Érdekes gondolatok támadhatnak az utazóban, amikor először látja meg úticélját a repülő apró ablakából. Helyeken felhők takarják, a landolás előtti manőverek miatt furcsa dőlésszögekben torzul – mégis, leolvasható róla egy első benyomás, egy megérzés, amelynek valóságtartalma természetesen csak a földet érés után kerül elbírálásra. Ciprus orrszarvas szigete felé süllyedve a látszat igen gyakran csal: a pasztellbarna különböző árnyalataiban játszó földek gazdag és bőven termő ültetvényeket, csodás természeti kincseket rejtenek, a part mentén hosszasan és lustán elnyúló városok utcáin lépten-nyomon pezsgő élettel találkozhatunk, és maga az egész sziget, ami fentről oly’ aprónak, szinte megfoghatónak tűnik, még napok után is tartogat magában meglepetést, felfoghatatlan sokszínűségével marasztal. És maradni megéri, mert élmény van, rengeteg.
Első nap: bevezetés a ciprusi konyhába, Larnaka-Limassol, nagyvárosi élet
Sziget lévén, Ciprust a legegyszerűbb légi úton megközelíteni (próbálkozhatunk ugyan az Athénból induló komppal is, bár ez csak a nyári hónapokban közlekedik): a Wizz Air közvetlen járatai kicsit több mint két és fél óra utazással Budapestről a napfényes Larnakába juttatnak minket. Érdemes igénybe venni a Priority csomagot, ami az elsőbbségi beszállás mellett olyan további kényelmes előnyökkel is jár, mint a plusz fedélzeti csomag: higgyük el, úgyis kelleni fog az a plusz hely a fényképezőgépnek, búvárfelszerelésnek vagy épp a visszahozni kívánt szuveníreknek.
A larnakai landolás továbbá azért is kifejezetten előnyös, mert innen, a sziget nagyjából vett középpontjából szinte bármerre elindulhatunk, bármilyen irányt választhatunk az előttünk álló kalandhoz, ahogy kedvünk tartja.
Mielőtt nagyon nekiindulnánk persze, nézzünk szét előbb egy kicsit Larnakában: érdemes belegabalyodni az óvárosba, ahol a Szent Lázár templom megtekintése után sétálhatunk egy nagyot a pálmafás sétányon, majd szétnézhetünk a helyi termékeket árusító piacon vagy beülhetünk a megannyi kávézó egyikébe. Larnaka egy igen kedves város, ami marasztalni fogja látogatóit: válasszuk kiindulópontként, ha csillagtúra-szerűen járnánk be a szigetet, vagy legyen egyszerre egy hatalmas autókörút start- és célvonala egyszerre.
Ha ez utóbbi mellett tesszük le a voksunkat, béreljünk autót (eleinte óvatosan, majd egyre magabiztosabban navigálva a jobboldalon kormányozható járműveket), és célozzuk meg Limassol városát. A jól kiépített autópálya-hálózaton egész gyors tempóban odaérhetünk, de itt, Cipruson jobb kényelmesre venni a nézelődést. Álljunk hát meg a két nagyváros közt félúton elhelyezkedő Choirokoitia településen, ami már a neolitikumban is lakott volt: erről árulkodik a régészek által feltárt, részben rekonstruált házak kis csoportja. Szerencsére a falu modern részén már egy fokkal nagyobb az élet: kedves, kövezett utcák és kékre festett ajtók közt sétálhatunk el a helyi kosármúzeumig, ami szöges ellentéte egy unalmas, kis faluban felhúzott skanzennek: a helyet üzemeltető testvérpár egy többszáz éves házat újított fel, amelyben berendeztek egy kellemes éttermet, burjánzó virágos terasszal, illetve egy tradicionális görög szobabelsőket bemutató kiállítást is. A testvérpár egyik tagja hagyományos módszerekkel színes kosarakat fon: a búzaszálakból alkotott remekeket pedig sorra kiállítja a házban, illetve eladja.
