Csendélet a Béres birtokon
Tokaj és környéke turisztikai szempontból nem a legvonzóbb vidék. A kiváló dűlőknek, na meg persze a szakértelemnek hála, jó borokból nincs hiány, sőt nagyszerű éttermekből sem, hiszen elég csak az Anyukám Mondtára vagy a Gusteau-ra gondolunk. Mégis ez önmagában kevés ahhoz, hogy valaki ide tervezze a nyaralását vagy egy hosszú hétvégét, hiszen egyéb más szórakozási vagy kikapcsolódási lehetőségünk nem nagyon van, és feltehetően, aki pincéket látogat, az nem alkoholmámorban szeretne lehúzni több napot.
Az utóbbi időben van némi javulás, de ezt a problémát egy globális és nagyszabású tervezéssel lehetne orvosolni, mert az önmagában egy-egy fesztivál vagy kulturális esemény kevés ahhoz, hogy gyökeres változást hozzon. Mindenesetre a Bor, mámor… Bénye! programsorozat mindent megtesz azért, hogy megszerettesse velünk a zempléni vidéket és meggyőz arról, hogy jövőre is érdemes ide visszalátogatni. Engem legalábbis biztosan, elmondom, hogy miért!
Szőlőtőkék Erdőbényén
A fesztivál szervezői nagyon furfangos módon egy francia filmet idéznek fel, ahol szintén fontos szerepet játszott a bor, csak éppenséggel néhány ezer kilométerrel arrébb, Provence-ban. Ez utóbbi elég konkrét képzeteket ébreszt bennünk: végtelen levendulamezők, nyugalom, hangulatos nyaralók és még sorolhatnám. Bátor vállalkozás ehhez hasonlítani Bényét, gondoltam én, de aztán rá kellett jönnöm, hogy hatalmasat tévedtem. Hiába jártunk Borsod megye egy kis falucskájában, mert amint begördült a busz, mintha egy csapásra kiszakadtunk volna a magyar valóságból és az országhatárt hirtelen átlépve tényleg Provence-ban parkoltunk volna le. Olyan atmoszférája van a községnek, hogy azonnal mindenkit magával ragadott. Takaros kis házak bújnak meg a szőlőtőkéktől barázdált domboldalak tövében, így mi más is járhatna az ember fejében, mint hogy egy üveg bor társaságában leheveredjen az első útjába kerülő fa árnyékába és bámulatba esve, csendesen gyönyörködjön a látványban.
Önmagában nekem már ennyi is elég lett volna, ellenben nem szabad megelégednünk ennyivel, hiszen valóban eme varázslatos falu minden egyes helyszíne saját, önálló egyéniséggel bír. Mi egy vezetett bortúrán vettünk részt, amelynek négy állomása közül tisztán emlékszem az összesre, mert annyira más és egyedülálló házakba, kertekbe, borospincékbe tértünk be, hogy a jól elkülöníthető karakterek maradandó benyomást tesznek az emberben. Mivel még kezdő borkóstoló vagyok, ezért nem is szeretnék a pincészetek vagy a borok felett ítéletet hirdetni, inkább pusztán gasztroturista szemszögből írom meg véleményemet. Járjátok velem újra a bényei sétát, és vegyük sorra az egyes állomásokat!
A Bardon Alpha borát kóstoljuk
Elsőre talán meglepő lehet, de itt egy hölgy, Szabó Tímea birtokigazgató felel a minőségért. Egy ilyen férfias szakmában nem könnyű nőként érvényesülni, azonban határozottságának, elszántságának és persze borainak hála, Tímeának igen nagy reményei lehetnek. Fiatal borászatról van szó, hiszen 2007-ben alapították és nevét állítólag a tulajdonos francia származású édesanyjáról kapta. Főként száraz borokat készítenek, mindezt kézműves minőségben és mennyiségben, sorszámozott palackokban. Az itt kóstolt borokból talán az Alpha volt nekem a legkedvesebb: furmint gerinc és kevés hárslevelű, illatos, hársfavirágot és diót idéző jegyekkel, amit fűszeres és enyhén édeskés ételekhez egyaránt ajánlanak. Persze önmagában is igen jól csúszik.
