Ha megpróbálnánk összeszámolni, hányszor csípett meg már minket a csalán erdei kirándulások során, valószínűleg hamar feladnánk a matekozást. A viszkető érzés velejárója volt minden gyermekkori természetjárásnak, ahogy a szúnyogok pirosra vakart csípése vagy a kullancsok eltávolításának kellemetlen procedúrája. Talán ezért is lehet, hogy nem tekintünk hasznos növényként a csalánra, sokkal inkább egy olyan tényezőre, amit az erdőben érdemes messziről elkerülni. Szeretném ezt a szemléletmódot egy kicsit megváltoztatni, ugyanis a csalán nem elég, hogy egy sokszínűen használható és egészséges alapanyag, de ráadásul ingyen beszerezhető is. És mint ilyen, nagyszerű kiegészítője lehet a konyhánknak, ahol meglepően sokszínű receptekben használhatjuk fel. Nézzük meg együtt, pontosan hogyan és miben, igérem, egyik étel sem lesz csípős!
Kirándulás során elkerüljük, pedig igen hasznos növény a csalán
Érdekes, mi mindentől függ egy növény megítélése: ha a csalán (Urtica dioica) nem lenne szúrós, talán ugyanolyan gyógynövényként gondolnánk rá, mint a citromfűre vagy a mentára. Ennek lenne is némi alapja, ugyanis a csalánnak is vannak bizonyos pozitív egészségügyi hatásai. Ugyan a terület még nem széleskörűen feltárt, egyes kutatások már rámutattak a növény előnyös tulajdonságaira.
A néphidelem szerint a csaláncsípés, talán nem a legkellemesebb módon, de enyhít az ízületi gyulladásokon. Állítólag a húgyúti fertőzések és a prosztatamegnagyobbodás alternatív kezelésére is alkalmas (teljes gyógyítására valószínűleg nem), valamint tisztítja a vesét és serkenti a vérkeringést. Mindezen hatásait teaként fogyasztva használhatjuk ki maximálisan, ételekbe főzve egészen biztosan veszít valamennyit gyógyhatásaiból.
Ettől függetlenül tápértéke hőkezelés után is több, mint értékelhető marad: a csalán ugyanis nagyobb mennyiségben tartalmaz vasat, mint a nála jóval népszerűbb spenót vagy fodros kel. Már csak ezért is érdemes megpróbálkozni a konyhai felhasználásával.
TUDTAD? Az első világháború alatt a szorult helyzetbe került német gazdaság annyira megrokkant, hogy a hatóságok kísérleteztek a csalánból szőtt ruhák gyártásával. A csalán textillé alakítása amúgy már a bronzkorban is bevett dolog volt.
Hol érdemes csalánt szedni?
Mint minden vadon szedett növény és termény esetében, a csalánnál is vegyük figyelembe az alábbi tényezőket:
- Csak olyan helyről szedjük, ahonnan szabad: természetvédelmi területeken, nemzeti parkokban egyáltalán nem vagy csak engedéllyel lehetséges a gyűjtés.
- Ne szedjük út mellől vagy olyan helyen, ahol egészségtelen szennyeződés érhette a növényt (gyárak, ipari létesítmények közelében).
A csalán begyűjtésére legalkalmasabb idő május végén kezdődik, ilyenkor virágzik először a növény. Ugyan utána is, egész nyáron begyűjthető, ilyenkor már nem lesz olyan zsenge, a levelei nagyobbak, a szára fásabb, rostosabb lesz. Keressük árnyékos völgyekben, mezők szélén és vízparton.
Miért nem csíp meg a csalánból főzött étel?
Sokan talán azért is ódzkodnak a csalán fogyasztásától, mert nem ébreszt kellemes érzéseket a gondolat, hogy a csalán akár meg is csíphetné belülről a szánkat. Erre szerencsére nem kerül sor, legalábbis akkor nem, ha megfelelő módon előkészítjük a leveleket.
A csalán szárán miniatűr tüskék helyezkednek el, amelyek technikailag úgy működnek, mint kis injekciós tűk: érintésre a bennük lévő anyagokat (hangyasav, hisztamin, szerotonin) a bőr alá juttatják. Szedéskor a legkönnyebb egy kesztyűvel védekezni ellenük – de mihez kezdjünk utána?
