Aszalt szilvás kacsamell 1500 forintért vs. aszalt szilvás kacsamell 4000 forintért. Ti melyiket választanátok? Az amerikai Cornell University kutatói szerint az emberek többsége a második opciót találná ízletesebbnek, pedig egyazon étekről van szó. Tanulmányuk szerint a drágább fogásokat általában pozitívabban értékeljük, és azok a fogyasztók, akik kevesebbet fizetnek ugyanazért az ételért, többször panaszkodnak puffadásra, és gyakrabban van rossz lelkiismeretük étkezés után.
A következtetések alapjául egy kísérlet szolgál, amelyben 139 vacsorázót invitáltak meg egy new yorki olasz étterembe, és felajánlották, hogy annyit ehetnek, amennyit csak szeretnének. A csoport egyik felének négy, a másiknak pedig nyolc dollárt számláztak fel mindezért. Bár a kísérleti alanyok mindkét esetben ugyanannyi mennyiségű ételt fogyasztottak el, a drágábban étkezők átlagban 11 százalékkal jobbra értékelték a menüt, mint az olcsóbb opció kiválasztottjai.
Az is kiderült, hogy akik kevesebbet fizettek, jellemzően többször beszéltek emésztési panaszokról, illetve gyakrabban volt lelkiismeret-furdalásuk, amiért állításuk szerint túl sokat ettek. A kutatókat meglepte a tény, hogy függetlenül az ártól, mindkét kategória tagjai ugyanannyi ennivalót raktak a tányérjukra, ám mégis sokkal elégedettebbek voltak azok, akiknek mélyebben a zsebükbe kellett nyúlniuk.
Korábbi tanulmányok is hasonló eredményeket produkáltak: az ár szerves része az étkezési élménynek, és bár vaktesztek keretén belül az alanyok gyakran kedvelnek olcsóbb borokat, mégis nagyobb élvezetet jelent számukra olyat inni, amelyen borsosabb árcímkék vannak.
Ugyanez a helyzet a homárral is. Bár a tengeri állat nyers ára az utóbbi időben drasztikusan csökkent, az éttermek mégis vonakodnak attól, hogy olcsóbban árusítsák azt, mert az igazi élményhez a magas ár is hozzátartozik. De vajon ez tényleg így van hazánkban is?
(via The Huffington Post)