Egy év alatt 89 százalékkal emelkedett az Agrár-közgazdasági Intézet október elejei adatai alapján az átlagos feldolgozói átadói ár a trappista sajtok esetében – nyilatkozta az index.hu-nak a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács feldolgozói társelnöke, Szautner Péter.
A szakértő szerint a legnépszerűbbnek mondható magyar félkemény trappista sajt gyártási technológiája, érlelési ideje, tömege és kiszerelési formája egyaránt egyedi, ráadásul ez a legnagyobb mennyiségben előállított hazai sajtféleség: míg 2020-ban 17 600 tonna volt az előállított mennyiség, addig 2021-ben ez a szám már 19 500 tonnára emelkedett.
Ahogy az index írja, a tejfeldolgozás nagyon sok energiát igényel, hiszen a fűtés, a pasztőrözés, valamint a tárolás során nélkülözhetetlen hűtés rendkívül energiaigényes, az energiaárak drasztikus emelkedése pedig jelentősen megnöveli a tejfeldolgozó üzemek költségeit.
Az energiaárak mellett az előállítók a csomagoló- és adalékanyagok esetében is extrém árnövekedést tapasztalnak, de minden más feldolgozóipari költségelem – a logisztika, a vegyszer, a munkaruhák vagy például a szennyvízköltség is – folyamatosan emelkedik.
A költségek nagy részének esetében nemcsak azok árának emelkedése játszik szerepet, hanem az import-csomagolóanyagoknál a folyamatosan gyengülő forintárfolyam is, ami jelentősen tovább drágítja egyes anyagok és szolgáltatások árát
– írja az index.
A sajt előállításának legfontosabb eleme, a nyers tej ára is drasztikusan, 65-70 százalékkal emelkedett Szautner Péter elmondása szerint, aki hozzátette, hogy az elmúlt években folyamatosan emelkedett az tej termelésének mennyisége. A jelenleg észlelhető lassulás ellenére az itthon megtermelt tej mennyisége teljes mértékben képes a belföldi fogyasztás kiszolgálására és a tejtermékek alapanyagszükségletének fedezésére.
A szakértő szerint alapanyaghiány egészen biztosan nem várható, viszont az exportpiacokon is magas az igény a hazai nyers tejre, melynek mintegy 9,5 százalékát külföldre szállítják, az export miatti magasabb árak és a gyenge forint miatti előny pedig szintén fokozza az alapanyag-drágulást. További probléma a takarmánykukorica és a napraforgódara árának emelkedése, a tejtermelőknek pedig az inputanyagok, az állattartáshoz felhasznált üzemanyagárak, valamint az élőmunka-költségének növekedésével is meg kell küzdeniük.
Ezen költségnövekedések azon részeit, amelyek nem gazdálkodhatóak már ki hatékonyságnöveléssel vagy egyéb, belső költségcsökkentő akciókkal, a termelők és a feldolgozók az ellátási lánc következő szereplői felé terhelik, azaz végül ezek a költségek a fogyasztói árakban jelennek meg – természetesen nem csak a tejtermékek esetében.
Ahogy az index írja, már látszik, hogy a többi év átlagához képest jóval kevesebb tejterméket veszünk, kivételt talán csak a hatósági áras 2,8 százalékos UHT-tej élvez. Október elejéig az előző évekhez képest a tejföl belföldi értékesítése 5 százalékkal, az ömlesztett sajtoké pedig 13 százalékkal csökkent.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
