A magyarajkú embernek először egy nem túl kellemes képet festhet a képzeletében a churut szó, talán még egy kicsit nevetgél is a dolgon, amikor elsőként hallja. Persze érdemes túllépni ezeken a kezdeti gyerekes benyomásokon és ténylegesen megismerni az erdélyi örmények ételízesítőjét – egyrészről elkészítésének fantasztikus módja, másrészről pedig a felhasználási lehetőségek széles tárháza miatt. Nem is beszélve arról az élményről, amit majd az első churuttal ízesített leves vagy más fogás hoz el.
A churut tulajdonképpen a tej feldolgozásának egyik végterméke, amit Tibettől Iránig, az Európa és Ázsia határain elterülő sztyeppén több népcsoport is készített. Erdélybe a beköltöző örmények hozták magukkal, akiknél sok tradicionális étel (például az ángádzsábur leves) ízesítői között megtalálhatjuk a jellegzetes, kúpalakú tömböket.
De miből is készül a curut?
A churut alapját hosszan érlelt, teljesen megsavanyodott tej adja, amihez jelentős mennyiségű zöldfűszert (általában petrezselymet) adnak, majd sűrűre főzik, és az így kapott masszát kúpokká formázzák.
Fontos, hogy kellően zsíros, házi tej kell hozzá, amit szobahőmérsékleten kell érlelni: 4-6 héten keresztül savanyodik a tej, és annak érdekében, hogy ne keseredjen meg, minden egyes nap fel kell ráznunk/át kell kevernünk. Így a tejszín nem ül meg a tetején, hanem folyamatosan elkeveredik a tejjel.
A hosszas érlelés vége akkor érkezik el, ha a savó feljön a tej tetejére: ekkor a churut készen áll a főzésre, amit szigorúan rézedényben kell végezni. Ez sem kis feladat: általában 8-10 órába is beletelik, míg a kellően sűrű állag beáll, és a massza formázhatóvá válik.
Jellegzetes színét a szinte egész halomnyi friss petrezselyemtől kapja a churut, amit szokás egy kevés csomborral is ízesíteni. A hagyományos kúpformát kézi gyúrással adják neki, ami után alapos kiszárítás vár a churutra. Ha már egészen kemény, befőttesüvegben, a hűtőben tárolható, akár egy évig is.
Hogyan használható?
A churut íze tényleg utánozhatatlan: az alvadt tejtől erőteljesen savanykás, mellette a nagy mennyiségű zöldfűszer kínál mezei, szinte szénaszagú aromákat. Éppen ezért kiválóan illik minden levesbe és raguba, amit szeretünk savanykásan enni: krumplilevesbe, zöldbablevesbe, ragulevesbe.
Klasszikus tárkonyos csirkeraguleves
A klasszikus tárkonyos csirkeraguleves titkát az eresztéke adja (így nevezik az erdélyi gasztronómiában a levesekhez, főzelékekhez sűrítés céljából adott alapanyagokat), mely ...
Ángádzsábur (örmény churutos fülleves)
Erdélyi utazásaim során találkoztam elsőként a churuttal (ejtsd hurut), mint alapanyaggal, ami az erdélyi örmények egyik jellegzetes ételízesítője, és az ángádzsáburleves egyik ...
Krémes és savanykás erdélyi tárkonyos húsgombócleves
Az erdélyi konyha egyik gyöngyszeme a tárkonyos húsgombócleves, ami a tejföltől lesz krémes, a fehérborecettől pedig izgalmasan savanykás. Tartalmas fogás a téli hónapokra, amihez már ...
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További érdekes alapanyagok, amelyeket muszáj megismerned:
