Engem az olyan helyekre, mint a Kristinus Borbirtok általában azért nem hívnak, mert nem igazán lehet a – kétségtelenül – látványos, fényűző környezettel elkápráztatni. Amikor először lementem az akkor még Szent Donátnak nevezett, azóta Márgára átkeresztelt étterembe, egyszerűen nem hitte el senki, hogy engem nem érdekel a panoráma. Az étel nagyon is lázba tud hozni, de panorámát kilátókban is tudok nézni, bár ott se nagyon izgat ez a fajta szórakozás.
Azért örültem mégis a Kristinus Borbirtok egyébként spontán meghívásának, mert én eleve szívesen iszogatok Kristinus bort. Leginkább azért, mert elég jó bor és elég jó áron beszerezhető a sarki boltban is - most a 600 forintos borokon élő gyermeteg lelkek ugorják át ezt a bekezdést, de azért maradjanak az oldalon. Nem kell érte borboltokban kutakodnom, sem a puccos gourmet-üzletek vaskos szorzóin bosszankodnom.
A birtok a Balaton déli partján, Kéthely szélén található. Néhány éve hatalmas és látványos épületet húztak fel itt, ami önmagában is egy komoly szórakoztatóközpont, de ami meglehetősen hasznos lehet egy átmulatott borkóstoló est után: szállást is adnak az épületen belül. Van kis mozijuk, koncerthelyszínük, rendezvénytermük – ha betévedsz a birtokra, nem szabadulsz majd ki egykönnyen.
A legfontosabb azonban mégiscsak az étterem – legalábbis számomra.
Az osztrák születésű séf, Klaus Deutschmann ugyanis elképesztő figura! Ha tehetjük, követeljük, hogy jöjjön ki üdvözölni minket, ha nem, akkor azért az ételein keresztül is tud üzenni nekünk.
Egyrészt egész jól beszél magyarul, amikor azonban megakad, akkor lazán folytatja angolul, majd zárja le németül a mondatot úgy, hogy pont mindenki ért mindent. Az általa ismert magyar szavak leginkább olyasmik, hogy „kovászos uborka” vagy „tigrisrák”, esetleg „túrógombóc”,nem az, hogy „add ide”, vagy „menj odébb”.
Nem elég, hogy jó fej, komoly technológiai tudása és tapasztalata van, ráadásul az egészből játékot csinál. Fogásai színesek, viccesek, könnyedek, ahogy ő maga is. Ez a játékosság a Kristinus boraira is jellemző. A kérdés persze az, melyik volt előbb, de ezt ők maguk sem akarják eldönteni, egyensúly és egyenrangúság van étel és bor között. A menüsoron ilyen ételek találhatók: csirke-supreme, céklarizottó, kakukkfűmártás, fogasfilé, burgonyapiskóta, zöldborsókrém, szalonnahab, vaddisznó és sertés duett, tejszínes kelkáposzta, szarvasgombás polenta – ezek Klaus játékos kajaszínházának szereplői. Szerintem nagyon szórakoztató választék.
Mivel még velem vagy, és nem egy sajtosroló-válogatást nézegetsz az oldalon, hálából nem közvetítenék elvont szakmai fejtegetést a különböző tanninokról, savakról, struktúrákról és ízharmónia-viszonyokról. Aki szívesen megkóstolná valamelyik bort egy kis pirított kacsamájjal, almával és zsályás brióssal, az szerintem nyugodtan induljon neki, előttünk a tél és még megannyi más évszak.
Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?
,,Nálunk minden nap Márton nap!" - a Macesz Bistro libalakomáján jártunk