De nemcsak nézelődni lehet itt, hanem igen jókat enni is, hiszen a testvérek halloumikészítéssel is foglalkoznak. A friss sajtot idehaza leginkább grillsajtként ismerhetjük, amelynek „nyikorgós”, egyesek szerint gumis állaga a forró rácsokon csodásan olvadttá, nyúlóssá válik. Cipruson persze jobb, ha elfelejtjük a grillrácsokat, a nejloncsomagolást és a különböző vad ízesítéseket: a Choirokoitiában kóstolható kecsketejes sajt (csakúgy, mint minden zöldség, gyümölcs és egyéb felszolgált élelmiszer) saját gazdaságból származik. Az érdeklődők meg is kóstolhatják a frissen kifőtt, még lágy sajtot, amit szárított mentás sóval és friss mentával érdemes fogyasztani. A kis lugasszerű udvarban felszolgált könnyű, mediterrán ebéd fogásai közül külön figyelmet érdemel a házilag sütött, szezámmagos-ánizsos kenyér, valamint a sajtkészítés melléktermékéből, az anariból (a ricottához hasonló lágy krémsajt/túró) készült egyszerű desszert, fahéjjal és mézzel.
Choirokoitia kosármúzeum és étterem
Merőben eltérő hangulat vár majd minket Limassolban: a város 21 kilométer hosszú, ez már alapból sokat elmond arról, milyen nyüzsgő, urbánus hangulatra számíthatunk itt. A földből szinte gomba módjára nőnek ki egymás után az új felhőkarcolók, amitől az embernek olyan érzése támadhat, mintha Amerikában járna. Ellenben ennek az égbenyúló ékszerdoboznak mégis élő, lüktető szíve van: az antik óvárosi rész gondosan megőrizte termésköves báját, girbegurba, kanyargó utcákon sétálhatunk a tökéletes étterem vagy bár után kutatva, benézhetünk a helyőrségi várba, illetve a régi kikötőt és az új, modern marinát is meglátogathatjuk.
Második nap: Mítosz, mozaik, (modern) mediterrán gasztro
Limassol toronymagas házait elhagyva továbbhaladhatunk a part mentén, nyugat felé. Ha így teszünk, rögvest fejest ugorhatunk a sziget gazdag történelmi és kulturális világába, megtapasztalhatjuk, hogy Cipruson tényleg minden gyümölcshöz, virághoz és kősziklához fűződik egy ókori mítosz. Ez utóbbi kategóriában mindenképpen említést érdemel a Petra tou Romiou, vagyis Afrodité sziklája.
A legenda szerint ugyanis Ciprus partjainál született a szerelem istennője, egészen pontosan ennél a kőtömegnél bukott ki először az égszínkék habok közül – éppen ezért, ha a tengerből kitüremkedő sziklát háromszor körbeússzuk, örök fiatalságot nyerhetünk, a parton gyűjtött szív alakú kövek pedig örök szerelmet jelentenek.
Persze magát a sziklát nemcsak közelről, hanem panorámatávlatból is érdemes megtekinteni: erre kiváló lehetőséget nyújt a sziklával azonos nevet viselő házias étterem, ahol a csodás kilátás mellett élvezhetjük a frissen elkészített, autentikus halfogások, az isteni házi saláta és savanyúság által beálló boldog jóllakottságot is. Szezámszószt mindenképpen kérjünk!
Mivel teli hassal amúgy sem szabad a vízbe menni, a délutáni csobbanás előtti időt töltsük további művelődéssel. Látogassuk meg az ókori Kourion városállam mesterien felújított romjait: a lépcsőzetes, tengerre néző színházban rendszeresen tartanak kulturális programokat, érdemes elcsípni egy előadást, ha épp arra járunk. További művelődési lehetőségekkel kecsegtet Páfosz városának régészeti parkja, ahol egy ókori helytartói villa romjai, kiváló állapotban konzervált mozaikokkal egészen különleges látványt nyújt. Mellette, a Marina és a korábbi helyőrségi vár épülete további időtöltési lehetőséget nyújt strandolás előtt vagy után, a vára külön megéri felmenni, ugyanis falai mögül kiváló látvány nyílik erre a pezsgő életű városra.
