Valószínűleg mindnyájunknak fűződik egy élménye a bundás kenyérhez: uzsonna az óvodában, egy forró bögre teával kínált vasárnapi reggeli, egy átbulizott fesztivál másnapján elfogyasztott streetfood-költemény. A bundás kenyér sok különböző arcát mutathatja meg, mégis a klasszikusból csak egy van. Ezt pedig érdemes jól eltalálni, nézzük, hogyan.
Kenyérválasztás
Ugyan elméletben szinte bármilyen péktermékből készülhetne bundás kenyér, a klasszikus verzió készítésekor mégis érdemes válogatósnak lenni. Hiszen a kenyerek mind mások: az egyik töményebb, nem szívja meg magát annyira tojással, a másik szétesik.
Az igazán jó bundás kenyérhez egy olyan alapkenyérre van szükségünk, ami jól felveszi a tojást, mégsem mállik szét, és a héja is kicsit vastagabb, de nem túl kemény.
Ezeknek a kritériumoknak leginkább egy klasszikus fehér kenyér felel meg. Érdemes 1-2 napos, kissé szikkadtabb szeleteket bundázni, merte ezek gyorsabban és alaposabban megszívják magukat.
Inkább hagyjuk a teljes kiőrlésű, rozs és egyéb masszívabb tésztájú, úgymond „egészségesebb” kenyereket. Be kell látnunk, hogy a bundás kenyér nem egy egészséges étel, mondjuk nem is emiatt szeretjük.
Hígítani vagy nem hígítani
Ha a kenyerünk megvan, jöhet a tojás. Mindenki más titkos hozzávalóra esküszik, amitől finomabb lesz a bunda, ezek nagy része vagy működik, vagy nem. Egy biztos, hogy némi zsíros tejtermékkel gazdagabbá tehetjük a tojást.
Használjunk egy kevés zsíros tejszínt, azonban ne vigyük túlzásba, mert a forró olajban könnyen megég a tejtermék. 4 tojáshoz 3 evőkanál elég is lesz. Szintén tegyünk némi sót a tojásba: persze utólag is ízesíthetjük a már kisült kenyereket, de inkább menjünk biztosra, nehogy íztelen legyen az a bunda.
Tökéletesen átitatott szeletek
Mindenki máshogy szereti a bundás kenyeret: van, aki a vékony, végig tojásos szeletek híve, egyesek inkább a vastag, csak kívülről bundázottakat szeretik. Az arany középút nagyjából ujjnyi vastag szeleteket jelent, amelyek majdnem teljesen át vannak itatva tojással.
Hogy ezt a szintet elérjük, nem elég, ha kapkodva megforgatjuk a szeleteket a tojásos tányérban: hagyjuk őket pár másodpercig nyugodni, hogy annyival több tojást magukba szívjanak. Ne aggódjunk, nem fognak szétmállani, ha megfelelő kenyeret választottunk, ezzel nem lesz baj.
Aranybarna, ropogós csoda
Ahol még elbukhat a bundás kenyér, az az olajban sütés folyamata. Ugyanis, ha nem elég forró a zsiradékunk, a szeletek magukba szívják, és nagyon olajosak lesznek. Ha pedig túlhevítjük, a kenyér kívül megég, belül nyers marad.
A megfelelő hőmérséklet nagyjából 170-180℃ körül van, ezen a szinten mindkét oldala pár perc alatt szépen megsül majd. Amikor kész, tegyük rögtön papírtörlőre, hogy a külsején maradt olaj is lecsöpögjön róla.
Variáljuk kedvünkre
Bár semmi nem jobb, mint egy klasszikus, egyszerűen sóval ízesített bundás kenyér, azért meg kell hagyni, hogy néhány kiegészítővel még istenibb reggeli vagy vacsora válhat belőle.
Készíthetünk szendvicset a bundás kenyérből: a két szelet közé tegyünk sajtot, sonkát, különböző kencéket (például pestot, ajvárt), esetleg valamilyen nem túl vizes zöldséget.
Nyomjuk össze alaposan a két szeletet, majd óvatosan mártsuk a szendvics két felét a tojásos keverékbe, hogy jól megszívják magukat. Süssük ki hasonló módon, mint egy klasszikus bundást. Csepegtessük le, és már élvezhetjük is egy kis salátával, magában vagy egy bögre forró teával.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Szívesen főznél együtt Steiner Kristóffal, Sztarenki Dórival, vagy éppen Sass Danival? Most itt a lehetőség, a Nosalty és a Knorr közös Élményfőzésein ugyanis élőben főzhetsz együtt a sztárokkal, ráadásul még otthonról sem kell kimozdulnod, online csatlakozhatsz!
Az Élményfőzésről itt tudhatsz meg többet!
Minden recepthez van néhány tanácsunk, trükkünk:
