Sorrento a legdélebbi Monaco – tartja a mondás. Negyven percnyi hajóútra Capri szigete, de a tömeges aktivitások most nem voltak kifizetődőek. A saját autós utazást választottuk tehát, a minden takarítási követelménynek megfelelő hotelt vagy apartmanos tartózkodást hívogató medencehasználat nélkül, illetve ott volt még az egész ház vagy lakás bérlése is, mint opció – erre a szűkített körre korlátozódtak az idei nyár utazásai. Ilyen távoli út merészségnek, és a családra nézve akár felelőtlenségnek is mondható, de ha betartjuk a legalapvetőbb szabályokat, akkor se magunknak, se a szeretteinknek nem okozunk problémát. Főleg, hogy Olaszországban jóval komolyabban veszik az előírásokat.
Míg itthon sajnos sokan maszk nélkül vásárolnak, és a közösségi terekben, az éttermekben sem látni mindenkin védőfelszerelést, az olaszok komolyan veszik a dolgot. Az összes bolt, hotel és vendéglő bejáratánál kihelyezett kézfertőtlenítő vár, és ha elfelejtenéd felhelyezni a maszkod, arra azonnal felhívja egy ott dolgozó a figyelmed. Egyes helyeken, ha az áruhoz hozzá szeretnél nyúlni, gumikesztyűbe kényszerítenek. Kedvesen, de keményen rádparancsolnak, rendre utasítanak. A hazai strandokon főszezonban egymáshoz értek a törölközők csücskei, azzuróéknál – valljuk be, jóval több vízparttal rendelkeznek – könnyebben megoldják a másfél-két méteres távolságtartást. A szabad és fizetős strandok arányáról nem nyitok vitát, mindketten rosszul állunk.
Sorrento tengerpartok tekintetében is kivételes helyzetben van. Itt ha nem egy luxusszálló vendége vagy – és ezek közül is csak pár szerencsés van – , akkor csak a kikötő tőszomszédságában elhelyezkedő zsebkendőnyi területen napozhatsz, és a hatalmas kompok melletti vízben mártózhatsz meg, ezzel kell beérjed. De térjünk most már rá az ételekre, hiszen ez az egyik legfontosabb, amiért utazik az ember: a külhoni ízélmények!
Minden valamire való nyaraláson – az úszás és a napozás után – a napunk fénypontja az éttermi vacsora! Olasz módra, a szieszta figyelembevételével másképpen alakulnak a napi étkezések. Ha ugyanúgy főznénk, mint otthon, az nem lenne kikapcsolódás. A folyamatos bevásárlások alkalmával pedig megint csak bővítenénk a megfertőződés lehetőségét. Így alakultak a mi napi falatozásaink:
Szállodai reggeli
Míg itthon a nagy szállodák – tisztelet a kivételnek – hagyják, hogy mindenki végigtaperolja a svédasztalra kihelyezett felvágottakat, sajtokat, zsemléket, az olasz hotelekben mindenkit leültetnek, étlapot adnak vagy meginterjúvolnak, hogy mit kér, és kihozzák neki. Más esetben egy ember szedi ki mindenkinek, így elkerülve a mancsolást. Kisebb helyeken pedig előre összeállított tálcát kaphatunk, az opcionális kávé, narancslé, víz külön érkezik.
Ebéd vagy vacsora
A gazdag reggeli után még pont nem éhezik meg az ember addig, ameddig nyitva vannak a helyek. Mire feleszmél, már csak pár kávézót talál, ahol csak szénhidrátot szénhidráttal majszolhat, a kérdés csak annyi, hogy porcukorfelhőben vagy érlelt sonkával kéri. Minden fogást ugyanazon a helyen fogyasztani nagyon unalmas lenne, és különben is, hajt minket a felfedezői szenvedély. Az újabb és újabb helyek kipróbálása izgalmasnak tűnik, de mostanság nem az efféle izgalmakra vágyunk. Örülünk, hogy eljutottunk külföldre, meglátogatjuk a szabadtéren bejárható nem zsúfolt helyeket, és próbájuk a legszimplábban megoldani a társas érintkezéssel járó tevékenységeket. Mi is így döntöttünk, amikor idei olasz nyaralásunk során a szállodánkhoz legközelebbi szimpatikus éttermet megtaláltuk. Kipróbáltuk, megkedveltük, majd a tulajnak jelentettük, hogy minden esténket itt szeretnénk tölteni.
Az Osteria Sorrentina érkezésünk előtt két héttel nyitotta meg kapuját. A belül hat-hét, kívül négy asztalos pici étterem egyébként a városka legjobb pizzériája mellett található, ahol minden este fürtökben lógnak az elviteles dobozokra váró delikvensek, mert leülni, helyet találni képtelenség. Pont egy sarokra vannak a turistaközponttól, ahol a szűk sikátorokban már tényleg nem lehet anélkül közlekedni, hogy valaki hozzád ne érjen. A Sorrentinában viszont tolongás nélkül, nyugodtan, az utcán csücsülve simán látjuk a kutyafelvonulást, a centrum felé tartókat, és hogy ki milyen ruhát visel aznap. A cikkben a kedvenc ottani fogásaink láthatóak.
