„Akkor jár a desszert, ha megetted a brokkolit!"

Amikor a gyerekkel arról tárgyalunk, hogy egyen meg valamit, amit nem szeretne és utána megkaphatja a desszertet, édességet, a célunk az, hogy arra biztassuk, egyen egészséges ételeket. Ezekkel a „tárgyalásokkal” viszont az a gond, hogy felerősítik a gyerekben azt, hogy ne intuitívan, hanem muszájból, utasítások szerint egyen. Lehet, hogy a szervezete nem kívánja a brokkolit, vagy már épp elég volt a főétel, amit megevett.

Ennek ellenére te ráveszed, hogy többet egyen, majd jutalomként kapja meg a desszertet, ha pedig a desszertre jutalomként gondolunk, akkor könnyen lehet, hogy többet fogunk enni belőle, amikor elérhető, mert tartani fogunk tőle, hogy máskor nem lesz. 

„Az az angyalka, aki (elsőre) befejezi az ebédet.”

Sok családban a tiszta tányér azt jelenti, hogy finom volt a fogás, maradék étel meghagyása teljesen elképzelhetetlen, sőt még az is külön dicséretet érdemel, aki elsőre fejezi be az étkezést. Nagyon fontos, hogy ne akarjuk befolyásolni a gyerekünk étkezési tempóját, mindenki egyen úgy, ahogyan neki kényelmes. Emellett, ha azt tanítjuk meg a gyerekeinknek, hogy nem szabad maradékot hagyni, nehezebben fogják tudni megállapítani, hogy mikor laktak jól, ami túlevéshez vezethet.

Inkább arra biztassuk, hogy elsőre szedjen kevesebbet, és később még vegyen, hogyha kér. Lassan enni amúgy is egészségesebb.

„A gyorskajától kövérek leszünk…”

Aki már gyerekként azt hallgatja, hogy bizonyos ételek károsak, bűnösek, míg mások egészségesek és jók, nagyon valószínű, hogy nem lesz rendezett viszonya a különböző ételcsoportokkal. Mindenki szeretne minél egészségesebben, teljes értékűen táplálkozni, de ezt inkább példamutatással, semmint ételek felcímkézésével lehet hatékonyan elérni.

Senki nem lesz kövér attól, ha egyszer-egyszer gyorskaját eszik, és nem a csokitól leszünk cukorbetegek. 

„Zöldségből annyit ehetsz, amennyit csak akarsz, hiszen az egészséges.”

Ahogy a gyorsételeket sem érdemes beskatulyázni, azt se sulykoljuk a gyerekbe, hogy vannak olyan ételek, melyekből bármennyit lehet enni. Ha egy gyerek azt gondolja, hogy vannak jónak titulált ételek, gyorsan jut arra a következtetésre, hogy minél több jó ételt eszik, annál jobb lesz ő maga is.

Ez pedig ahhoz vezet, hogy nem azt és annyit eszik, amire a szervezetének szüksége van, hanem amit helyesnek gondol. 

„Mivel ma jól viselkedtél vacsora után, elmegyünk fagyizni!”

Persze az étel lehet ajándék, és akár jutalom is bizonyos ünnepi alkalmakkor, azonban nagyon káros tud lenni, ha bizonyos ételek csak akkor elérhetőek a gyerek számára, ha tesz értük valamit. „5-öst kaptál? Megyünk fagyizni!” vagy „Ha jól viselkedsz veszünk a kedvenc chipszedből.” Az ilyen és ehhez hasonló mondatok azt erősítik a gyermekben, hogy bizonyos ételeket ki kell érdemelni, azok különlegesek.

Ez gyakran ahhoz vezet, hogy amikor elérhető, akkor a gyerekek túleszik magukat ezekből az ételekből, és érzelmileg is nagy jelentőséget tulajdonítanak azoknak. 

„Ma már ettem néhány sütit, szóval most csak saláta lesz az ebédem.”

Ha kerüljük is a „jó” és „rossz” címkéket az ételek körül, saját étkezési szokásaink sem maradnak észrevétlenül a gyerekeink előtt. Ha azt látja, hogy az édesség után vezekelni kell, vagy hogy a szülei direkt nem esznek egy nagy összejövetel előtt, hogy helyet csináljanak az összes fogásnak, hamar átveszi ezeket a káros szokásokat. Amikor ez evésről és ételekről beszélünk a gyerekekkel, az ételek kalóriatartalma vagy egészségtelensége helyett koncentráljunk arra, hogy milyen azoknak az íze, az állaga, az illata.

A cél, hogy a gyerekek merjenek kísérletezni az ételekkel, ismerjék meg a saját testi jelzéseiket, és úgy, annyit és azt egyenek, amire a szervezetüknek szüksége van.