1. Amikor már az ajtóban úgy néznek rád, mint aki hibát követ el, hogy bement hozzájuk

Ez mondjuk nem csak az éttermekre igaz - de tényleg, miért kell úgy rádnézni már belépéskor, hogy azt érezd, jobb lett volna, ha meg sem születsz? Éhes vagyok, és nálad szeretnék pénzt költeni. A bejárati ajtón ugyan ott lóg a „nyitva vagyunk" tábla, de belépve nem éppen a szeretetteljes vendéglátós hozzáállást tapasztalni.

2. A túlbuzgó és flegma pincér

Állandóan jelen van, kérdez, ha véletlen ránézel, mert a wc-t keresed, már oda is ugrik melléd, hogy minden rendben van-e. Picit zavarba ejtő tud lenni, de még mindig jobb, mint a másik véglet. Nem nagyon akar odajönni, flegma, nem mosolyog, nem kedves, türelmetlen veled, és általában - láthatóan - utálja a vendégeket és az életét.

3. Túl hangos zene

Vagy a teljesen oda nem illő zene. Mondjuk mulatós techno az elegáns olasz étteremben, vagy még rosszabb, az igénytelenség egyik csúcsa: rádió!

4. Nincs csapvíz

De van. Ha nagy ritkán azt kér egy kedves vendég, kibírható a történet. Mint ahogy a nincs „limonádé" nevezetű mondat is megkérdőjelezhető. Víz meg citrom csak akad. Egy jó étteremben illik a (nyilván nem ritkán valóban idegesítő) vendéghez igazodni, sajnos.

5. Elviszi a még nem befejezett italod/ételed

Még szippantanád az utolsó kortyokat, de elkapja a poharad, vagy elemeli a fejed felett a tányérod, holott rajta volt még a három kedvenc szál, fél órája tartogatott sültkrumplid.

6. Kérés ellenére is van benne allergén

Húsmentest kérsz, de sonkát találsz, mogyorómentest kérsz, mégis ráharapsz, nem bírod a tojást, de látod, hogy ott virít. Tudjuk, a háklis/allergiás/vega/vegán vendég a legidegesítőbb, de hát na, ilyen kort élünk. Valamiben meg kell halni mondása.

7. Amikor a 10%-os szervízdíj automatikus felszámolása csak a végén derül ki

Az étlapon annyira kisbetűvel van feltüntetve, hogy a megadott árra automatikusan ráugrik még 10%, hogy tuti nem veszed észre, csak a végszámla kézhez kapásakor. Amihez ugye legtöbben még a jattot is hozzácsapjuk.

8. Fizetéskor kajtatni kell a pincért

Nemrég mesélte egy ismerősöm, hogy több mint fél órás várakozás és kétszeri számlaigénylés után felálltak (egy strandbüféből), és távoztak. Egyszerűen nem jött ki senki, hogy elkérje a pénzt. Tudjuk, csúnya dolog, de valahol tényleg elég framuci, ha nem akarják, hogy fizessünk.