Miközben a kencéket készítem a búcsúbuliba, azon morfondírozom, hogy az unokaétkeztetés többismeretlenes egyenletére egy új megoldó képletet kell találnom.
Egy új ismeretlennel bővült ugyanis a nagyi–unoka kapcsolatunk, mégpedig a távolsággal. Eddig néhány megállónyi buszozással, régebben órányi autózással kellett kalkulálnom, no meg ételszállításra alkalmas dobozokkal, üvegekkel (ismerős ugye a nagyinál glédában álló göngyöleg?), hogy eljuttassam rendeltetési helyére az unokáknak szánt finomságokat. Mostantól kicsit másképp alakulnak a dolgok, mert az egyik unokám messzire kerül. Szerencsére nem kontinensnyi távolságra, de a leküzdendő kilométerek száma jócskán megnő. Nem tudok átugrani hozzájuk egy gőzölgő almás hússal, a frissen kisült „focilabdával”, ahogyan a kakaós krumplifánkot nevezik vagy egy tálnyi tócsnival, hogy csak néhány kedvencet említsek.
Most mindenesetre a búcsúbulira készítem a kötelező májkrémes és túrós kencét, de lesz zelleres és füstölt halas, tojásos-sajtos és libatöpörtyűs krém is. Most közkinccsé teszem a zellerkrémet, de majd a többi is sorra kerül, mert mindegyik biztos siker!
Lássuk a zelleres kencét! Szükséges hozzá:
1 nagyobb fej zeller
15 dkg sonka (vagy párizsi, esetleg füstölt pulykamell), nem szeletelt
1 tubus majonéz
1 pohár tejföl
só
Ha nem kész majonézt használunk, akkor:
2 tojássárgája
1,5 dl étolaj
2 tk porcukor
1 tk mustár
Ha magunk készítjük a majonézt, azt kikeverjük (tojássárgája, só, cukor, mustár, az olajat is cseppenként hozzáadjuk, folytonos keverés közben).
A zellert megtisztítjuk, aztán megreszeljük kisebb lyukú reszelővel (a lereszelt zellerre egy kis citromlevet löttyinthetünk, hogy ne barnuljon meg), a sonkát pedig nagyobb lyukúval, majd mindkettőt elegyítjük a majonézzel. Kis bors vagy borsikafű is mehet bele.
Talán legelőször egy gyermekzsúron ettem ilyen finomságot. Ott csirkemájból készült és kevésbé volt fűszeres. Meglepett a recept egyszerűsége. Azóta, ha resztelt májat készítek, ...
Kedves barátainkkal ettük több ízben /illetve alkalommal :)/ezt a finom tonhalkrémet, amely elkészítését Évi nekem is megtanította. Évi receptjében petrzselyem is van benne, de ez nekem ...
Reményeim szerint a búcsúzók és a búcsúztatók már nem maradnak éhen, és mire mindennel elkészültem – hogy a kiindulási ponthoz visszatérjek –, még valami megoldásfélére is jutottam. Valószínű, hogy amikor már az unokahiány a tűréshatár közelébe jut, és ez még egybe is esik a nagyi finomságai utáni felfokozott vágyódással, akkor a megszállás műveletét fogom gyakorolni. Vagyis felkerekedek, és néhány napra kisajátítom lányomék konyháját, sütök-főzök, etetek, porciózok, mélyhűtök – majd távozom. Ők akkor megkönnyebbülten fellélegeznek, én is kibírom egy ideig, aztán újra kezdjük. Mindenesetre még egyeztetek velük is!
Csak a franciák olyan ügyesek és leleményesek, hogy az egyszerű vöröshagymából ízes, karakteres és komfortos levest tudjanak varázsolni. Szerencsére, az alábbi recept birtokában, ...
Hideg előétel céklából nagyszerű ricottás-parmezános-citromhéjas töltelékkel, pont olyan, mint a legjobb olasz ravioli, csak még színesebb, ízletesebb. Nagyszerű lisztmentes ünnepi ...
Kopogtat az ajtónkon a zimankó, készüljünk fel rá egészséges fogásokkal. Az alábbi vitaminsaláták például tele vannak ízes, színes és harsány alapanyagokkal, amelyek még a szervezettel is jót tesznek.
Mit kapunk, ha főtt burgonyát és lisztet összegyúrunk? Az egyszerű válasz e kérdésre természetesen a gnocchi lenne (vagy a nudli, de ebbe most ne menjünk bele), azonban ha bonyolítani szeretnénk kicsit a dolgokat, nézzük meg, hogy mégis milyen arányban kell ezeket az alapanyagokat vegyítenünk ahhoz, hogy a végeredmény tényleg a lehető legfinomabb legyen!
Ma egy kókusztejtől lágy lencselevest készítsünk, ami után pont elegendő egy téli ízeket idéző diós céklasaláta, s így még a különleges gyömbérkenyér is elfér a gyomrunkban.
Életem első fánkját még lánykoromban készítettem. Kemény lett és száraz. Ezután évek teltek el és eszembe sem jutott, hogy újra nekiálljak. A kisfiam nagy fánkrajongó. Mondjuk is a ...