Nézd meg galériánkban, hogyan kell előkészíteni a csalánt:
Galéria
A csalánlevelek előkészítésének technikája
Elvileg az is hatásos módszer a csípős tüskék neutralizálására, ha megtörjük a növényt: például, ha erősen megnyomorgatjuk egy sodrófa alatt. Ez akkor lehet előnyösebb választás, ha nem akarjuk semmilyen módon hőkezelni a csalánt (pl. turmixok esetében).
FIGYELEM: ha allergiásak vagyunk a csaláncsípésre vagy a csalánban lévő toxinok bármelyikére, legyünk körültekintőek a növény elfogyasztásával, kérjük ki szakértő véleményét.
Harsányan zöld csalánkrémleves, tejszínnel dúsítva
Nyáron (a gyümölcsöket leszámítva) nincs túl sok alapanyag, amiből ízes krémlevest készíthetünk. Olyan levest, ami még a nagy melegben is jólesik, de közben ad némi jóllakottságérzetet. Erre a dilemmára nyújt finom megoldást a csalán.
A szín ismerős lehet: mintha spenótból, sóskából vagy brokkoliból főtt volna a leves. Azonban a karakteres csalán adja alapját egy kis póréhagymával kiegészítve. A rántást ne keressük, a sűrítésről egyedül a levesbe főzött burgonya gondoskodik. Igény esetén készíthető tejszín nélkül vagy vegán főzőkrémmel is.
Az olaszok csalánlevese tésztával laktat
Nagyjából ugyanazokból az alapanyagokból, turmixolás nélkül és más ízesítéssel megkapjuk az olaszos csalánlevest, ami nem csak hangulatkeltés miatt utal Itáliára. A csizmaalakú félszigeten tényleg elterjedt a különböző vadon nőtt zöldek használata, a csalán éppenséggel levesbe, a zuppa ortiche elnevezésű receptbe kerül.
Az olasz paraszti konyhára jellemző szerénységgel készül a leves, miközben megtölti a gyomrot is. Erről a betétként belefőzött orzotészta gondoskodik, ami helyett természetesen használhatunk másfajtát is. Ha pedig még több szénhidrátra vágyna a szervezet, harapjunk mellé fokhagymás kenyeret.
Spenótnak nézné, aki nem tudja, hogy csalánból fő a főzelék
Ezen a ponton a szemfényvesztés ijesztő mértékeket ölt, ugyanis, ha az asztalra kerülne egy tál spenót és mellé egy másik tálban csalánfőzelék, hát biztosan kevesen lennének, akik különbséget tudnának tenni a kettő közül.
Legalábbis kóstolás nélkül: ugyanis az első kanál után azért felsejlik a turpisság, itt érezhetjük a csalán füves, enyhén citrusosnak mondható aromáját. Ennek elrejtésére vagy kiegészítésére használhatunk ízlésünk szerini mennyiségben fokhagymát.
A főzelék mellé kínálhatunk bármilyen feltétet, de a legjobban mégis a főtt krumpli és a tojás illik a csalánhoz, ráadásul így későtavasszal, koranyáron sem lesz túl nehézkes étek.
Fetával csavarodik a csalán az egyszemélyes rétesekben
Mindig jó ötlet tésztába zárni valamilyen alapanyagot, amit el akarunk rejteni a kóstolok szeme elől (tulajdonképpen az első piték is így születtek): egyrészt a leveles, ropogós textúra, másrészt a szénhidrát okozta öröm képes nagyban eltereni a figyelmet.
Aki tehát beleharap ebbe a görög recept ihlette rétesbe, tényleg azt hiheti, spenótot lel majd benne, esetleg valamilyen más ínyenc zöldet. Ha pedig a végén eláruljuk neki egy nagy mosollyal, hogy csalánt evett, külön kulináris élmény lesz maga a rácsodálkozás, amit a meghökkentő információ okoz majd.
Fotók és receptek: Lakos Benedek
A természet szinte minden évszakban ad nekünk ingyen kincseiből: figyeld a Nosalty oldalát, ugyanis további alapanyagokat illetve gyűjtögetési, tartósítási és felhasználási tippeket hozunk a közeljövőben.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Izgalmas alapanyagok, amelyeket érdemes megismerni, majd megszeretni:
