Nagyon fiatalon, 14 évesen mentél férjhez, így már korán gondoskodnod kellett a férjedről és aztán a családodról. Már akkor tudtál főzni, vagy a háziasszony-szereppel járt együtt?

Hamarosan lesz egy címlapunk a négyéves unokámmal, Lilivel, és a fotókon látszani fog, hogy tésztát gyúr. De nem azért gyúr tésztát, mert mi azt akarjuk, hogy ezt csinálja, hanem ahelyett, hogy babázna, egyszerűen ő szereti ezt. Nagyon érdeklődő, mindig figyeli, ahogy mi dolgozunk, és mivel ő is szeretett volna tésztát gyúrni, ezért vettünk neki eszközöket hozzá. Ő ezt játéknak veszi. Én is ugyanígy voltam ezzel gyerekként. Nagyecseden egy romatelepen nőttem fel, ahol nagy közösségben éltünk, és mi, gyerekek figyeltük, hogy a nagyok mit csinálnak. Amikor ők káposztát töltöttek káposztalevélbe, mi lapulevélbe töltöttük be a sarat. Játékból megtanultuk a főzést, sütést. Nálunk, mire a lányok férjhez mennek, készen állnak arra, hogy a fiú anyjától elsajátítsák az ételkészítési praktikákat, úgy, hogy a fiú szájíze szerint tudjanak főzni.

Akkor nem is konkrét receptek alapján főztök, hanem mindent a gyakorlat útján sajátítotok el?

Nincsenek receptek. Ha azt kérik, hogy négy személyre mondjam el az alapanyagok mennyiségét, sajnos nem tudom megmondani. Nem tudom, hány kiskanál só kell bele, mert azt a kezem tudja. Természetesen a szakácskönyvemhez kaptam segítséget, és kiszámoltuk, hogy nyolc személyre milyen mennyiségek kellenek, de alapvetően nincsenek kőbe vésve az adagok. A műsorban könnyebb, ott látják, hogy miből mennyit használok.

Megjelent már szakácskönyved, volt főzőműsorod, a Bódi Margó ízvilága, ami tíz év kihagyás után most új évaddal fut a TV Paprikán. A lapulevélbe csomagolt sártól hogyan jutottál idáig?

Nem gondoltam volna, hogy én szeretnék a főzéssel ilyen eredményeket elérni. 1978-tól a Nagyecsedi Fekete Szemek zenekarban énekeltem és táncoltam, lemezeket adtunk ki több milliós példányszámban, azonban amikor 2009-ben lényegében megszűnt a CD-eladás, elkezdtem azon gondolkozni, hogy mivel tudnám a családomat támogatni, miből lehetne bevételem. Mivel volt saját kiadónk, arra gondoltam, hogy készítek egy szakácskönyvet. Összeszedem a régi, hagyományos recepteket, ezeket lefőztem, és szépen befotóztuk, ez lett a Bódi Margó Az én ízvilágom című kötet. A megjelenésekor a Libriben a havi eladási toplistán Jamie Oliver könyve után a második helyre került fel. Ez inspirálhatta a TV Paprikásokat, hogy legyen belőle egy tv-műsor. Azt a műsort Nagyecseden vettük fel, ezért megkértem a sógornőmet, Ágit – akivel szinte olyanok vagyunk, mint a testvérek, a gyerekeket együtt neveltük, a nagyobb rendezvényekre együtt főztünk – , hogy segítsen nekem a műsorban, és igent mondott. Fogalmam sem volt, hogy ekkora siker lesz belőle. Tíz éven keresztül folyton azt hallottam, hogy megint ismétlik, közben többször megkerestek a TV Paprikától is, hogy folytassuk, de állandóan dolgoztunk, klipeket forgattunk, ott voltak a gyerekek, annyi elfoglaltságom volt, hogy nem gondoltam, hogy szükségem lenne rá. Ágiék közben kiköltöztek Angliába, de minden nyáron hazajönnek látogatóba. Olyankor összegyűlünk a fiamnál, Csabinál, zenélünk, gitározunk, jól érezzük magunkat. Ezért arra gondoltunk, ha már úgyis összejövünk, akkor csináljuk meg a folytatást, így készültek el a Bódi Margó ízvilága új részei.

Főzés közben szereted te irányítani a folyamatokat és kiadni a feladatokat?

Nem, mindent együtt csinálunk. Ha például töltött káposztát készítünk, Ági csinálja a tölteléket, akkor én abárolom a káposztát vagy mosom a rizst, miközben ő a hagymát vágja.

1977 óta vagyunk sógornők, nincs olyan, hogy ki a főnök, együttműködünk.

Bár azt mondtad, hogy nagyon elfoglalt voltál az elmúlt években, hiányzott azért a főzőműsor és ez a fajta forgatás?

Folyamatosan dolgozom tv-felvételeken, a Sláger TV-n saját műsorunk is volt, így megmondom őszintén, nem hiányzott, de amikor kamera elé álltam, akkor már nagy élvezet volt. Le is jön a műsorból, hogy a kamerákkal együtt tudok mozogni, mindezt úgy, hogy nem kérdez senki, és nincs előre semmi leírva. Amikor elindul a felvétel, kikapcsolok mindent, és csak a kamera van meg én. Mindig azt vallom, a zenei felvételeknél is, hogy a kamera mögött van a nézőközönség, a kamera maga az ország. Az az én rajongótáborom, akik engem szeretnek. Amint elindul a kamera, én a nézőknek dolgozom, nekik beszélek, nekik főzök vagy épp nekik zenélek, táncolok.

Szoktál visszajelzéseket kapni, hogy elkészítették az ételeidet, hogyan sikerültek ezek?

Persze, el is küldik a Facebookon a képeket, és a fellépéseken is mondják, hogy főztek a szakácskönyvemből. Nagyon sokan dicsérik a káposztáimat, mert többfélét is készítek. A Margó zserbó is nagy kedvenc. Annak a különlegessége, hogy van benne darált dió a tészta között, de egészben is teszek bele, amit kifőzök whiskyben vagy rumban. Amikor pedig elvágod a zserbót, ott kukucskál a dió.

A mostani műsor kapcsán megtudtuk, hogy csak friss és házi alapanyagokat használtatok az ételekhez. Ez mit jelent egészen pontosan?

Piacon vásárolok, mert azt vallom, hogy csak jó alapanyagból lehet finom ételt készíteni. Minden azon múlik, hogy milyen zöldséget teszek az ételbe. Vettem olyan répát üzletben, ami nyersen kesernyés volt, az a levesben is kesernyés lesz. Sokkal jobban szeretem a piacon beszerezni a dolgokat, zöldséget, tojást, húst csak ott veszek. Már 30 éve a Tátra téri piacra járok Erzsébeten.

A roma konyha miben különbözik a legjobban a magyartól?

A roma konyha sokkal csípősebb, fűszeresebb, mint ahogy a magyar ételeket készítik. Például egy roma marhapörkölt csípősebb, zsírral készítjük, és nagyon sok hagymával, az az alap, sok paprikát teszünk bele és sok fűszert. A végén lecsósan csináljuk, a paprikát a végén tesszük bele, így roppanós marad. A nokedli nálunk nem simán tojás, liszt meg víz, hanem petrezselymet vagy kaprot vágunk a tésztába. Tányéron szaggatunk, nagyobb darabokat.

A töltött káposztát legtöbben nagy savanyú káposztába töltik, mi kicsi édes káposztába, tölcsér alakúra formáljuk, és sűrített paradicsommal öntjük le, majd a tetejére is kerül paprika-paradicsom felvágva.

Tegnap nálunk vendégeskedett a nagyecsedi polgármester, és az egyik fogásra mondta, hogy ez nem nagyecsedi káposzta. Valóban nem, de mi is haladunk a korral, a régi ételeket újszerű formában tálaljuk. A gasztronómia folyamatosan fejlődik, alakul, és ahol lehet, egyszerűsítjük és újszerűsítjük azokat az ételeket, amiket a romatelepről hoztunk. Az idők változnak, és nekünk is haladnunk kellett a korral. A nagyecsedi káposztában például több volt a rizs, és kevesebb a hús, egyszerűen azért, mert nem tudtunk annyi húst venni. Vagy a disznó mellé tettünk csirke- vagy libamellet, esetleg szalonnát. Ma már hozzáférünk a húshoz, így nincs szükség ilyen praktikákra. Az egyik adásban még baklavát is készítettem. A roma telepen, ha nézni fogják, megkérdezik, honnan szedte ezt a Margó, hiszen ez nem roma étel, de voltunk Törökországban, és annyira ízlett, hogy itthon is elkészítettük. Ezzel is újítottunk.

