Ha a rendszerváltás előtt voltál gyerek, akkor te is tudod, hogy túl sok sajt közül nem válogathattunk, bár, nem is jutott eszünkbe. Amik voltak, tökéletesen megfeleltek az ízlésünknek - még a Mese sajtnak is akadtak elkötelezett hívei. Ha gépsonkás, turistaszalámis szendvicset ettünk, egyértelmű volt, hogy vagy trappista kerül rá vagy Medve sajt.
Camping sajt
A Camping sajt felbontása szakértelmet kívánt – persze, mivel sokat ettünk, volt lehetőségünk gyakorolni. Ha elég ügyes voltál, egy apró lyukat szúrtál a csomagoláson - anélkül, hogy végigrepedt volna -, és már ömlött is ki a lágy sajt. A körcikkelyes társaihoz hasonlóan ettük magában és szendvicsekre kenve is - az utóbbi verzióhoz tv paprika és paradicsom is dukált.
Persze, tegyük hozzá, a krémes sajt nem sokszor látott kenyeret, vagy zsemlét, mert onnantól számítva, hogy megbontottuk, egyszerűen nem lehetett ellenállni neki. Addig nyomkodtuk a tömlős sajtot, amíg tartott.
Barátunk, a Medve sajt
A kenhető, zsíros, ömlesztett sajtok koronázatlan királya a Medve sajt volt. A vékony alufólia rendszerint bele ragadt a sajtba, és csak komoly küzdelmek árán lehetett lefejteni a krémes finomságról. Persze, a cél érdekben mindent megtettünk, és nem létezett olyan gyerek, aki panaszkodott volna az miatt, mert sajtragacsos lett a keze.
A Répcelaki Sajtgyárban 6-os és 8-as kiszerelésben gördültek le a gyártósorról, bár, a 6-os csomagot olyan hamar bepusziltuk, mintha soha nem is lett volna. Bár, a Medve sajt gyártása a 20. század elején kezdődött, a háború egy időre háttérbe szorította. A ’70-es évektől azonban nem létezett Medvesajt nélkül egyetlen menza sem, de az iskolai kirándulásokra is előszeretettel csomagolták nekünk a szüleink.
Miért pont Medve?
Ha téged is gyötört a kérdés, íme a válasz! A gyárat a krémsajt szülőhazájából, Svájcból Magyarországra érkező Stauffer Frigyes alapította 1905-ben, aki Bern tartományból származott, aminek a címerállata a medve volt.
Mackó sajt
A Medvesajt és a Mackósajt sokunk fejében okozott zavart, de, ha megismerjük a történet gazdasági hátterét egészen világos lesz minden. A Medvesajt termelését a világháborúk alatt leállították, ugyanis a gyár hadiüzemként funkcionált, így a berendezések tönkrementek. Közben, a tátongó piaci rés befoltozására 1952-ben megszületett a Mackó sajt, a csokornyakkendős medvepincérrel a csomagoláson.
Bár nem értettük a nevek közötti különbséget, de a Mackó sajtot is legalább annyira szerettük, mint rangidős elődjét. Valójában mindegy volt, hogy Medve vagy Mackó került elénk, ha volt a közelben friss kifli, vagy zsemle, mér a Mennyországban jártunk. Na, jó, pékáru sem kellett.
Házi trappista
Naponta friss házi tejet kapunk. Van amikor nem isszuk meg kakaónak, kávéval, a maradékot megcsinálom sajtnak, túrónak.
Rántott macisajt
Gyerekkorunk kedvence, a háromszög alakú, ömlesztett sajt. Kirántva is mennyei!
Sajtos pogácsa
Az egyik kedvenc illatom az olvadozó, sült sajt illata. Mindenkinek megvan ez az érzés, ahogy elsétálsz egy pékség mellett vagy a boltok péksütis részlegénél, és megcsap az illat? ...
Trappista
Az eladási listák élén régen és még ma is a trappista sajt áll - még akkor is, ha a szocialista érában nem az eredeti, a trappista szerzetesek által megálmodott formában lépte át az országhatárunkat. Lehet, nem az itthon ismert trappista a legelegánsabb, legízletesebb sajt, de az ízéhez tagadhatatlanul társul egyfajta nosztalgia, és ezt az érzelmi húrt még a világ legflancosabb sajtjai sem képesek megpendíteni. Talán épp ezért a trappista a mai napig őrzi dobogós helyét, és a legtöbben nem vagyunk hajlandóak lemondani róla.
Az ünnepekkor reszelt formában került a szendvicsek tetejére, a vurstlikban és a strandokon pedig a lángost koronázta meg. A hétköznapokon egy-egy vastagabb szeletet vágva tettük a zsemlénkbe, és velünk tartott az iskolába, és persze, ott volt a sajtos pogácsa tetején is. Sőt, a világ egyik legegyszerűbb étele sem létezne nélküle: a sajtos-tejfölös tészta. De magában, vagy almával majszolva, sőt, természetesen, jó magyar szokáshoz híven, rántva is tökéletes étek.
Mese sajt
A Tejipari Vállalat rukkolt elő azzal a megosztó sajttal, amire még ma is emlékszünk: van, aki fanyalogva, más széles mosollyal. Igazából nem is tudnánk megmondani, hogy is kellett volna enni ezt a csokoládés sajtot, hiszen az íze egészen zavarba ejtő volt.
A sós pékárukhoz túl édes volt a csoki íz miatt, az édesekhez pedig túlságosan sósnak éreztük. Így, jobb ötlet híján rendszerint magában ettük – sokszor csak azért, mert annyira szokatlanul fura íze volt. A csomagolásáért viszont nemcsak a fiúk, hanem mi, lányok is odavoltunk!
Hóvirág sajt
Tény, sokan csak a Hóvirág sajt nevére emlékeznek, de az ízére már nem feltétlen. Bár, a Hóvirág is ömlesztett sajt volt, az eredetit nem lehetett csak úgy levenni a polcról. A trappistához hasonlóan a közértekben a pult mögött álló eladóktól kellett kérni. Ki kisebbet, ki nagyobbat vágatott - az emlékeink szerint körülbelül 1 kilós - tömbsajtból, aminek ugyanúgy voltak rajongói, mint a trappistának. A vágható, zsíros, ömlesztett sajtot a szocialista érában nemcsak a Pécsi Tejüzem, hanem szinte valamennyi tejipari vállalat gyártotta.
Később már a hűtőpultokban is hozzájuthattunk a sós ízű sajthoz, és ha egyszer rákaptál az ízére, kitartottál mellette. Töltött húsokhoz, sajtos tallérhoz ugyanolyan tökéletes volt, mint magában, vagy uzsonnára, tízóraira csomagolva, kenyérrel falatozva.
Ezeket olvastad már?
Így nézett ki a konyhánk a '80-as években
A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva. Nektek hogy nézett ki a konyhátok?
Petrás Gabriella
Próbáld ki dédanyáink lakberendezési tippjeit - itt az ősi magyar...
Fedezd fel a magyar kultúra évezredes térrendezési hagyományait, és éleszd újra a régi hagyományokat a lakásodban!
Petrás Gabriella
