Dzsemek, lekvárok, ízek, gyertek! – Így lett a cukros gyümölcspépből egy egész világ kedvence

A lekvárok és a dzsemek mindenki szívében helyet kapnak, a számos gyümölcsből (vagy akár zöldségből) elkészíthető finomságok ugyanis a szürke, hideg telet is meleggé, a nyarat pedig még finomabbá tudják tenni. Na de mi a különbség dzsem, lekvár és íz között, és egyáltalán: mióta esszük mi, emberek ezt a mennyei mannát?

Ha lekvárról van szó, a nagymamák és a tapasztalt befőzők nem ismernek viccet: nyáron, ha érik a gyümölcs, bizony főzni kell, hogy a napérlelte szamócát, a puha húsú barackot és az ízletes szilvát télen is élvezni lehessen a süteményekben, a palacsintákban, a joghurtokban vagy csak úgy magukban.

Ha jól csináljuk, akár évekig is eláll a lekvár!

Ezeknek a gyümölcsös finomságoknak aligha tudunk valamit a keletkezéséről, pedig a lekvár különböző formáit már évszázadok óta fogyasztják az emberek. Bár kifejezetten egy országhoz vagy népcsoporthoz nem köthető a lekvár keletkezése, leginkább az ókori rómaiak és görögök között folyik a párharc arról, kinek is köszönhetjük a lekvárok elődjét. Egyes feljegyzések szerint a a görögök birsalmából és mézből készítették a melimilon nevű főzetet, ők a gyümölcsöket lassú tűzön, méz hozzáadásával forralták fel, majd a kihűlt és besűrűsödött főzetet fogyasztották el. Az eljárást a rómaiak is eltanulnák, a birsalmából és mézből készített főzetet úgynevezett marmelonak hívták.

Marmeládé

A marmelo és a melimilon szavakból rögtön a marmeládé elnevezésre asszociálhatunk, amely egy igazán sok gyümölcsterméket összefoglaló név. Az eredetileg Portugáliából származó kifejezést ma egy EU-s jogszabály értelmében a citrusfélék héjából készült gyümölcskészítménynek hívjuk, régebbi értelmezések szerint viszont a marmelád maga volt a gyümölcsíz.

A ma már leginkább narancsból, de akár lime-ból, citromból és bergamotból készülő élelmiszerre Angliában óriási kereslet van, mi magyarok a nagyobb áruházláncok polcain és a Paddington nevű filmben találkozhatunk a citrusfélékből és annak héjaiból készült termékekkel.

Na de mi a helyzet az igazi lekvárral?

A lekvár hivatalos történetét egészen az 1350-es évekig lehet visszavezetni, a középkori orvosok által használt latin alactuarium (később magyarosodva liktárium) kifejezésből származik, ez volt az a mézes szirup, amelynek segítségével sikerült az amúgy rosszízű gyógyszereket egy kicsit kellemesebbé tenni a betegek számára. A magyar lekvár szavunk csak jóval később, a XIX. század második felében a „nyalánkság” szavunk, a Monarchiában nem ritka pongyola német fordítás – Leckware – visszamagyarosításával keletkezett, a Czuczor Gergely és Fogarasi János 1865-ben megjelent, „A magyar nyelv szótára” című hatalmas művének harmadik kötetében még nem szerepelt ez a szó.

A lekvárkészítés egy tökéletes módja a gyümölcsök tartósításának, ahhoz azonban, hogy valóban ízletes és sokáig elálló gyümölcskészítményünk legyen, minden apró részletre oda kell figyelnünk: legyen a gyümölcs érett, de ne érjen túl, főzzük sokáig alacsony lángon, legyenek a befőttes üvegek kellően sterilek, figyeljünk a dunsztolásra és arra is, hogy a kupakot úgy csavarjuk rá az üvegre, hogy azt csak harapófogóval lehessen meglazítani.

Lekvár, dzsem és gyümölcsíz között is lehetnek különbségek, bár ezeket a különbségeket leginkább az élelmiszeriparban kell tudatosan kezelni, a generációkon átívelő házi lekvárfőzés minden háznál más, sokan a lekvárkészítésnél is a dzsemkészítés fortélyait alkalmazzák. A lekvár egyik fő jellemzője, hogy hosszú főzés során készül el, a folyamatos kevergetés mellett pedig a keletkező pép magától sűrűsödik be. Használhatunk hozzá cukrot, de édesebb gyümölcsök esetében nem feltétlenül szükséges, viszont ajánlott a használata: a cukornak nem csak az édesítésben, hanem a tartósításban is szerepe van, ezért nem helyettesíthető mesterséges édesítőszerrel. Kevesebb cukor használatakor hosszabb főzési és dunsztolási idővel kell számolnunk a tartósabb végeredmény érdekében.

Sárgabarack lekvár

Férjem Franciaországban élő nagynénjétől kaptam ajándékba egy nagyon klassz rézüstöt (réz merőkanállal és szűrőkanállal) és ebben készítem idén életem első lekvárjait, ...

Szirupos-darabos eperlekvár

Christine Ferber tökéletes szirupos epre, ami nem csak péksüteményekhez passzol, de nagyon jól illik különböző krémekre, piskótákra, tejberizsre. Tudom, hogy iszonyú sok benne a cukor, ...

Házi fügelekvár

Mint ahogy a legtöbb gyümölcsöt, a fügét is változatosan lehet elkészíteni. Ha sok fügénk van, és már nem tudunk mit kezdeni vele, remek választás egy sűrű-ragacsos fügelekvár, ami ...

Míg a dzsemek általában darabosabbak és kevésbé homogének, mint a lekvárok (a főzési idő is rövidebb, addig a gyümölcsízek készítésénél az alapanyagot először egy olyan szitán törik át, amelynek lyukmérete legalább 0,8 mm. Ezt a pépet cukor, más adalékanyagok és sűrítőanyagok (például pektin) segítségével homogén, kocsonyás állagúra sűrítik be.

Bár a lekvár valamilyen formában mindig is végigkísérte az emberiség rövid történetét, nem mindenki engedhette meg magának a mennyei mannát. A cukor, mint a befőzés fő alapanyaga még nyugaton, a XIV. és a XV. században is olyan luxuscikknek számított, amelyet csak a nagyon jó módban élő emberek engedhettek meg maguknak.

Egy 1319-es feljegyzés szerint Londonban 1 fontnyi cukor (nagyjából 450 gramm) 2 schillingbe került. Ez az ár a mai váltás szerint nagyjából 14 ezer forint lenne, a modern világnak és technológiának, valamint mezőgazdaságnak köszönhetően viszont ma már sokkal olcsóbban áll rendelkezésünkre sokkal nagyobb kínálat.

Hitler-szalonna

És ha már lekvárok és gyümölcspépek, nem lehet elmenni a világ talán legrosszabb elnevezésű, állagú és minőségű terméke, a Hitler-szalonna mellett. Ez a szeletelhető, kemény, a lekvár távoli rokonaként nevezhető élelmiszer a II. világháború idején alakult ki, egyes források szerint maga a diktátor adta parancsba vegyészei számára, hogy találjanak egy, az éhínség megelőzésére alkalmas élelmiszert, amely egyszerre tartalmaz növényi és állati fehérjéket, ásványi anyagokat és vitaminokat is. A Hitler-szalonnával Európa-szerte próbálták jobbá és változatosabbá tenni a romló élelmiszerellátást mind a katonák, mind a civil lakosság számára. A furcsa nevű és állagú lekvárt ma is sokan használják, hivatalosan a sütésálló lekvár nevet viseli.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Indul a befőzés, készüljünk együtt a szezonra:

Legújabb receptek

Egyszerű francia hagymaleves

Csak a franciák olyan ügyesek és leleményesek, hogy az egyszerű vöröshagymából ízes, karakteres és komfortos levest tudjanak varázsolni. Szerencsére, az alábbi recept birtokában, ...

Céklaravioli

Hideg előétel céklából nagyszerű ricottás-parmezános-citromhéjas töltelékkel, pont olyan, mint a legjobb olasz ravioli, csak még színesebb, ízletesebb. Nagyszerű lisztmentes ünnepi ...

Céklacarpaccio

Húsmentes carpaccio céklával. A hajszálvékony céklaszeleteket csodálatosan tálalhatjuk mandulaszósszal, zöldsalátával, csírával, magokkal, bogyós gyümölcsökkel, akár ...

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Top Receptek

Hagyományos édes fánk

Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...