dohányozni, mint duriánt enni, ugyanis van, ahol egyszerűen közterületeken sem szabad a tüskés bűzbombát majszolgatni.

Az egyik valaha élt legnagyobb szakácslegenda, Anthony Bourdain egyszer azt mondta:

duriánt enni olyan, mintha az ember a halott nagyanyjával smárolna.

Na mármost Kínában, bár papíron nem ilyen szigorúak vele, azért egy órák óta a hátadon bűzölgő duriánszelettel igazi közellenséget varázsolhatsz magadból.Azt gondoltam, az ötszörös csomagolás és pár óra csavargás igazán nem árthat még neki, de hatalmasat tévedtem, és ez a tévedés csak egyre rontott a helyzetemen. Durván a második órától kezdtem valami irgalmatlan hagymaszagot érezni mindenhol.

Éppen egy étteremben szürcsöltem szét egy levest a teljes ruházatomra és a környezetemre (persze, jó lesz a pálcika), amikor megkértek, hogy ha nálam van a durián, akkor vigyem ki. Akkor tudatosult bennem, hogy ennek a fele se tréfa. Gyorsan befejeztem a levest (ezek után akár el is égethettem volna a ruháimat), és elhagytam a helyet. Megpróbáltam fogni egy taxit, de mivel az összes hivatalos taxi csak app-okkal fizethető volt, kénytelen voltam hiénákért kalimpálni az út szélén, amikből meglehetősen sok akar magamfajta kaukázusiakat lehúzni a vérbe, úgyhogy szerencsém volt. Lett volna.

Általában 1 perc után dobtak ki vagy kértek meg (azt hiszem), hogy a duriánt tegyem azonnal kukába. A negyedik taxis beszélt egyedül angolul, ő egész nyugodtan tessékelt ki, és azt is hozzátette, hogy már az egész táskám átvette a szagot, úgyhogy szerinte lapuljak meg inkább egy buszon vagy metrón. A helyzet kezdett komolyra fordulni, ugyanis vagy 20 kilométerre voltam a hoteltől, a közlekedés igen kaotikusan értelmezhető, ha a google maps-edet a kínai kormány letiltja, és nem, azért sem dobom ki a duriánt, végigviszem a dolgot. Nagy nehezen találtam egy buszt, amin az eltöltött egy óra miatt szerintem anyám konstans mandarinul csuklott, és a parádés szerencse folytán nem szállítottak csak le, mert mindenki tudta, hogy nálam van a döglött kutya elásva, hiszen egyedüli európaiként világítottam a buszon.

Milyen az íze?

Azt hiszem, azt bevallhatjuk, hogy szerencsétlen durián jelentős hátránnyal indult a legfinomabb gyümölcs címért folyó harcban, de mégis kiérdemelte Délkelet-Ázsiában a „gyümölcsök királya" címet. Nyilvánvalóan finomnak kell lennie valaminek, ha a szaga csak egy dögkútban nem kellemetlen. Ez volt az oka annak, hogy inkább szívtam három órát, áztam el, aláztam meg magam, és voltam rosszul órákig, de akkor is célba értem vele. Szerencsére egy többszobás lakosztályom volt, ahol el tudtam zárni a szagtól a konyhán kívüli helyiségeket, és felkészültem a legrosszabbra. Ahogy kinyitottam a táskát, egy főisten haragjával csapott belém a szag.

Engem leginkább egy tonna hagyma lecsapolt esszenciájának és valami régen halott macskának a szagára emlékeztetett.

Ebbe minden egyes eltávolított zacskó után külön kis pikantériák kerültek, mint például a szúrósabb ammóniás jegyek, enyhe istállós vizeletszag. Amikor elértem a gyümölcsig, már egyszerűen csak fájt. Nyilvánvalóan a dolog egy kicsit már érésnek is indult, így hatványozódott az élmény. A fogyasztáshoz kaptam kesztyűt is, és a segítségével gyorsan túl akartam lenni ezen az egészen. Amint a számhoz emeltem, és beleharaptam a takonyszerű húsba, valami olyan történt, amit nem tudtam volna előre elképzelni. A szag összeért az ízével, és egy fantasztikus keveréket alkotott. Az az íz semmihez sem hasonlítható, kicsit vaníliás, sejtelmesen gyümölcsös, lágyan édes, és az állaga is értelmet nyert az első falat után. A szenvedéseim tudatában a kellemes meglepetés már olyan Coelhoi jelzőket fogalmazott meg bennem, hogy...

...ez bizony az élet íze!

Állítólag baromi könnyen megoldható, hogy szagtalan duriánt állítsanak elő, de azt mondják, az olyan lenne, mint az ember lélek nélkül. A szag és az íz együtt a durián.

Mire jó?

Ázsiában egyébként a legősibb afrodiziákumként tartják számon, így vitathatatlan népszerűségnek örvendett évezredeken keresztül. De nemcsak a gyümölcshúst, szinte az egész növényt felhasználják a népi gyógyászatban, egykor a sárgaság ellen is ezt alkalmazták a legszélesebb körben. Erős lázcsillapító hatása is ismert, és sokan úgy tartják, ez a rák ellenszere is, de ezt sosem bizonyították (ellenben egy csomó kamuoldal terjesztette egy időben, hogy megtalálták a rák ellenszerének csodagyümölcsét, mert valami maláj mama ezt mondta). Rengeteg omega-3-zsírsavat is tartalmaz, amit csak kevés dolog mondhat el magáról a halakon és tengeri barátaikon kívül. Ráadásul magas fehérjetartalma miatt a vegetáriánus étrendben is kiváló elem. Vitalizáló hatása miatt rengeteg sportital alapanyaga. Tehát a durián egy igazi életbomba, jó hangulatot varázsol, fittebbé tesz minket, és még potencianövelő is.

Hazafelé vettem egy doboz szárított duriánt, hogy valamennyire át tudjam adni a barátnőmnek a duriánkalandom egy szeletét legalább. Hazafelé a gépen ötpercenként csekkoltam a táskámat, hogy nem a kézipoggyászba raktam-e véletlenül, mert még mindig éreztem a szagot, pedig a fémdobozos, szárított verziónak egyáltalán nem volt bukéja, csak a táskámnak volt még mindig enyhén vízihullaszaga.

A taxis már az Üllőin szagot fogott, de ő szerintem már szimplán azt hitte, én rohadok. Hazaérve a barátnőm izgatottan nyitotta ki a duriános dobozt, és beleszagolva megjegyezte, hogy ez nem is olyan vészes...

"Neked fogalmad sincs..." – kezdtem mormogni a zuhany alatt, de a hangomat és a duriánszagot lassan elnyomta a forró magyar víz.