Ma a kés és a villa használata alapvető, azonban néhány száz éve a villát még perverz dolognak tartották. Az ókorban a görögök az ételtől maszatos szájukat kenyérbélbe, a rómaiak az apródok hajába, máshol pedig az abroszba törölték. Ami régen természetes volt, azon ma már felhúznánk a szemöldökünket.
A kagylóhéjtól az ezüstkanalakig
Az ősember még kagylóhéjat, csigaházat használt kanálként, és kezdetleges vágóeszközöket készített. Később Egyiptomban a szegényebbek már fából, a módosabbak pedig elefántcsontból és fémből készült kanalakkal ettek. A rómaiak külön kanalat, a cochleart használták a tojáshoz, és egy nagyobbat, a ligulát a többi ételhez. A kanalat annyira nagy becsben tartották, hogy az újszülötteknek ezüst kiskanalat ajándékoztak. Az ezüstkanalak a 14. században hagyaték tárgyát is képezték. A középkorban kerek, rövid szárú, a 15. századra füge formájú, a 17. századtól pedig a ma ismert tojás alakú volt a kanál divat.
Ezt láttad?
Így nézett ki a konyhánk a '80-as években
Ilyen volt a cochlear:
És ilyen a ligula:
A középkorban a kerek asztalok helyett a magyar urak a kihúzható, szögletes asztalt kedvelték, amit a vendégek számától függően bővíteni tudtak. Régen naponta kétszer ettek: 10-kor ebédet, délután 6-kor pedig vacsorát, és ha vendégségbe mentek, a saját késüket is magukkal vitték. A terítésnél ugyan ezüstkanalat adtak, de amikor szükséges volt, mindenki a saját kését vette elő, ami a legfontosabb evőeszköz volt akkoriban.
Mátyás király messze földön híres volt arról, hogy keze és ruhája tisztaságát megőrizte, annak ellenére, hogy akkoriban szinte minden ételt mártásban, szószban tálaltak, és kézzel ettek. Miközben az olaszok már használtak villát, addig nálunk a húsokat késsel a kenyérre szedve, kézzel falatoztak. A sáfrányban gazdag szószok beszínezték a falatozók kezét, körmét és ruhájukat is, kivéve Mátyást, akinek foltmentes étkezési kultúrájáról még egy középkori anekdotás is úgy emlékezett meg, mint „a király vele született tisztasága”.
A villa, mint az ördög eszköze
A villa pályafutása nem volt olyan sima, mint a késé vagy a kanálé. A villát már Homérosz is említi, amit a rómaiak pecsenyesütéskor használták, pontosabban a húsok szeletelésekor, mint rögzítő eszköz. Európában széles körben a 11. század második felében jelent meg a villa, de nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Az akkori pápa szerint az aranyozott nyárs a bűnös elpuhulás jelképe volt: ördögi szerszámnak tartották, amivel kiütjük a fogunkat.
Luther Márton 1518-ban így írt a villáról: „Isten óvjon a villától!” Rotterdami Erasmus, a híres tudós és teológus is ódzkodott tőle, Thomas Artus, francia író pedig egyenesen a hermafroditák szokásának tulajdonította a villahasználatot. A villát perverz dolognak tartották, ami felért egy szexuális kicsapongással. Richelieu bíboros például érdekes megfigyeléssel leleplezett valakit, aki nemesnek adta ki magát: a csaló az olajbogyót villával fogyasztotta, pedig akkoriban azt még a királyi udvarban is kézzel illett enni.
De Medici Katalin már a 16. században sem ódzkodott a villától, az olasz utakra is magával vitte saját 3 ágú villáját - ami olasz találmány -, ugyanis arra lehetett a legjobban felcsavarni a spagettit. A franciák a családi címert gravíroztatták a villa nyelébe, így lefelé fordítva tették le az evőeszközt, hogy a címer jól látható legyen. Nálunk Apor Péter történetíró 1736-os feljegyzésében arról ír, hogy akkoriban még nem volt mindenkinek külön villája, csak egy-egy szedő, amit kézről-kézre adtak. Később az ezüstvillák nyelére magyar szentenciákat gravíroztak büszke tulajdonosaik.
Receptajánló:
A villa lassan ugyan, de annál biztosabban hódította meg a világot. A villás reggeli a 18. század végén terjedt el, amikor újságírók és képviselők egy csoportja rendszeresen látogatott egy párizsi helyet, amit egy Hardy nevű kocsmárosné vezetett. 10 óra körül kétágú villákra tűzött hurka és pecsenyehús várta az érkezőket, amit az álló vendégek megsüthettek. Az elnevezés is innen ered: dejeuner a la fourchette, vagyis villával reggelizni.
Illemtan és asztali kés
A kés nem hiába volt a legnépszerűbb evőeszköz: csontozásra, filézésre, nyúzásra, szeletelésre is használták, és ételszedőként is szolgált. A 12. században jelentek meg az ívelt szeletelt kések, majd a 15. században a tortalapátra emlékeztető tálaló kések.Az asztali kés a 17. században született meg: 1637-ben Richelieu bíboros, XIII. Lajos tanácsadója elképedt, amikor meglátta, hogy az egyik udvaronc egy éles késsel piszkálja a fogát. Megparancsolta, hogy az addig hegyes kések élét kerekítsék le, és az egyik éle legyen tompa.
Az asztali kés megjelenésével az étkezési illemszabályok is elterjedtek, aminek egyik jeles képviselője Giovanni Casa volt, aki asztali illemtant szerkesztett. Kritizálta azokat, akik túlságosan a leves fölé hajoltak, vagy az asztalkendővel törölgették a szájukat és az orrukat, esetleg a nyakukban zsinóron függő ezüst fogpiszkálót hordtak.
Az egyszerű ember számára is készült asztali illemtan. 1796-os a császári strázsamester, Kónya János így írt az illemről:
„Némelyik oly illetlenül ül az asztalnál, mintha egy bolthajtást akarna könyökivel támogatni, más oly szemtelen, hogy akkora erővel szúr a tálba, mintha egy erdei kant akarna farba szúrni. Némely oly goromba, hogy a sült kappant a maga tányérjára hurcolja, megszopja, s azután úgy teszi a szomszédja eleibe: némely oly faragatlan, hogy törületlen szájjal iszik a korsóból, amely azután olyan, mint a pacaltisztogató ümögujja: más úgy vájkál szájába, mintha már nyitva volna a kapu a ganajhordásra. Némely felére megrágott falattal kezdi el a nevetést, hogy a morzsalék úgy hull az asztalra, mint a zúzmara, némely olyant böffent az asztal felett, hogy az ördögnek is fel lehetne tenni konfektnek.”
Ezeket láttad?
Ezeket olvastad már?
Bizarr háztartási gépek a vasfüggönyön túlról
Amíg mi teljes boldogságban éltünk a Hajdu mosógép és a kotyogós társaságában, addig a kapitalista országokban érdekes háztartási gépek láttak napvilágot.
Petrás Gabriella
3 retró reggeli gyerekkorunkból – Te melyiket etted?
Bundás kenyér, fokhagymás pirítós és tejbe áztatott kenyér – így indítottuk a reggeleket 40 éve.
Petrás Gabriella
Ilyen volt az élet a Kádár-korszak paneljeiben
Az apró fürdőszobák, a strangcsövön terjedő hangok és a panelek közötti játszóterek sokunk gyerekkorát meghatározták. Neked milyen emlékeid vannak a panelekről?
Petrás Gabriella