Páfoszban és környékén mindenképpen megéri elidőzni pár napot, ha pedig ezen opció mellett döntünk, szállásunkként válasszuk a nívós, mindig magas színvonalat képviselő Cap St Georges szállodát. Amellett, hogy a kényelmes és tengeri kilátással rendelkező szobákban minden megtalálható, hogy a spa részleg még akkor is kikapcsolódást kínál, ha a szálloda saját strandja a szelesebb vagy hidegebb idő miatt nem opció, egy további, kulináris oka is van annak, miért felettébb különleges és erősen ajánlott desztináció a Cap St Georges.
Tudni érdemes, hogy Ciprus szigetén igen megbecsült dolog mezőgazdasággal foglalkozni, megannyi kistermelő akad, aki a terményeit gyakran közvetlenül a vendéglátóipari egységeknek adja el. A szigeten fogyasztott zöldségek és gyümölcsök 70%-át Cipruson termesztik: igazán lenyűgöző adat! A Cap St Georges mediterrán étterme (amely mellett megtalálható a komplexumban egy olasz és egy japán étterem is) azzal statuál példát a szektorban, hogy a felszolgált zöldségeket, gyümölcsöket és egyéb terményeket a hotel saját gazdaságában termelik meg. Ebből a friss kínálatból táplálkozik az elegáns büféreggelit kínáló étteremrészleg is.
A fenntartható luxus él és virul, ezt érezhetjük a salátákat, reggeli narancsleveket és egyéb finomságokat kóstolva.
Harmadik nap: természeti kincsek, isteni tavernák
De nemcsak a gasztronómia, a kultúra és a strandolás miatt érdemes a páfoszi régióban maradni, hanem annak egyedülálló természeti nevezetességei végett is. Autóval vagy jeeppel könnyedén elérhetjük a sziget legnyugatibb csücskéből kitüremkedő Akamas-félszigetet, amelynek nagy részét egy szigorúan védett természetvédelmi terület foglalja el. Itt rengeteg olyan növényfajjal találkozhatunk, ami sehol máshol a világon, csak itt, Cipruson honos.
A jeep azért javallott ezen a szakaszon, mert nincs mindenhol betonút: az egyedülálló Avakas-szakadék felé például egy rövid, de lankás útvonal visz. Ezt a látványt azonban kár lenne kihagyni – az egyre szűkülő szorosban burjánzik a vadnövényzet, a szirteken kecskék ugrándoznak, egy rövid, de annál gyönyörűbb látványt ígérő túra ez. Ha pedig már úgyis négykeréken vagyunk, megnézhetjük a magasabban fekvő tájak apró falvait, amelyek az utóbbi időszakban, egy kormányzati program keretében mind megszépültek – a visszaköltözést ösztönző program igen áldásos, ugyanis Ciprus egy gyönyörű és egyedi területéről beszélünk, ami belakva sokkal szebb látványt nyújt, mint elnéptelenedve.
Ezekben a kis falvakban mindig a templom mellett található a helyi kocsma, ami inkább kávézóként funkcionál: a legtöbben ugyanis az erős, karakteres, zaccos aljú ciprusi kávét kérik a pultnál. Ha megállunk egy ilyen kis lokálnál, a kávéba, elfogyasztás előtt, mindenképpen öntsünk egy korty vizet – a régi időkben így ellenőrizték a helyiek, hogy az ital nem mérgezett-e.
A természet és a mitológia továbbra is kéz a kézben követnek minket ezen a burjánzó szigeten: a hegyekből leereszkedve keressük fel Afrodité fürdőjét, amelynek megcsodálása utána, éhségünket az egyező nevű tavernában csillapítsuk. Kiváló és autentikus halétterem ez, tengerre néző, kék-fehér mediterrán asztalokkal és székekkel. A kiadós halas mezeválogatás után ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hely specialitása egy baklavára hajazó desszert - dió nélkül, sziruposan fekszik a tányéron, réteslapos beütése van, fogyasztani pedig vaníliafagylalttal és egy kávéval érdemes.
