Régen még nem kidobták azt, ami elromlott, hanem megjavították, és sok, mára feledésbe merült szakma létezett. Így tartották fenn magukat a szegény, de dolgos kezű emberek.
A múlt század elején még sok olyan foglalkozás élte virágkorát, ami mesterembereket kívánt. A faragáshoz, toldozáshoz-foltozáshoz és a fém megmunkálásához értők fáradhatatlanul járták a falvakat, hátukon cipelve munkaeszközeiket.
Teknővájó
Nem is olyan régen, kád híján még lavórban és teknőben tisztálkodtak az emberek, és a disznóvágások alkalmával is teknőbe tették a húst a feldolgozás előtt. A teknővájók az igényekhez igazodva kisebb szakajtókat és egészen nagyméretű teknőket is vájtak, hatalmas fatörzs darabokat megmunkálva. Rendszerint fűzfából és nyírfából készítették a teknőket: baltával kimélyítették a kettévágott fát, lekerekítették a széleit, füleket faragtak rá, majd a belsejét egyenletesen mélyülőre faragták, és megmunkálták a teknő külső felét is. A mindennapi élelem biztosítása a teknővájó feleségére hárult, így az asszonyok kisebb fakanalakkal és teknőkkel jártak házalni, amiket élelemre cseréltek.
„A gyerekkorom mindig ilyen famunkával telt el. Én 16 esztendős korom óta ezzel a famunkával foglalkozok. Én ebben is fogok meghalni. Azért szerettem csinálni ezt a munkát, mert ebbe nyőttem, meg ebbe' is halok meg, mert én ezen kivül más munkát nem csináltam sose. Az én apám is teknővájó munkás vót. Az én anyám is teknővájó munkásnak a lyánya vót. Én is ezt a munkát folytatom végig. Ez fiurul fiúra megyen, meg ágrul-ágra minálunk ez a munka. Ré¬gen, amikor még az a pengős világ vót, két-három pengő vót egy teknő, most meg 1100, meg 1300. Attul függ, milyen a vásár.”
A kisebb-nagyobb lábasok, fazekak idővel elhasználódtak, behorpadtak, kilyukadtak, de az asszonyoknak eszük ágában sem állt kidobni őket. Helyette várták az üstfoltozót, aki kikalapálta, megerősítette, befoltozta a kilyukadt edényeket. Az üstfoltozó a nagyobb bográcsokat, és kondérokat is megjavította, így a háziasszonyok újra használatba vehették, és nem verték magukat felesleges költségbe. Az üstfoltozó hasznos munkáját egyszerű szerszámokkal, kalapáccsal, hidegvágóval, drótvágó és lemezvágó ollóval, csípőfogóval végezte, valamint a dobóval, amin a lábasokat javította.
„Ha még nagyobb lyuk van a lábason? Akkor két egyforma nagyságú lemezfótot készítek. Mindkettőt azon a helyen kilyukasztom. Ügyi azokba megyén a nyitszög. Az egyik fótot teszem be-lőlrül, a másik fótot teszem kívülről. Akkor a dobót ráállitom a belső fótra. A lyukba beléteszem a nyitszöget és kívülről a dobón rányitolom mint a kettőt. Ja! A két lemez köré szoktam tésztát tenni. Azt lisztből készítem vízzel. Kérek a háziasszony-tul egy kis lisztet. Sürüre megkavarom, a két lemez közé teszem és úgy nyitolom rá a két lemezt a lábasra. A tészta jobban összeköti a fótot.”
A házaknál anno nem elektromos csengő tudatta a vendég érkezését, hanem zsinórra felfüggesztett csengő. A tehenek nyakába is kolompot akasztottak, hogy a vezérbikát kövessék a többiek, és már messziről hallják, ha elcsatangoltak az állatok, de csengő szólt a boltok bejárat felett is, ha vásárló lépett az üzletbe. A csengőöntők a földbe ásott mélyedésekben készítették a csengőket, ami minden faluban látványosságnak számított, viszont a csengőöntőt csak férfiak vehették körbe: a nők nem mehettek a közelébe, mert úgy tartották, nő jelenlétében nem szilárdul meg az olvasztott fém. De a balszerencse elkerülése érdekében a nézelődők sem léphettek túl a fújtatón, sőt, a csengőöntők a munkát megelőző éjszaka nem háltak együtt az asszonnyal. Miközben az olvasztott réz lefolyt a mintába, a csengőöntők énekeltek, hogy a varázsdal is segítse a sikeres csengőöntést. Ha sikerült az öntés, még táncra is perdültek. A csengőöntők többféle használati eszközt is készítettek, olyan tárgyakat, amiket a falujáráskor el tudtak adni:
„Jó időben szabad ég alatt, földön ülve, dolgozik. Az asszony, ha véletlenül otthon van, mellette ül és szítja a tüzet, melyet a rajkók is körülvesznek és bámulják apjok ügyességét. Készít pedig szegeket, patkót, élesít szántóvasat, ajtósarkat, závárt, vasgyűrűt, bicskát, pipaszurkálót, lakatot, ergérfogót; javít, drótoz üstöt, patkol lovat és kordováncsizmát, csinál fúrót, tek-nővakarót, czifra tésztametszőt, bográcsot, serpenyőlábat, pipafedelet.”
Régen nem plázakirakatokat, valóságshow-kat és az okostelefonjukat nézték a fiatalok, hanem bálokban, fonóházakban ropták a táncot. Így szórakoztak anno dédanyáink.
Mi az? Aranyló, illatos, és minden gondra megoldás. Bizony, egy melengető tyúkhúsleves! Az ünnepekre való tekintettel most hoztunk nektek pár egyszerű ötletet, amivel még ízletesebbé ...
Sütés nélküli nagyon finom kis desszert, és még nem is kerül sokba sem. Csak gondoltam egyet, mit is kéne készíteni, mivel kókuszreszelék mindig van idehaza......hát ezt találtam ki ...
A leggazdagabb majonézes saláta, ami a kis és nagy napokat is különlegessé képes tenni: az alábbi klasszikus franciasaláta-receptet bármikor elkészíthetjük. Nem akar flancolni, de nem is ...
A mai nap kevés lesz az időnk főzőcskére, mert próbálunk mindent IS menedzselni az ünnepekre, szóval gyors leves és főétel készül. A süti pedig karácsonyi, természetesen.
A bottarga egy különleges gasztronómiai alapanyag, amelyet gyakran neveznek a "tenger aranyának". Azok számára, akik még nem találkoztak vele, a bottarga nem más, mint sózott és szárított halikra, amely különleges ízvilágával azonnal magával ragadja az ínyenceket. Ezt a mediterrán kincset évezredek óta fogyasztják, és ma is nagy becsben tartják a kulináris világban.
Logikusnak tűnik, hogy amíg az ételünk szépen melegszik a mikrohullámú sütőben, addig mi elpakoljunk a szobában vagy leszaladjunk a szeméttel. De ahogy a gáztűzhelyen nem hagyunk ételt őrizetlenül – legalábbis csak kivételes esetekben –, úgy a mikrót sem jó ötlet működés közben magára hagyni.
A karácsonyi sütemények szépsége felől nincs vita: a mák, dió, alma, kókusz, a különféle krémek és díszítések mind-mind varázslatos hangulatot teremtenek. Lássuk a legszebbeket!
Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...
