Virágzó növényként kertünk, teraszunk dísze lehet!
Az édesburgonya a látszat ellenére nem rokona a burgonyának - a szulákfélék családjába tartozik, éppen úgy, mint a hajnalka néven ismert, közkedvelt tölcséres virágú futónövény.
Eredetileg trópusi, szubtrópusi éghajlaton terem, de megfelelő környezetben nálunk is termeszthető. Ásotthalmon például több család is foglalkozik édesburgonya termesztéssel - sokan évtizedek óta őrzik ezt a hagyományt.
Édesburgonyát manapság egyre több üzletben látni a zöldségek között, s bár kilónkénti ára elég magas, ha kedvünk támadna balkonnövényként is kipróbálni, elég akár egyetlen egy gumót megvásárolni belőle.
Ha nem célunk nagy mennyiségű édesburgonya termesztésébe fogni, csupán formás leveleit, kúszó indáit és virágait szeretnénk a teraszon vagy a kerítésen látni, akkor így járjunk el:
Szerezzünk be legalább egy egészséges gumót (elég a kisebb vagy a közepes méret is)
Félbevágva (de ha nem akarjuk félbe, akkor egészben) kb. két ujjnyi vízbe kell állítani, de fogpiszkálókat keresztbe szúrva lógathatjuk is a vízbe.
A meleg lakásban még hetekre van szükség, hogy kicsírázzon, és megjelenjenek a hajtások.
Az erős, 6-8 levélkés hajtásokat válasszuk le a gumóról, és tegyük vízbe, hogy gyökeret eresszenek. Ha már nincs időnk a gyökereztetésre a kiültetésig, akkor nedves földbe megpróbálhatjuk gyökér nélkül is leszúrni, még lehet esély a megeredésre.
A palántákat a májusi fagyok után kell kiültetni végleges helyükre.
Az édesburgonya a homokos, laza szerkezetű talajt kedveli, valamint a sok napsütést. Esetünkben nem cél a nagy terméshozam, ezért elég egy balkonláda vagy egy vödör a kiültetéshez. A földet dúsíthatjuk komposzttal, szerves trágyával, tápoldattal. Jó hír, hogy nálunk nincs komoly természetes ellensége, így nem igényel különösebb növényvédelmet.
Nyár végén, szeptemberben már nem kell öntözni sem, s ha kíváncsiak vagyunk, hogy hozott-e némi termést, az első fagyok után keressük a gumókat a földben!