„Valóban nem ijedek meg, ha kinyitom a hűtőt” – Borbély Alexandra a főzés iránti szenvedélyéről is mesélt

Borbély Alexandrát, a Katona József Színház színésznőjét a Testről és lélekről című filmben ismerte és szerette meg a nagyközönség 2017-ben, azt viszont talán nem mindenki tudja, hogy Szandra szenvedélyesen szeret sütni-főzni. Gőzgombócról, kedvenc éttermeiről és főzési szokásairól mesélt nekünk.

A gyermekkorodat Szlovákiában töltötted, így adódik a kérdés: a magyar vagy inkább a szlovák ételek állnak hozzád közelebb? Milyen ételeket készítettetek ti otthon, mik voltak a személyes kedvenceid?

A szlovák ételek a kedvenceim, és sajnos nincs kalóriaszegény és nem hizlaló étel ezek között. A kedvencem a gőzgombóc, ami nálunk belül szilvalekvárral készül, rajta mákkal, és vaníliasodó helyett olvasztott vajat csorgatunk rá. A másik nagy kedvencem a knédli, a házi knédli, nyeltem is egyet, ahogy eszembe jutott, mi minden szaftos ételhez ezt készítjük, például a sült kacsához, sült libához a káposzta mellé, de még a vadashoz is. A lencselevest is nagyon szeretem, ami inkább főzelék, mert tejjel készítjük és savanyúra, babérlevéllel. Anyukám szokott néha apunak aszalt szilvát tenni bele, ez egy klasszikus karácsonyi fogás nálunk, és apunak ilyenkor külön készíti el. Ezeket az ételeket általában akkor eszem, amikor hazalátogatok.

„Ha bele akarok harapni egy sütibe, vagy csokit akarok enni, akkor azt muszáj" / Fotó: Pejkó Gergő

Ezeket a fogásokat te is el szoktad készíteni itthon?

Karácsonykor nagyon kitettem magamért, rengeteget főztem a családomnak és a barátaimnak, Szlovákiába is hazamentünk. Ezért most januártól próbálunk egészségesebben étkezni, ilyenkor szerintem mindenki eltelik az ünnepekkel, nem is nagyon hiányoznak a laktató ételek, inkább a rizs, zöldségek kerülnek terítékre ilyenkor.

Színésznőként biztosan oda kell figyelned az alakodra, és ebből adódóan arra, hogy mit eszel. Van valamilyen speciális diéta vagy esetleg edzésterv, amit egy-egy szerepre készülve követsz?

Nincs kifejezetten speciális diétám, inkább csak jobban megválogatom, hogy mit eszek, például nem eszem kenyeret és tésztaételeket, hanem ilyenkor általában saláta és hús a menü, bár kimondhatatlanul unom olykor.

Az nagyon fontos nálam, hogy ne vonjak meg magamtól semmit. Ha bele akarok harapni egy sütibe, vagy csokit akarok enni, akkor azt muszáj, mert nálam nem működik a teljes tiltás, és szerencsére tényleg elég egy-egy falat. Ebből a szempontból szerencsés típus vagyok.

Igyekszem sportolni is, most például Jordán Adélhoz járok hétfő és csütörtök reggel a Tabánba jógára, de mivel ismét elmegyek külföldre forgatni, ez megint megakad. Sajnos a munka gyakran közbeszól, hogy valamit rendszeresen csináljak. Futni tudnék, de azt nem annyira szeretem. A járvány alatt a séta vált a mindennapjaink részéve, 8 előtt még elmentünk minden nap egy órát sétálni, és a munkahelyemre is mindig gyalog megyek.

„Egyfajta meditáció számomra a főzés” / Fotó: Borbély Alexandra

A forgatásokon mennyire veszik figyelembe az igényeidet, tudsz esetleg preferenciákat leadni?

Nagyon függ attól, hogy hol van a produkció, és mennyi pénzt szánnak a cateringre. Van, ahol tudom azt mondani, hogy legyen mindig saláta, rizs és csirkemell, ez azért nem egy túl nagy kérés. Van, ahol csak kétfajta menü van, egy vega és egy húsos. Nekem sajnos vannak ételérzékenységeim, ezért erre különösen oda kell figyelnem, például nem eszem paprikát öt éve, pedig a lecsót is imádom, de sajnos nem tudom megemészteni. Gyakran rosszul is érzem magam éttermekben is rendeléskor, mert problémás vagyok, de sajnos sok mindenre érzékeny vagyok, és tudom, hogy mi az, ami nem tesz jót a hasamnak.

Köztudott, hogy nagyon szeretsz főzni, a Nosaltynál is megmutattad ezt. Már gyerekkorodban kialakult ez, vagy inkább csak felnőttként szeretted meg a főzést?

Én ezt láttam, anyukám minden nap főzött levest és másodikat is, és minden másnap volt valamilyen desszert, igaz, ő otthon volt hármunkkal. Nagymamám is állandóan főzött nekünk, mondhatni el voltunk árasztva étellel, de mind a hárman fogpiszkálók voltunk, nem szerettünk enni, csak az édességeket.

Amikor kicsik voltunk, úgy kellett megetetni velünk a levest, hogy egy kanállal az apáért, és így tovább, gyakran az összes unokatestvért fel kellett sorolni. Bár sajnos sokszor elfoglalt vagyok, a gyerekkori mintáim alapján nekem nem férne bele, hogy ne tudjak megcsinálni magamnak bármilyen ételt, miután gyakorlatilag főző nők közül jövök.

Azért Ervinnel már leosztottuk a konyhai feladatokat, a húsokat szeretem, ha ő készíti, minden más az én reszortom.

„Nem azért főzök, hogy meglegyek, hanem hogy örüljek neki" / Fotó: Pejkó Gergő

A rengeteg munka mellett kevés időd jut a főzésre ezek szerint. Akkor ti is gyakran rendeltek?

A járvány alatt nagyon rászoktunk a rendelésre. Az ünnepek alatt viszont sokat főztem, úgyhogy most nincs is lelkiismeretfurdalásom, hogy sokat rendelek. Sajnos a hétköznapokban egyáltalán nincs időm főzni. Ha lenne itt egy kisgyerek, akkor persze más lenne a helyzet.

El is szoktatok járni, milyen kedvenc helyeitek vannak?

A kedvenc helyünk évek óta Kereszti Gábor Két Szerecsenje. A másik kedvenc helyem a Sao, nagyon szeretem az ázsiait és a pho levest, de sajnos már nem nagyon bírja a fűszerezést a gyomrom. Gyengébb gyomrú lány lett belőlem, főiskolán nagyon sokat cigiztünk, és ittuk a kávét, napi nyolcat, és szerintem ott elrontottam valamit. Illetve az utcánkban van a Czakó Kert, ahol hétvégén piac is van, oda is sokat járunk. Eke Angéla barátnőm, akit 15 éve ismerek, a piacozásra is ránevelt, gyakran megyünk együtt hétvégén bevásárolni, megismertük már a Czakón árusító termelőket is, így ez egyben egy jó program is.

Mutatós Charlotte-torta / Fotó: Borbély Alexandra

Mi az, ami miatt szereted a főzést? Van közben valamilyen rituáléd? Mi jellemző a főzési stílusodra?

Egyfajta meditáció számomra a főzés, mivel annyira oda kell rá figyelni, hogy ilyenkor nem azzal foglalkozom, hogy mik még a teendőim, hogy szervezzem össze a hetet, hanem teljesen ki tudok kapcsolni. Az is jó élmény, amikor egy pár együtt főz. Bár velem elég nehézkes ez, mivel például amit nem én vágok fel, azt kritizálom, hogy ezt azért nem így kellett volna. Emlékszem, tini lehettem, amikor láttam a Banditák című filmet Cate Blanchettel és Bruce Wilissel, és az egyik jelenetben Blanchett otthon főz a férjének, ehhez berak zenét, előkészíti az alapanyagokat, és kinyit egy üveg bort. Annyira beégett ez a jelenet, ez a felszabadultság, hogy mindig ez a jókedv jut eszembe, amikor főzök.

Elég szabálykövető ember vagyok, de nagyon élvezem, amikor kitalálok valamit magamtól a recepthez, és meg is valósítom. Múltkor azt találtam ki, hogy a zöldséglevesbe zsemléből és fűszerekből készítek gombócokat a csigatészta helyett. Úgy éreztem magam, mint Rami a L’ecsóban. Ez is egyfajta művészet.

Egyébként interjúkat, riportokat szoktam közben nézni, hogy hasznosan teljen az idő. Fontos, hogy minden elő legyen készítve, hogy lássam az alapanyagokat, és ne közben kapjak infarktust, hogy valami hiányzik. Már a főzés alatt szeretem tisztán tartani a konyhát. Ervin nagyon nem így főz, nála olyan lesz a konyha, mintha bomba robbant volna. Egyet nem szeretek, ha időre kell főzni, én nem azért főzök, hogy meglegyek, hanem hogy örüljek neki.