Vayi pincészet
A borászat élén dr. Ungváry Krisztián történész áll. Az olaszliszkai dűlőkről származó szőlőtőkék érdekessége, hogy egy része még a báró Vay család által száz évvel ezelőtt ültetett, kis fürtű furmintból áll. Egy történész esetében ezen nincs is mit csodálkozni. Ungváry egyébként igen kísérletező szellemű, és merész a borkészítés tekintetében. Filozófiája, hogy a szőlő erényeiből minél több maradjon meg a borban, így hordót nem is igen használ, ezért meglehetősen gyümölcsösek és üdék a borai.
Hangulatfotó a Karádi-Berger kertből
Valódi szakértelem, tudás és elhivatottság – ez tükröződik Karádi Szilviában és Berger Zsoltban, és persze boraikban. Azt vallják, hogy igazán jó bort csak akkor lehet készíteni, ha a szőlőfürtben a nap energiája és a talaj minden ásványianyag-tartalma maximálisan érvényesül, ezért egy tőkén kevesebb, mint egy kilogramm gyümölcsöt hagynak. Hisznek Tokaj változatosságában, a vulkanikus talaj erejében, a Zemplén, a Bodrog és a Tisza biztosította mikroklímában és a hagyományos technológiában. Boraik szintén kézműves termékek, amelyet zempléni fahordóban erjesztenek és érlelnek.
Kóstolás a Karádi-Bergerben
A négy borászatban kóstolt tizen-egynéhány (a végén már feladtuk a számlálgatást) bor közül egyértelműen náluk volt az abszolút kedvenc, méghozzá egy szamorodni. Bár elképzelhető, hogy a hangulat is befolyásolt minket, ugyanis ebben is ők győztek. A rusztikus épület övezte kertben nem volt olyan ember, aki ne heveredett volna le szívesen a zöld fűben! Mi a Fűszeres Eszter által készített fantasztikus tortilla után itt ejtőztünk egyet, ami páratlan élményt nyújtott. Sajnáltuk is, amikor fel kellett állni, hogy tovább menjünk a bortúra következő állomására.
Fűszeres Eszter készíti nekünk a tortillákat
Erdőbénye borászainak sokszínűségét nemcsak történészek, hanem filozófusok is gazdagítják. A főborász, Péter Róbert, így nem is tudja meghazudtolni önmagát és a borok készítését is a filozófia szemszögéből közelíti meg: „A természettel együtt élve, folyamatosan változva és változtatva keressük a tökéletes bort a termőterületek kiemelt részein. Lehet, létének lehetősége – a keresés – is épp elég." Teljesen őrült, persze csakis a szó legpozitívabb értelmében. A borait kóstolgatva imádtuk őt hallgatni és tudtuk volna napestig!
Az Ábrahám pince palackjainak sora
Túránk utolsó állomása. Homonna Attila munkáját és szellemiségét a saját szavai foglalják össze a legjobban: „Kézműves borászat 50 hl kapacitással. Jelenleg évi 3000–5000 palack előállításával és érlelésével foglalkozunk. Technológia nélküli technológia. A feldolgozás során hagyományainkra támaszkodva keressük az újszerűséget.
Homonna Attila a borokkal ismertet meg bennünket
Valami mást, ami több mint puszta tradíció. Boraink hordóban erjednek és érnek a palackozásig.” Határozott elképzeléssel rendelkezik a jó bor előállításával kapcsolatban és valamit tudhat is, hiszen a nagyszerű száraz borok mellett, itt kóstoltam a legjobb édeset, habár egyáltalán nem vagyok a műfaj rajongója. Az Édes Hármas mégis meggyőzött, a maga kifinomultságával és markáns trópusi gyümölcsökre emlékeztető jegyeivel. Megjegyezném, hogy Homonna szarvasbogaras címkéjének a hétvége legötletesebb dizájndíját is odaítélném!
A hétvége legjobb címkéje
A nap végén az autópályán zötykölődve konstatáltam magamban a tényt, hogy Bénye sokkal jobb, mint bármilyen Provence-ról szőtt ábrándom. És hogy miért? Mert a miénk! Ezen a hétvégén a falu apraja-nagyja azon tüsténkedett, hogy a lehető legjobb élményben részesítse az odalátogatókat. Nemcsak a pincészetek, a közeli vendéglők és éttermek, hanem a helyiek is kitettek magukért, hogy a Budapestről közel háromórás autóútra lévő településről boldogan, élményekkel és hangulatokkal gazdagabban távozzunk. Tokaj-Hegyalja az utóbbi években kissé mostohagyerekként volt kezelve, de ha Erdőbényén múlik, akkor ennek hamar vége szakad!
