Nyilván a balkáni országokat lőttük be desztinációnak, és ezek közül jött ki győztesen Szkopje, Makedónia fővárosa. Ok, lehetne vitatkozni, hogy nem is ez a mekkája ennek a nálam végletekig istenített húsos csodának, de felesleges!

Gyerekként elég sokszor voltam Szkopjéban, de csak arra emlékeztem, hogy Carsijaban (az óvárosban) a T’ga za Jug a legjobb csevaplelőhely. Sajnos az évek múlnak, és a dolgok változnak, így most nem találtam meg ezt a helyet, sőt, a város látképe is jelentősen megváltozott. No de mivel nem szeretnék a neogiccses szobrokról és diadalívekről értekezni itten, azt meghagyom tisztelettel más utazó majmoknak, én maradok a lényegnél, a csevapnál, na meg az édességnél és a török kávénál, ha már kövér az a lúd!

A basic Szkopje-menü a következőkből áll: csevap - tavce gravce - zolta rakija - skopsko pivo + bónuszba kajmak, mindezt pedig a Destan nevezetű helyen találtuk meg. Ez a szortiment amúgy a csevapot, sült babot, szőlőpálinkát, szkopjei sört és a sós tejszínt foglalja magába. Ezen a helyen a húsokat a bejárat melletti kis fülkében faszenen sütik. Mondanom sem kell, hogy pazar volt minden, és ami természetesen nem maradhat elhallgatva, az az árkérdés: több mint baráti volt az összeg, amit fizettünk. Nagyjából 800 magyar forintból egy ember bőven jóllakik, a többezres lélektani határt átlépve pedig már simán beüt a kajakóma is - szóval felesleges annyiért rendelni, tényleg.

Másik kedvencem a lahmacun lett, amit anno Isztambulban szégyen szemre kihagytam. Viszont itt a Galerija 7 nevezetű egységben zseniálisat lőttünk kőkemény 500 magyar pénzért - török tea is járt hozzá alapból, aztán szevasz.

A csevap mellett a másik nagy kedvenc kajám a pljeskavica, ami végülis egy nagyobb, lepény formájú csevap. Ha egyszer összejönne az élet, akkor az arcomra minden este raknék ebből a csodálatos húsos lepényből! Nos pljeskavicából a legjobbat a Гостилница ДМ-ben találtam, ami kábé annyit tesz, hogy DM-vendégház. A balkáni faszén felett sült húsok minden formája fel volt itt vonultatva, kérem szépen, de kiváló volt a kajmakkal töltött sült paprika, a házi lepény, a marhakolbász, és természetesen a sopszka is. Ráadásul igazi magyarnak való vidék ez, ahol mindenből akkora adagot hoznak, mintha egy 4 fős család kérte volna ki per kopf.

Aztán amikor már KO-ra ettük magunkat hússal - amúgy ez nem vicc, de erre majd a beszámoló végén visszatérek, hogy létezik hústúladagolás - , akkor még meg kellett bolondítani a rendszerünket egy kis cukorral. Értsd a kis cukrot úgy, hogy bármi édességet is kérsz a balkánon, így itt Szkopjéban is, az olyan 2000kcal-ról indul alaphangon.

A kedvenc most a trilece lett, ami a nevéből ítélve 3-tejes valamit jelent. A lényeg, hogy képzelj el egy piskótát, ami “úszik” a tejszínben, és a tetejére karamella van öntve. A tányérodon ez még egyben marad ugyan, de mikor beleharapsz a piskótába, szétfröccsen a szádban az egész. Ez a halmazállapot teljesen érthetetlen számomra, de működött, imádtam, és rajongója lettem. Viszont csak a boldogságra emlékszem, ami a trilece után maradt, a konkrét helyre nem, hol ettük. Természetesen minden más édesség is csúcsszuper, csak hát egy évi cukorbevitelt lehet itt eszkalálni 3 nap alatt, ami azért rémisztő.

Plusz a török kávéra és teára se tudnék külön helyet és tippet adni, mert ittunk mi itt olyan helyen is, ahol pörgött a balkáni fekete import-export biznic, plusz olyan helyen is, ahol gyönyörű és mosolygós lányok szolgáltak ki minket, a háttérben bömbölő török turbopopra, amit Murat Boz énekelt bele a hangszórókba. Mondanom sem kell, hogy mindegyik helyen tökéletes zaccos kávét fogyasztottunk, csak a körítés volt más.

Lényeg a lényeg, hogy ha tehetitek, menjetek Szkopjéba, mert a légi távolsági buszoknak (azaz a fapadosoknak) köszönhetően rohadt olcsón elérhető ma már, és 1 óra alatt teljesen más ingerekkel találkozhatok.

Ja és nem, nem kell vinni konzervbabot és darált húst a csili kon kárnéhoz, mert tényleg nagyon pénztárcabarát kajálásokba lehet belefutni.

Ne legyetek restek kipróbálni minden kis lepukkant helyet, mert általában mi is ott találtuk meg a tutit, például a fenti képen látható, alap balkáni reggelinek mondható bureket ajrannal.

Ja és visszatérve a nem kamu hústúladagolásra: a cikk szerzője, azaz én, a hazaút előtti éjszaka még átment a szembe szomszédban található, amerikásra belőtt burgerezdébe, hogy az elmúlt napok húsadagját még megfejelje egy dupla húspogácsa közé szorított, emberfejnyi buciba zárt szörnnyel és öklömnyi mennyiségű sült krumplival, ami a húsok közé volt passzírozva teljesen értelmetlenül. Nos, a hatás nem maradt el, ami abból állt, hogy másnap az indulás előtt két tevékenységet végzett csak: az egyiket fekve, a másikat ülve. A többit az olvasó fantáziájára bízva.

Viszont Szkopje omegaklassz hely volt, idén megyek újra egy repetára húsok témakörben!

Skopje Food

A térképen könnyen megtalálod a fenti helyeket