Akkor téged sem fogunk viszontlátni a Konyhafőnökben.

Hívtak többször, és úgy volt, hogy megyek is, de azt álmodtam, hogy szeleteltem a paprikát, és elvágtam az ujjaimat, és tudtam, hogy ez egy jel, ezért inkább visszamondtam.

Mennyei kuglóf / Fotó: Borbély Alexandra


Van olyan étel, amit Ervin kimondottan neked szokott készíteni? És te miket szeretsz a legjobban sütni-főzni?

Ervin szereti a reggelit elkészíteni, mert én sokkal mufurcabb vagyok még olyankor, de a finom reggeli nagyon fel tud dobni. A családban én vagyok az, aki az édességeket csinálja. Például tavaly nagyon nagy élmény volt, amikor flódnit készítettem kétszer is, és jól sikerült, ez egy nagy büszkeség nekem.

Volt olyan étel, ami viszont kifogott rajtad?

Abszolút vannak olyan ételek, amikhez nem merek hozzányúlni. Apukám vadász, és anyukám sokszor csinált őzgerincet az általa kitalált speciális mártással. Utánoztam anyut, és én is gyakran készítettem ezt az ételt burgonyakrokettel még tíz évvel ezelőtt, ma viszont már nem is tudom, hogy merném-e. Párszor nem sikerültek a húsok, és ezért már nem fognék neki, túlságosan izgulnék. Ha elmennék egy tanfolyamra, ami szintén tervben van, meg még ezer minden más, amire nincs időm, akkor ezt szeretném leginkább megtanulni.

Vannak olyan gasztroszemélyiségek, akiknek a munkáját követed, esetleg szoktál műsorokból, könyvekből inspirálódni?

Ha valamilyen alapreceptről van szó, mint például a túrógombóc, azt biztosan megnézem a Borbás Marcsinál is. Háziasan készíti, úgy, ahogy azt kell, a túrógombócról is elmondja, hogy ez nem túrós gombóc lesz, hanem túrógombóc, vagyis nem csak egy pici túró lesz benne.

Szeretem, amikor hagyományosan készítenek valamit, nem spórolják ki az alapanyagokat, nem csapják össze gyorsan, hanem egy örömfőzés az egész. Ervin meg szokta kapni anyukájától Hugh Fearnley-Whittingstall River Cottage könyveit, azokat is nagyon szeretjük.

A Két Szerecsen szakácskönyvből pedig a francia hagymalevest készítem gyakran jó sok kakukkfűvel, imádom. Amikor apukám küld vadat, Ervin megnéz öt-hat receptet, és abból állít össze valamit. Szeretünk kísérletezni is.

„A családban én vagyok az, aki az édességeket csinálja" / Fotó: Pejkó Gergő

A Nosaltyról esetleg van kedvenc recepted, amit szoktál készíteni?

A nutellás kalács Ervin kislányának, Lolának a kedvence, azt elég gyakran csinálom. A tavalyi évben sokszor készítettem a frankfurti levest az oldalról, és a kuglófreceptet is innen vettem. De ha eszembe jut egy étel, mindig megnézem, hogy a Nosaltyn milyen recept van róla, és persze anyut is felhívom, hogy ő hogyan csinálná, majd ezeket összerakom.

Tapasztalt szakácsként mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnek vagy szeretnének otthon főzni?

Nem vagyok én tapasztalt szakács, nem tudom például az ötféle textúrát feltenni a tányérra, Ervin viszont tud zsüt készíteni, tudja hány fok kell a húsoknak és így tovább. Én inkább azt mondanám, hogy rendelkezem egy otthonról, anyukától, nagymamától elsajátított biztos tudással.

Akkor mondjuk, hogy magabiztosan mozogsz a konyhában.

Azt mondhatjuk, valóban nem ijedek meg, ha kinyitom a hűtőt. A tanácsom pedig a kakukkfű lenne. Imádom, ezzel ellentétben a citrom és a fokhagyma csak nagyon elvétve jelenik meg a konyhámban. Tudom, ezzel sokan nem fognak egyetérteni, de nekem ezek olyan összetevők, amik túlságosan dominánsak, és elveszik a többi ízt.

Címlapkép: Pejkó Gergő

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Még több izgalmas interjú itt:

Címlapról ajánljuk

További cikkek