A Habcsókok és csillagok című film sokunknál betalálhat, nincs hozzá szükség arra, hogy valaki Callebaut csokipasztillát tartson a szekrényén talizmánként, és fejből tudja az égetett tészta készítésének arányait. Persze, ha kicsit is konyítunk a sütéshez, érdekel minket a cukrászat, akkor még izgalmasabb lehet, de valójában ez a film a kitartásról, a tehetség veszni nem hagyásáról és a tűzön-vízen át tartó célratartásról szól. Sok érzelemmel, franciásan.
Mint a csillagok az égen
Egy picit dühítő ez a habcsókos cím, mert egyből valami szirupos, macaronillatú romantikára asszociálhatnánk, pedig nagyon nem erről van szó a Yazid Ichemrahen francia cukrászfenomén életét és karrierjét feldolgozó alkotásban. Az eredeti francia cím annyit tesz: „A csillagok alatt - à belle étoile”, ez pedig sokkal jobban kifejezi azt, amit a 110 perces életrajzi drámától kapunk.
Központi momentumok a csillagok, több kedves, időnként naív, de elgondolkodtató kijelentéssel tisztelegnek előttük.
Például rögtön a film elején, amikor a főszereplőnk, Yazid elmeséli, hogy azért is fontosak neki a ragyogó csillagok, mert mindig az újrakezdésre, a kitartásra emlékeztetik. Hogy minden éjjel „felgyúlnak” és újrakezdik munkájukat, történjen is bármi a Földön. Azt is meg kell mondjam, hogy a göncölszekérre sem fogok soha többet úgy nézni, mint bármikor. Elhangzik egy annyira frappáns és egyben vicces értelmezése a csillagképnek, hogy innentől az éjszakai égre nézve ez mindig eszembe fog jutni.
Küzdelmes múlt – még harcosabb jövő
Yazid Ichemrahen lassan 10 éve ünnepelt séfnek számít az egész világon, kiváltképp Franciaországban, melynek gasztronómiai jó hírét öregbíti. A marokkói származású srác azonban megjárta a poklot, mielőtt a csillagok közé érkezett volna. Zaklatott gyermekkora volt, züllött anyával, majd intézetben és szerencsére aztán szerető nevelőszülők körében. Nem a nulláról indult, hanem nagyon a mínuszból, a kezdő képkockák éppen azt mutatják be, hogy kisfiúként egy élelmiszerüzletben pakolja be a kabátja alá a sütemények hozzávalóit.
Yazid beleszeretett a karamellizálódó cukorba, a puha, finom lisztbe, a csokoládéba és kisfiúkorától semmi sem tántorította el attól, hogy felnőttként cukrász lehessen. De nem egy átlagosféle, hanem a világ egyik legjobbja.
Az intézetből Párizsba szökdös esténként, hogy egy top étteremben tanulhasson a legnagyobbaktól. Megy, célra tart, senki sem törheti meg a spártai francia konyhákon, hiszen az ő élete, múltja eleve sokkal keményebb ennél a szakmánál is.
Érzékletesen mutatják be azt az iskolát, amit a francia konyhákon lehet tapasztalni és amit már több filmben is elénk tártak: hogy nincs apelláta, a hierarchia mindenek fölött áll, a kiragyogási lehetőség kevés, de persze nem lehetetlen.
Életre kelnek a sütemények
Különösen szépek azok a jelenetek, amikor Yazid saját alkotói világát és légkörét ábrázolják, sötét háttérrel, a fényeket a cukrászra és a keze munkájára irányítva. Lelassul a tér, idő, csak a kreativitás és a tehetség van jelen. Gyönyörű slow-motion folyamatokat is átélhetünk, olvadt csokoládé hömpölyög, napsárga tojássárgája puffan a keverőtálba. Nehéz nem arra gondolni, hogy milyen lehet a Yazid által készített „málnás ujj”, a financier és a jövő útját csillagokkal kirakó Paris Brest sütemény.
Végül két fő gondolatot még kiemelnénk a filmből. Mindkettőt Yazid egyik példaképe, egy briliáns cukrászséf mondja konyhai bölcsességként, útravalónak. Az egyik szerint a sütemények, desszertek ízének legfontosabb közvetítője a textúra. A tapasztalt szakember pedig azt is Yazidnak (és persze a nézőnek) címzi, hogy a sütemények esszenciája és központi megoldása, hogy varázsoljanak elő gyermekkorban tapasztalt, nosztalgikus ízeket. Nem is tudnánk jobban egyetérteni!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép és képek: Cirko Film
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több gasztromozi, ami érdekelhet:
