Rizottó

Senki ne háborodjon fel, nem kicsinyíteni akarom a rizottót azáltal, hogy beleveszem ebbe a listába. De azért be kell látni, hogy elkészítésének nagy része igencsak a megérzésekre hagyatkozik. Egy hagymás alap, majd a rajta enyhén átpirított és kevés borral felöntött rizs mindenkinek menni fog. Utána pedig már csak az alaplevet kell kanalazni, elfőzni, kanalazni és elfőzni addig, míg fogkemények nem lesznek a szemek. A befejezés vajjal és reszelt sajttal történik, és már ehetünk is. Nem nehéz, ugye?

Minestrone

Egy másik olasz fogásnak is bátran nekiállhatunk pontos leírás nélkül – a minestrone lényege ugyanis épp az, hogy olyan alapanyagokból főzhetjük, amelyek épp adottak a szezonban, a kamránkban. Hogy mit teszünk a levesbe, azt milyenre vágjuk, teljesen rajtunk áll, csakúgy, mint a fűszerezés is. Csupán egy dolgot érdemes megjegyezni: minél nagyobb a zöldségek variálódása, annál gazdagabb levest kapunk. Plusz tipp: ha van, főzzük bele a minestronéba egy parmezán vagy más keménysajt levágott héját.

Pásztorpite

A brit klasszikust első hallásra talán sokan nem ismerik, annak ellenére, hogy a krumplipürével bevont és egybesütött zöldséges-húsos ragu nem is áll annyira távol a magyar szájíztől. Persze, ha elsőre készítjük, érdemes lehet rápillantani egy receptre, de a következő alkalmakkor már nyugodtan nekiveselkedhetünk magunktól: a hagymás alapon megpárolt répa és borsó, a hozzáadott darált hús és paradicsom kiadja a fűszeres ragut, amit már csak sütőtálba kell tenni, majd bevonni egy lágy, légies (esetleg sajttal feldobott) krumplipürével, majd az egészet kisütni. Gyerekjáték, nem?

Krémleves

Az összes levesek közül talán a legegyszerűbb fajta, amit egész konkrétan az elejétől a végéig, a zöldségválasztástól a krémesítésig a saját kényünk-kedvünk szerint készíthetünk. Mindegy, hogy sütjük a zöldséget vagy főzzük, hogy öntünk-e bele tejterméket vagy valamilyen alternatív alapanyaggal tesszük selymessé – a lényeg, hogy kellően zöldséges ízt kapjon, melengető és fűszeres legyen, valamint kanalazható, de mégis sűrű.

Rizskoch

És hogy a végére legyen egy kis édes is: aki már próbálkozott a rizskoch készítésével, az tudhatja, hogy ugyan van receptje, de abszolút nem szükséges, még kezdőként is megbirkózhatunk vele egymagunk. A felfújt alapját egy lágy tejberizs adja, ehhez már csak (mennyiségtől függően) 2-4 tojás sárgáját kell hozzákeverni langyosan, majd a fehérjéket is, egy csipet sóval keményre verve. A massza kivajazott, morzsázott tepsiben sül aranybarnára és légiesre, akkor jó, ha a közepébe szúrt fogpiszkáló vagy kés tisztán jön ki, nem ragad rá semmi. Langyosan a legfinomabb, némi lekvárral, vagy amivel csak akarjuk.