A kiadós kirándulásból Páfoszba visszatérve fedezzük fel a település hangulatos centrumát és felsővárosi részét is. Itt éjszakai szórakozásra is akad jópár lehetőség, persze, ha csak egy könnyed vacsorára áhítozunk, az is megadatik. A tradicionális tavernák mellett megtalálhatunk modernebb szemléletű, fiatalosan izgalmas, de ugyanúgy mediterrán helyeket, mint például a NOLA-t, ahol az igényes bisztrófogások mellé különleges és egyedi koktélokat szürcsölhetünk.
Negyedik nap: a tengertől a hegyekig, majd vissza
Annak ellenére, hogy Ciprus tengerpartja oly’ megkapó, hogy nehéz szívvel lehet csak magára hagyni, a változatosság érdekében kanyarodjunk a sziget belseje felé, ahol hűs fenyveseivel és magas ormaival vár ránk a Troodos hegység. Itt ismét egy újabb, eltérő arcát mutatja meg a sziget, a terület kirándulásra és túrázásra tökéletes, két hegymászás közt megtekinthető a Tzelefos-híd is, amit még a velenceiek építettek itteni uralmuk ideje alatt.
Szerencsére a fáradt lábizmok és a rajtuk járó, éhes vándorok nem maradnak a hegyekben sem kulináris feltöltődés híján: a hegység területe bortermelő vidék is, megannyi borászatot meglátogathatunk, például az Ktima Gerolemo-t, ahol a tradicionális ciprusi borok kortyolása mellett egy kellemes és könnyed, brunchjellegű étkezést is elkölthetünk a borászat hegyekre néző, panorámás teraszán. Levezetésként érdemes megkóstolni a helyi törkölypálinkát, a Zivaniát is!
Tovább autózva elérhetjük Omodos települést, ahol kellemes falusi hangulat fogad minket a főtéren, kávézókkal, éttermekkel. Érdemes kicsit elveszni a girbe-gurba utcákon, felfedezni a hegyi település kevésbé turistazajos részeit is. A falu további érdekessége, hogy itt készítenek egy igen különleges kenyeret, az arkaténát, amelyért még a ciprusiak is képesek órákat autózni a sziget más részeiről. Ennek tésztájában leheletnyi fahéj található, kívülről pedig némi méz és szezámmag vonja be, ettől kellemesen édeskés íze lesz, de továbbra is fogyaszthatjuk sós ételek, sajtok, felvágottak és zöldségek társaságában. Beszerzésére érdemes felkeresni a George’s Bakery nevű helyet, ahol frissen készítik más ínycsiklandó péktermékekkel együtt. Ugyanitt beszerezhetünk szinte mindent, ami Cipruson tradicionális és különleges nyalánkságnak számít, mint a karobszirupot, mustkolbászt vagy gránátalmás szirupba forgatott, pirított magvakat.
A hegyekben tett látogatásunk után persze nem csoda, ha ismét maga felé hív majd minket a tenger: csorogjunk le hát szépen autóval Ciprus keleti partjára, egészen a szarv felé, ahol Agia Napa városa nyüzsgő, nyáron sosem nyugvó lendülettel fogad majd minket. A megállás látszata még halványan sem merül fel: az újonnan épített kikötő, a Marina impozáns, csavart felhőkarcolóját már messziről észrevehetjük, ha Agia Napa felé vezetünk.
Természetesen megéri közelebb menni a városhoz, jóval közelebb: mindegy, hogy a pezsgő éjszakai élet vagy a tengerparti kikapcsolódás vonz minket, számításainkra találhatunk a szigetnek e csücskén is.
Ha itt szállnánk meg, a Nissi Beach Resort magas színvonalú szolgáltatásokat nyújt, közülük érdemes kiemelni a festői szépségű, homokos strandot (ez Ciprus egyik legszebb partszakasza), illetve a tradicionális fogásokat is felszolgáló éttermet. A büfévacsoránál a tematika estéről estére változik: ha olyan szerencsések vagyunk, hogy elcsípjük a ciprusi estet, előbb vígan lakmározhatunk a bőséges kínálatú asztalokról (a citromos avgolemono leves külön ajánlott, ahogy a frissen sült halloumi sajt is), majd megtekinthetünk a bárban egy tradicionális táncbemutatót is.
Persze étkezni a városban is lehet: a Nissi sugárút mentén megannyi bár, szórakozóhely, nemzetközi étterem, bisztró és tradicionális taverna közül is választhatunk. Ízletes halfogásai miatt érdemes meglátogatni a kikötő közelségében található Vassos tavernát – a halas mezzében minden tengeri finomságot végigkóstolhatunk, külön figyelmet érdemel az ízes, vajas szósszal nyakon öntött tengeri kagyló.
A szórakozási lehetőségeken kívül a kultúra is jelen van Agia Napában: érdemes meglátogatni a város szoborparkját, ahol helyi és nemzetközi művészek alkotásai közt sétálgathatunk, mint egy tengeri kilátással rendelkező, szabadtéri galériában.
Ötödik nap: végtelen strandok, végtelen vacsorák
Agia Napa, szórakozási adottságai mellett, azért is lesz kiváló központja a Ciprus keleti partján eltöltött nyaralásunknak, mert a sziget ezen részén találhatjuk a legszebb strandokat. A város, a mellette elterülő Protaras névre hallgató terület csodás, homokos partszakaszokat rejt: külön figyelmet érdemel a Konnos-öböl és a Fig Tree-öböl.
De nemcsak fürdeni érdemes itt, hanem hajóra szállni is: egy kétórás körút során a másik oldalról is megcsodálhatjuk a partszakaszt, a strandokat és a kedves kék-fehér kápolnákat. Egy ilyen hajóút előtt/után vagy strandolás közben kellemes mediterrán ebéddel töltődhetünk a Yianna Marie étteremben – külön ajánlott megkóstolni vegetáriánus főételként vagy valamelyik húsétel (például a bárány kleftiko) mellé a rukkolasalátát, ami ananász és szárított paradicsom kombinációjától lesz izgalmas.
Sajnos minden nyaralás véget ér egyszer – persze nem mindegy, hogyan intünk búcsút egy-egy szeretett helynek. Ciprus (ennyi különböző élményével és látnivalójával) mindenképpen egy különleges búcsút érdemel: ennek helyéül válasszuk a Sotira faluban megbújó Mousikos Tavernát. Itt a legtradicionálisabb ciprusi fogásokat fogyaszthatjuk el, a lehető legautentikusabb környezetben: jóidőben mindenképpen a boltíves verandán vagy az olajfákkal keretezett teraszon foglaljunk helyet, persze bent is kitűnő a hangulat.
A menüről mindenképpen kóstoljuk meg a ház saját kenyerét és halloumi sajtját, a csigát, a sült krumplira emlékeztető, ropogós tarót.
Ne maradjanak le a cseréptálban készített ciprusi klasszikusok sem: a muszaka, tavas (fahéjjal ízesített húsos-zöldséges egytál) és kleftiko (bárányból vagy kecskéből készült rablóhús, ami gyakran 7 órát is sül a kemencébe rakott cserépedényben) még frissen, rotyogva kerülnek a kemencéből egyenesen az asztalra. A nagy étkezés végén persze még férjen be egy-két édes apróság: a Glyka tou Koutaliou cukorszirupos falatkái (kandírozott dinnyehéj, citrushéj vagy dió) vagy egy tál mézzel csorgatott, anari sajttal töltött bourekia.
Jóllakottan talán kevésbé fáj a búcsú – ezzel vigasztalhatjuk magunkat, miközben lassan, ringatózva ismét a sziget síkja felé emel minket a gép. Ezen a ponton, az ellenkező irányba utazva, ahogy visszanézünk majd a korábban bejárt tájak miniatűrjére, eszünkbe juthat a sok ciprusi kaland, és természetesen a megnyugtató érzés, hogy a sziget, minden csodájával, bármikor szívesen viszontlát minket.
Fotók: Lakos Benedek
Az utazási lehetőséget köszönöm a Ciprusi Turisztikai Hivatalnak, a Wizz Air-nek és a Red Lemon Mediának.
