Megelevenedik a bográcsozás fekete-fehér múltja a 24.hu képgyűjteményében

A 24.hu rendszeres fotógyűjteménye (amihez a Fortepan fantasztikus archívumából származik az inspiráció) ezen a héten a hortobágyi pásztorok, vidéki lakodalmak, katonai konyhák és balatoni víkendházak világába kalauzol minket. És ami összefűzi ezt a sok különböző helyszínt és kort, az nem más, mint a szabadtéren főzés.

A bográcsozás, nyársalás, grillezés, ha ugyan nem mai formájában, de alapjait tekintve régóta megtalálható a magyar főzési kultúrában. A szabadtéri ételkészítésről van szó, ami egy kényszerű tevékenységből nőtte ki magát kikapcsoló, hétvégi elfoglaltsággá. Az évek, évtizedek alatt rengeteget változott a szabadtéri főzés világa, és mindig hatással volt rá az adott kor szellemisége. Egy dolog azonban örök: a tűzön készített ételeknek a mai napig különleges helye van a tányérunkon és a szívünkben. Mindezt hatásosan mutatja be a 24.hu gyűjtése.

Balatonaliga, a dunapataji leventék tábora, 1937 / Fotó: Fortepan / Zádori Ferenc

Szerény kezdetek

Persze, amit ma a bográcsban készítünk, nem mindig úgy nézett ki, mint egy modern gulyás, pörkölt vagy paprikás krumpli. A szabadtéri főzés általában a napszámosok, pásztorok tevékenysége volt, ugyanis ők, távol az otthonuktól, rákényszerültek erre.

Nádból, uszadékfából vagy trágyából, azaz "talált tárgyakból" rakott tűzön olyan egyszerű ételek készültek, amelyekbe hús csak nagyin ritkán került. Meglepő, hogy a mai szemmel alapvető hozzávalók (mint a krumpli, paprika) csak az 1800-as évek végén váltak általánossá vidéken.

Hortobágy, 1908 / Fotó: Fortepan / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége

A leggyakrabban készített fogások a tésztás leves, tésztás egytálétel voltak.

Katonás rendben

Nagyon érdekes hatással volt a szabadban főzésre a katonaság. A mozgó konyhák rendszerét az oroszoktól vették át és alkalmazták a magyar hadseregben. Sokaknak innen származott maradandó emléke (legyen pozitív vagy negatív) a tűzön készített ételekről.

1922 / Fotó: Fortepan / Forgó Andrea

Szegénységből kovácsolt romantika

Néha az egyszerű, a szegényebb rétegek életében teljesen általános dolgokból lesznek trendek, amiket aztán a gazdagok követnek és élveznek. Így volt ez a "pusztaromantikával" is, aminek egyenes következménye volt a falusias, népies, magyaros éttermek megjelenése a kisebb-nagyobb városokban.

Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár, Bugaci csárda, 1959 / Fotó: Fortepan / Bauer Sándor

Népi ruhába öltözött pincérek, élőzene és éttermi keretek között készített bográcsételek jellemezték ezeket a vendéglátóhelyeket, amiket főleg a külföldiek látogattak.

Panelból a szabadba

A városi ember természetesen ritkán találkozott a szabad ég alatt főzés lehetőségével. Ez egyedül akkor volt adott számára, ha volt nyaralója, telke vagy víkendháza.

Budapest, 1961 / Fotó: Fortepan / Hegedűs Judit

Ezeken a helyeken gyűltek össze családi és baráti társaságok, hogy közel legyenek a természethez, és kihasználják a tábortűz adta finom lehetőségeket. Itt már abszolút látható, hogy a bográcsozás, mint kikapcsolódás, hétvégi elfoglaltság volt jelen az életben.

A 21. század újító szele

Ezt a hobbijelleget támasztotta alá az egyre szélesebb körben elérhető eszközök tárháza is. Fémből készült nyársak, kialakított tűzrakóhelyek és hordozható tűzhelyek vitték át a modern világba a szabadban főzés tevékenységét, így már szinte bárhol, bármikor és bármit meg lehetett főzni vagy sütni.

1982 / Fotó: Fortepan / Fortepan

De nem csak az eszközök segítették az embert: erre az időszakra tehető az első grillfűszerkeverékek megjelenése, illetve a gulyáskrém és társainak elterjedése.

A 24.hu gyűjtését ITT lehet megtekinteni. A fényképek a Fortepan archívumából származnak.

Címlapfotó: Fortepan / Zádori Ferenc


Történelem és gasztronómia kéz a kézben:

Forrásunk volt

Címlapról ajánljuk