Borértő körökben a boroskóla szitokszó, a Belga is megmondta, hogy “25 felett kólát a borba nem rak már senki” – én sem, de attól még nem tagadom meg a Zöld Pardonban fűben fekvős időket, amikor boroskólával a kezünkben éreztük magunkat az élet császárainak, valamikor a gimnáziumi évek elején.

Aztán hirtelen 25 feletti lettem, jöttek a szétválasztós diéták, és a kóla sem került többé a borba, lassan, de biztosan elkezdett átalakulni az ízlésem.

Néhány éve a kaland és az utazás kedvéért elkezdtünk az országban bortúrákra járni, és a kirándulások alkalmával jött a nagy felismerés: a bor sokkal több annál, mint amit addig gondoltam róla: élmény, érték. Csak éppen fogalmam sem volt róla.

Innen már csak szemhunyásnyira volt a pillanat, hogy betöltöttem a harmincéves kort, és még mindig tanácstalanul álltam a boros polcok előtt egyik palackot a másik után kezemben forgatva, hol az üvegre, hol pedig az árcédulára sandítva és próbáltam jól választani. De ez sokszor nem volt könnyű – és most sem az –, mert fogalmam sem volt, hogy mi alapján kellene dönteni. Azt tudtam csak, hogy jót és jól szeretek inni, annál is inkább, mert már nem volt időm másnaposnak lenni. Mondhatni kénytelen voltam a minőségre koncentrálni. Aztán jött a boriskola, először az alapfok, aztán most nemrég a WSET középfok – nem tudom, hogy lesz-e tovább, vagy itt a vége? Vagy hogy egyáltalán valaha vége lesz-e ennek az egésznek, amibe most belefogtam?

A Bornapló egy borszerető harmincas szárny- és palackbontogatásairól szól.

Nincs tanítás, nagyot mondás, vagy felesleges sznoboskodás (csak jól indokolt és szükséges), de van őszinte és kedves ráeszmélés arra, hogy a bor mennyire sokszínű és izgalmas termék és mennyi mindennek kell klappolni ahhoz időjárástól földrajzi adottságokon át szőlőfajtákig és emberi tényezőkig, hogy élményszerű bor készüljön.

Nem csak a nagyon jót keresem, kóstolok kevésbé jót, vagy átlagosat is, mert abból is lehet tanulni.

A bor olyan, mint az élet: meg kell találnod magad benne, megismerni a saját stílusodat, tudni, hogy mit és miért szeretsz, de még véletlenül sem azért, hogy lehorgonyozz egy-két kedvenc mellett és mindig azokat válaszd, hanem azért, hogy pontosan tudd, melyik évszakban, napszakban, hangulatban és társaságban, mire vágysz.Szerencsések vagyunk, hogy Magyarországon élhetünk, mert rengeteg izgalmas, sokszínű és valódi élményt adó bort kóstolhatunk, csak jól kell választani a polcokról, vagy éppen az ország másik végébe kell autózni érte. De érdemes. A saját felfedezéseimet szeretném megosztani országhatáron innen és túl, szándékosan kerülve mindenféle szakértői megnevezést, mert attól még nagyon messze vagyok. Ha a Bornapló hatására csak pár ember lesz bátrabb és kóstol meg új tételeket, indul neki bortúráknak, fedez fel új borbárokat, vagy iratkozik be egy bortanfolyamra, már sokkal jobb hely lesz ez itt, mert végre együtt élvezzük az életet.

A tiszteletedre emeli poharát az ízHUSZÁR magazinon:

Hadobás Nóra

És ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?

"A legfontosabb dolgok mindig a konyhában történnek" - interjú Mesterházy Dorkával