Így megy ez

Johannes Bohannon PhD, német tudós, a Diéta és Egészség Intézet (Institute of Diet and Health) professzorának friss kutatásában három csoport testsúlycsökkenését vizsgálta. Az első csoport szénhidrátszegény étrenden élt, a második csoport szintén, de napi egy szelet csokit ettek mellé, a harmadik csoport pedig nem változtatott semmit az étrendjén.

A 3 hétig tartó kísérlet eredménye: a szénhidrátszegény étrenden élők ~2,5 kg-t fogytak a 21 nap alatt, míg a kontrollcsoport tagjainak nem csökkent a súlyuk. A legjobb hír azonban, hogy azok, akik csokit is ettek mindennap, 10%-kal gyorsabban vesztettek a súlyukból, ráadásul koleszterinszintjük is javult, és a közérzetük is jó volt - ez mondjuk nem meglepő.

Aha

Irtó jól hangzik, nem?

Egy baj van vele, hogy a fentiekből gyakorlatilag egy szó sem igaz.

A fent bemutatott, nemzetközi tudományos folyóiratok és népszerű magazinok által is átvett hír egy koncepció része, amelynek egyetlen célja volt: megmutatni a nagyközönségnek, hogy milyen egyszerű tudományosnak tűnő, teljesen kamu "táplálkozástudományi" híreket terjeszteni.

A recept

1. Végy egy tudományos fokozattal rendelkező újságírót (John (nem Johannes!) Bohannonnak van PhD-ja, igaz, molekuláris biológiából), aki azért konyít valamennyit a témához, a terminológiához, tud hitelesen, tudományos témában írni.
2. Végy két másik újságírót, akik egy dokumentumfilmet szeretnének készíteni arról, mekkora biznisz a diétás-álhírek világa és ehhez rendelkezésükre áll pénz, paripa, fegyver.
3. Vegyél egy tuti témát: fogyókúra és csoki. Ez mindenkit érdekelni fog. Mindenki szeretné elhinni, hogy a csoki nagyon egészséges.
4. Rakd össze a kutatást! Mert igazi kutatás van mögötte, koncepcióval, módszertannal, csoportokkal és kontrollcsoporttal.
5. Legyen a mintád nagyon kicsi - jelen esetben a 3 csoportban összesen 16 alany vett részt, azaz csoportonként ~5-5 fő. Ezt a számot lehetőleg ne mondd el senkinek.
6. Folytasd le a kutatást, nézd meg az eredményeket, és csak a kedvezőeket publikáld.
7. Lavírozzál a statisztikai módszertani számítások mezején oly módon, hogy számodra kedvező eredményeket kapjál, még legálisan.
8. Ne foglalkozz mindennel. Ebben a kutatásban pl. a harmadik, ún. kontroll csoport tagjainak az étrendjével egyáltalán nem foglalkoztak, meg sem kérdezték tőlük, mit ettek a három hét alatt.
9. Készíts egy abszolút minimál honlapot, találj ki egy jól hangzó nevet (jelen esetben Diéta és Egészség Intézet), pakolj fel rá pár hírt.
10. Készítsd el a tanulmányt és küldd el nagyon sok tudományos folyóiratnak, mert akkor 1-2 biztosan beveszi. Így is lett, 20 helyre küldték el, köztük neves, elvileg szakmailag lektorált folyóiratoknak, amelyek közül nem egy 24 órán belül visszajelzett, hogy szívesen publikálná a kutatási eredményeket.
11. Válassz ki egyet ezek közül, küldd el neki a tanulmányt majd támogasd meg a folyamatot egy jól összeállított, figyelemfelkeltő, a tudományos információkat teljes mértékben figyelmen kívül hagyó sajtóközleménnyel, és küldd szanaszét. Az összeesküvők biztosra akartak menni, a kampány részeként még egy dalt is írattak a témáról és két videóklipet is összerakattak.
12. Dőlj hátra, mert a lavina elindult.

A hír bombaként robbant az egészséges életmódot promótáló női-, férfi-, bulvár-magazinokban, weboldalakon, a csodás, csokit majszoló nőket ábrázoló stockfotókkal, hatalmas felkiáltójeles szalagcímekkel órák alatt lépve át számos ország határát.

Mindezt anélkül, hogy bárki, bárki(!) leellenőrizte volna annak valóságtartalmát, bárki utánanézett volna a kutatás mögött álló tudósnak, intézetnek.

Egy józan csoport volt egyedül az áradásban. Az olvasók. Az egyes cikkekhez kapcsolódó kommentekben jelentek meg egyedül kritikai észrevételek, utalások többek között arra, hogy a kutatást végző intézet nem is létezik.

Megmondom őszintén, én nagyon örülök annak, hogy a német tudósoknak ilyen fejlett a tudományos humorérzékük, már csak a brit tudósokkal kellene kezdeni valamit!

(via)