A túrós csusza egy banálisan egyszerű étel: szalonnát megpirít, félretesz. Tésztát kifőz, leszűr, túróval összekever, tányérba szed. Tejföllel meglocsol és szalonnát rászór. Ehetjük.
Így is lehet, de ha jót akarsz, akkor nem így készíted. Sokáig nem voltunk barátok, mármint a túrós tészta meg én. Valahogy mindig az az étel volt, amit akkor készítettünk, ha nem volt kedv vagy idő főzni, és ezt pikk-pakk össze lehetett dobni. És ez a vezérelv érződött is a végeredményen.
Egyszer aztán Szegeden megálltunk halászlevezni, és ha már ennyire autentikus vonalon mozogtunk, akkor utána „desszertnek” csak túrós csusza következhetett. Ami aztán az érdekes volt, hogy a csusza, akinek akkor csak a mellékszerepet szántuk, sokkal emlékezetesebb maradt, mint a halászlé. Olyan volt ez, mint amikor Michael Shannon-t Oscarra jelölték A szabadság útjai című filmben nyújtott alakításáért, pedig csak két jelenete volt. A főszereplők pedig még csak a jelöltek listájára sem fértek fel.
Pont ez volt a helyzet a csuszával is: a halászlé a maga mezőnyében nem volt kiemelkedő, de a tészta már említésre méltó. De mégis, mi a fenétől volt annyira jó? Főleg attól, hogy le volt pirítva, váltakoztak a ropogós és puha tésztadarabok, és a tejföl nem azért került rá, hogy az étel szárazságát kompenzálja, megmentve a vendéget a fuldoklástól, hanem mert íze volt. Ettől a naptól kezdve én is másképp készítettem a túrós tésztát.
Ami a legfontosabb az egyszerű ételeknél, hogy nem spórolhatunk a hozzávalók minőségén, mert nagyon megérződik. Vegyünk meg a zsíros túrót (ez már csak a piacokon szerezhető be), a zsíros tejfölt, valamint nem az agyonsózott szalonnát, és egyúttal felejtsük is el a kalóriák számolgatását. Ha nagyon kiteszünk magunkért, akkor tésztát is gyúrhatunk, nem bonyolult: általában 100 g liszthez egy tojás és egy csipet só, ha nem állna össze, akkor egy leheletnyi víz. Fóliába tekerve hagyjuk kicsit a hűtőben pihenni, aztán nyújtsuk.
A szalonna pirításánál is érdemes bevetni egy trükköt. Öntsünk a felkockázott szalonnára vizet. Nem kell sok, éppen csak annyi, hogy ellepje, aztán így kezdjük el melegíteni. Várjuk meg türelmesen, amíg az összes víz elpárolog, és zsírjára sül, megpirul a szalonna. Az eredmény: kívül ropog, belül puha marad.
A tejfölt keverjük össze a szalonnában kisült értékes zsírral, és ezzel locsoljuk a tésztát. A lepirítás úgy megy a legkönnyebben, ha a sütőben a grillfokozatot alkalmazzuk (feltéve ha van ilyenünk). Pirítás egyszer az egyik oldalon, majd átforgatjuk, és jöhet a másik is.
Több ideig tart, ezt elismerem, viszont azután, hogy megkapjuk a bókot, hogy „ez a legfinomabb túrós tészta, amit életemben ettem!”, nem fogjuk rá sajnálni az időt.
