Ha szerencsénk van, akkor a magasabban fekvő és hűvösebb területeken még találhatunk egy-két virágzó bodzabokrot. A hétvégén én még Budán is tudtam szedni használhatót, de ebben az esetben nem szörpként végezte – vagyis de, de nem úgy!

Régen imádtam azt a fajta jégkrémet, amit előre csomagolva, folyékony állapotban lehetett megvenni a boltban, otthon pedig csak be kellett dobni a műanyag zacsikat a fagyasztóba, és megvárni amíg megfagy. Volt minden ízű, de a sláger, amiért mindig őrült harcot folytattunk és különböző technikákkal és csalafintaságokkal küzdöttünk, az a kólás volt. Aztán még a kiwis sem volt rossz, na meg az epres! De ha megvolt a kiválasztott, akkor a technikám az volt, hogy gyakorlatilag kiszívtam belőle mindent ízt, ahelyett, hogy megettem volna a jégkrémet, így a végén mindig maradt egy áttetsző, jégkása-szerű fagyott csökevény, ami utána már a kutyának sem kellett.

Ma már eszembe nem jutna ilyet venni, elég csak belegondolni, hogy az irreális és indokolatlan intenzitású színeket, amivel gyerekként bámulatba ejtettek, vajon mivel érték el... Gond egy szál se, mert ez a bodzás jégkrém pont ugyanazt az érzetet adja: ebből is ki lehet szipolyozni minden egyes ízes cseppet, de nem érdemes. Egyébként tökéletes felhasználása a már kész bodzaszörpöknek is, csak arra ügyeljünk, hogy sokkal töményebbre készítsük, kevésbé vizesen, mint ami normál esetben jól esne, mert lefagyasztva az ízek sokkal, de sokkal visszafogottabbak lesznek. Tanácsos némi mentával felütni, hiszen úgy még jobban frissíteni fog ezeken a forró nyári napokon.