Keménysajtok helyett
Az olyan sajtokra, mint a parmezán vagy a Grana Padano két fő dolog jellemző: kemény állag és intenzív, sós íz. És míg természetesen nem lehet őket semmivel helyettesíteni (egyszerűen tényleg semmi mással nem fogunk ugyanolyan eredményt és ízélményt kapni), a két fent említett attribútumukat azért nem lehetetlen utánozni. Fogjunk egy darab jó minőségű (de tényleg jó!) trappistát, majd fektessük sóágyra egy jól zárható dobozban: ez tényleg csak annyit jelent, hogy bőven sót teszünk alá, majd rá is, hogy teljesen betakarja. Hagyjuk állni nagyjából 5-7 napot, majd mossuk le és töröljük szárazra. A só kiszívja a nedvességet a sajtból, valamint ízt is ad neki. Tovább fokozhatjuk az élményt, ha a sajthoz egy-két gerezd aprított fokhagymát, esetleg friss bazsalikomot vagy más fűszernövényt adunk.

Tahini helyett
A szezámmagpaszta talán azért is lett olyan felkapott az elmúlt időben, mert egyre többen kezdtek neki a házi hummuszkészítésnek. Ez az utánozhatatlanul karakteres aromájú, sűrű, olajos krém tényleg kötelező a csicseris mártogatós receptjében, azonban beszerezni nem egy leányálom. A nagyobb boltokban is nehéz fellelni, ha pedig mégis rábukkanunk, borsos árat kell érte fizetnünk. Helyette inkább vegyünk egy nagy zacskó szezámmagot, és abból készítsünk ízesített, szezámos olajat. A hummuszhoz szükséges mennyiségű olívaolajba szórjunk 2-3 evőkanál magot, majd egy botmixer segítségével dolgozzuk el. Nem lesz teljesen sima, maradnak majd benne apró darabok, azonban a hangsúly úgyis az ízen lesz: a turmixolás során mélyen átjárja a szezám aromája a zsiradékot, amit utána vígan belekeverhetünk a krémbe. Ilyen módon a szezámmagunk is tovább kitart majd, mintha házi tahinit készítenénk.

Sáfrány helyett
Ó, azok a viruló, napfényes, sárga ételek! Mind tudjuk, mitől kapják fantasztikus árnyalatukat, azzal pedig még inkább tisztában vagyunk, hogy mennyit kell fizetni a különleges szín luxusáért. Mert a sáfrány tényleg luxuscikk, mindig is az volt: ezt láthatjuk abból, amikor összevetjük a boltban a fűszer árát a csomag súlyával: egy-két szálat kapunk csak, miközben a fél vagyonunkat kifizetjük érte. Ha viszont a mindennapokban szeretnénk elérni az élénksárga színt, forduljunk a kurkuma felé. Jóval olcsóbb, így bátran használhatjuk bármilyen ételben, ráadásul valahol az íze is hajaz egy kicsit a sáfrányéra.

Szarvasgomba helyett
Na, és akkor ott van a luxusok luxusa: halandó ember tényleg ritkán lép kontaktusba ezzel az extravagáns gombával. De mit tegyünk akkor, ha minden áron meg szeretnénk kóstolni? Persze a „minden áron” alatt azért egy moderált, konyhapénzbe kényelmesen beilleszthető árat értünk. Ilyen esetben keressük a szarvasgombával ízesített olajokat, amelyek már egészen baráti összegekért a birtokunkba kerülhetnek. Ráadásul mindig csak egy-két cseppnyit kell belőle használnunk, így sokkal hosszabb ideig élvezhetjük a szarvasgomba áldását, mintha magát a „rendes” gombát vennénk meg.