Linguine háromféleképpen
Izgalmas, hogy ilyen délen szinte sehol nem találunk spagettit az étlapon. Általában mindent egy nem túl szélesmetélttel, a linguine-vel készítenek. Ehhez alapból nem kapunk kanalat. Rá is kérdeztünk, miért a metélt- és kanálnélküliség. Itt jobban szeretik a jól rágható tésztát, ami nem csak úgy becsusszan a szájukba, hanem később is emlékeznek rá, hogy elfogyasztották. Kanálra pedig nincs szükségük, mert anélkül is elboldogulnak, az egyszerűség hívei. Ez a tésztaételeken is látszik. Az olívaolajjal viszont nem fukarkodnak, abból kapunk rendesen, szóval ha nem kifejezetten szószosak is a fogások, de egyáltalán nem szárazak. Pont tökéletesek! Hazai ízek kerülnek a szakács, Felice fogásaiba, a tulajok saját zöldségkertjéből érkeznek a friss fűszernövények, mint a hatalmas levelű bazsalikom, a fantasztikus ízű petrezselyem, a kalamárival meglepően jól passzoló sütőtök, a színes paradicsomok és a cukkini.
Parmigiana di melanzane
Sok helyen próbáltam már, de a sorrentoi egyszerűen ellenállhatatlan volt, egy főételnek is beillő fogás. Utolsó nap, habár egyáltalán nem voltunk éhesek, mégis rendeltünk felesben egyet előételnek belőle. A képen látható megoldásban kétféle sajt is van, ez a recept nem az Osteria sajátja. Ők simán lesütik a szeletelt padlizsánt, és paradicsomszósszal, reszelt parmezánnal rétegezve berakják a sütőbe. A trükk a cserépedényben rejlik. Be kell szereznem pár ilyet, hogy itthon én is meg tudjam valósítani a sorrentói csodát.
Bacalá – fehér tőkehal sült zöldségekkel
Tőkehalat bárhol kaphatunk. Ez a fogás nem tűnik túl előkelőnek, hiszen Dunát lehetne rekeszteni ezzel a hallal. De ha valaki megpróbálja itt délen egyszer, az rájön, lehet ezt másként, nagyon frissen és üdén is előadni. Ha rászánjuk az időt, és egy kis energiát feccölünk bele, itthon is találunk friss halat. Fagyasztottal meg se próbáljuk. Ebben a kis családi vezetésű osteriában nem volt más halfogás, de egy-két nap után sikerült belopnunk magunk a tulajok szívébe, így törzsvendégekként pedig megengedhettük magunknak, hogy rákérdezzünk Luiginál és Raffaelénél, rendelhetünk-e valami újat. Ettől fogva minden vacsoránk végén megbeszéltük, mi legyen a másnapi menü. Mekkora előny, ha úgy megyünk étterembe, hogy nem kell választani, a tányérunkon automatikusan felbukkan az aznapi friss fogás!
Limoncello
Sorrento és környéke köztudottan az egyik legnagyobb citromtermesztő központ. Ahogy a városka közelébe érünk, látjuk a hatalmas hálókkal letakart fás részeket. Így védik a madaraktól őket. A citrom tényleg elképesztően finom, a halak mellé szeletelt darabkákat mindig egy szálig eltüntettük, sőt, néha plusz adagokat is kértünk belőle. Mindenhol minden citromból készül. Sorrentoban nem végződhet vacsora limoncello nélkül, ebből kötelezően haza is kell vinni, az üveg mellé a citromos szappan, gyertya, a citrom mintájú asztalterítő, sőt néha a citromos alsónemű is bekerül a bőröndbe.
Ezért járj egy helyre vacsorázni
A járványügyi helyzet sok tevékenységünket megváltoztatta. Megismerhettük, milyen, ha az ember egy helyre jár több, mint egy héten keresztül, és ami régen elképzelhetetlen volt, az mára teljesen élhetőnek, biztonságosnak, családiasnak bizonyul. De ahogy a mellékelt kép is mutatja, van még más előnye is, ha ugyanazon a helyen töltjük az estéinket: menet közben megszületett legjobb barátunk kisfia, és velünk mulatott az egész osteria.
Legközelebb Toszkánába utazunk képzeletben, ugyanis ott minden gyönyörű város mellett van egy még csodálatosabb. Most Luccába vesszük az irányt, tartsatok akkor is velünk!
Ezeket olvastad már?
2 hűsítő nyári tortát készítettünk nektek, és nem tudnánk választani,...
Egy hűtős és egy mélyhűtött csoda, melyek egy dologban hasonlítanak egymásra: mindkettő garantáltan üdítően hat rád egy szép nyári napon!
Gréti
Céklából pink, spenótból zöld, répából sárga olasz tésztákat készítettünk, íme,...
Nem csak álmodoztunk színes tésztákról, el is készítettük őket. Nézzétek, milyen szépek lettek a céklával, sárgarépával és spenóttal színezett olasz tésztakülönlegességek!
Gréti
Ennyi mindenre jó a sárgabaracklekvár – gondoltad volna?
Hagyományos és nem hétköznapi felhasználási útmutató a nyár egyik kincséhez, mondhatni aranyához: a sárgabaracklekvárhoz. Van olyan, amit nem ismertél?
Gréti
Nem is gondolnád, hogy a leghétköznapibb zöldségünk egy superfood...kitalálod, melyik?
Egy mindennapos használatú zöldség, amit levesbe, főételbe, köretbe, sőt még sütibe is tehetünk - ez a sárgarépa. Fogyaszd bátran és sokszor!
Gréti