Említetted, hogy gyakran összegyűlik a nagy család nálatok, gondolom, a karácsony sem kivétel ez alól. Milyen ételeket készítetek az ünnepre?

Halászlé, szabolcsi töltött káposzta, bőségesen, húsosan, lesz marhapörkölt, az is lecsósan, ezeket mindig én készítem el a családomnak. A menyeim is hoznak modernebb ételeket, amiket ők otthon elkészítenek, és amiket a gyerekek is megesznek, hiszen a kicsik nem fogják a csípős marhapörköltet megenni. Lesz mákos- és diós kalács, és a Margó zserbó sem fog hiányozni az asztalról. A menyecskék is olyan szinten főznek már, mint én, de a nagyobb eseményekre, szülinapokra, ünnepekre, azt kérik, hogy anyu főzze meg, mert anyué ízesebb. Végtére is december 29-én lesz 48 éve, hogy asszony vagyok, azóta 13 emberre főzök, nekem több a tapasztalatom.

De azt gondolom, hogy a főzésben nincs verseny, mert minden családban mindenkinek az anya, a feleség főztje a legfinomabb.

Idén több helyen is írtak róla, hogy sokat fogytál, és ez a Bódi Margó ízvilága plakátokon is látszik. Miért szerettél volna fogyni, és hogy sikerült ezt elérni?

Az igazság az, hogy nem itthon fogytam le. 2005 óta minden évben január-márciusig Thaiföldön telelünk. A mulatós zeneipar ebben az időszakban lelassul, decemberben minden műsort felveszünk előre, így ilyenkor kicsit elvonulhatunk Gusztival. Úgy érezzük, hogy elértük azt a szintet, hogy ezt megtehessük, és őszintén, kint olcsóbban élünk, mint amennyi itthon lenne a gázszámlánk a téli hónapokban. Persze ez csak akkor igaz, ha úgy élsz, mint a thaiok, akkor nagyon olcsó. Ha európai módon, akkor sokkal drágább lenne, de nem azért megyünk oda, hogy pizzát vagy rántott húst együnk. Ilyenkor nagyon sokat mozgunk, sportolunk, rengeteg gyümölcsöt eszünk, nem stresszelünk, letesszük a telefont, a gyerekeken keresztül lehet minket csak elérni, ha valami olyan van. Végül 13 kilóval könnyebben jöttem haza. Küldtem képeket a gyerekeknek onnan, és megfenyegettek, hogy nem fogyhatok többet. Májusban kezdtük a főzőműsor forgatását, és azt hittem, hogy visszaszaladnak majd a kilók, de szerencsére annyira hajtottunk, hogy egy dekát nem híztam. Úgy érzem, 61 évesen nagyon jól nézek ki. A műsor plakátján is látszik, hogy egyáltalán nincs retusálva, a kezemen is látszanak a ráncok, de furcsa is lenne, ha kisimítanának, aztán elmennék fellépni, és a valóság köszönőviszonyban sem lenne a plakáttal. Méltósággal megöregedni, az a legszebb a világon. Gusztival szoktunk róla beszélni, ha nem járnánk ilyen hosszú ideje Thaiföldre, talán nem tudtuk volna így megtartani a fiatalságunkat, életerőnket. Közben persze tornázom, futópadon sétálok, a súlyzókat használom. Nem engedjük el magunkat, de nem a tv miatt, hanem hogy egymásnak is tetsszünk még így 48 év után is.

Címlapkép: TV Paprika

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!

Ezek az interjúk is érdekelhetnek:

• „Ahhoz sem volt kedvem, hogy én álljak a pultban a vevő előtt, és én mondjam ki az árat” – Márk Szonjával beszélgettünk
• „Ha csörög a hentes, hogy most olyan borjúmájat kapott, ami megszólal, akkor kimegyünk, megvesszük, és borjúmáj van ebédre" – a nemrég újranyitott Fricska 2.0-ban jártunk
• „Az előre ma egy természetközeli, szerényebb életforma irányában van” – Bányász Józseffel, a gyergyóújfalvi Tejbánya gazdájával beszélgettünk