Fent állok a hegy tetején. Kezemben az ebéd utáni levezető kávé. Kisétálok a terasz szélére, és csak nézek a távolba, de nehezen tudok betelni azzal, amit látok. Minél tovább vagyok ott, annál erősebb bennem a gondolat, hogy fogom magam, felhívom a főnököt, és bejelentem, hogy nyárra kiveszek három hónapot, és leköltözöm a Balatonra. Nem érdekel a város, nem izgat a nyüzsgés, sokkal inkább ez az idill, ami előttem terpeszkedik.

Kibérelek egy nyaralót. Ha ott töltöm az egész szezont, akkor talán még egy baráti árat is kialkudhatok. Jön velem a kutya is, őt biztos nem kell győzködni, hogy ez egy jó ötlet. Internet az kell, nem tervem a totális remetemagány, sőt, dolgozni is szeretnék. Mondjuk akkor fontos, hogy legyen egy jól használható konyha is, ez elsődleges szempont lesz a házkeresésnél. Mi lenne, ha a blogot egy időre átformálnám, és elindítanám az „Egy nyár a Balatonnál” kiadást? Csak abból főznék, ami a piacon és a hentesnél meg a kisboltban van. Nem lenne különleges fűszer a delikátesz boltból, és nem lehetne bármikor elugrani a szupermarketbe. Rusztikus vidéki ízek tisztán és egyszerűen.

Zsebemben rezzen a telefon. Emlékeztető e-mail érkezett egy holnapi megbeszélésről, és ezzel kegyetlen hirtelenséggel az álmodozásnak is vége. Sőt, már csak mosolygok azon, ami néhány perce még egy tökéletes tervnek látszott. Hogy jutottam idáig? Mi az fenét műveltek velem? Hogy építették fel egy nap alatt a tökéletes elvágyódás ígéretét? Elmondom.

9:00 – Benzinkút

Lassan szállingóznak az ébredező sajtósok, hogy útnak induljanak egy balatoni felfedezőtúrára, és szemügyre vehessék az északi-part egy újdonsült gyöngyszemét, a Márga bisztrót. Először hangzik el a panoráma szó. (Egyébként a panorámáról itt egy sokkal látványosabb kép, csak ide nem tudom olyan szép nagyba betenni.)

9:42 – M7 autópálya, félúton a célhoz

Újabb információfoszlányokat kapunk, egyelőre finom dózisban. Kárpótlásként visszakapott szőlőbirtokból indul a Szent Donát története. A szőlő megvolt, jött hozzá a pince, ide a borok, aztán egy ház, ahol mindezt kellemesen lehet majd kortyolgatni. Később kiegészítették egy étteremmel, ennek az újrapozícionálása és újradefiniálása zajlik éppen, amely új nevet is kapott: Márga bisztró.

10:14 – „Túl gyorsan mész!”

Az időbeosztás buszos túrára lett szabva, nem autósra. Mi ez utóbbival érkeztünk, így érthetően gyorsabb ütemben diktáltunk. A birtokon még nem álltak készen a látogatók fogadására, így közbe kell iktatnunk egy extra programot: lemegyünk terepszemlére a Balaton partra. Így utólag már azt gondolom, hogy ez is a terv része volt. Az okosan felépített tervé. Érezzük a szelet, a víz erejét és karizmáját. Néhány nagyobb lélegzet, és már indulhatunk is.

11:00 – Szitahegy

Az asztalon a kikészített, csillogó borospoharak, és pirított mandula. Ez utóbbi saját termés, mutatják is a fát tőlünk 15 méterre. Kovács Tamás (Szent Donát tulajdonos) és Deli Jani (MÁK ex-étteremvezető, Márga házigazda-társtulajdonos) fogad bennünket, és megkezdődik a nagyüzemi csábítás.

11:15 – Homokkő-Márga-Mészkő

Tamás elmesélni nekünk, hogy miben áll a csopaki dűlők és ezzel együtt a borok különlegessége. A geológia adottságokból és folyamatokból amit feltétlenül tudunk kell, az az, hogy három teljesen eltérő talaj adja ki az egészet. Homokkő, márga és mészkő – így jönnek szép sorjában. Csopaki jelzővel csak olaszrizlingből készült, innen származó borokat lehet felcímkézni. Ez abból a szempontból nem baj, hogy az olaszrizlingben igen szépen megmutatkoznak a termőterületek adottságai, azaz a terroir-szemléletű borászkodáshoz tökéletes alany. Nem véletlen, hogy a Szent Donát kínálatában mindhárom talajtípuson termett olaszrizlingből készült bor külön-külön van palackozva.

11:40 – Derítés-szűrés-palackozás

Kabátot és pulcsikat fel, nyomás a pincébe, ahol a címben szereplő folyamat befejező epizódját végzik, a palackérést. A megfelelő hangulat megteremtése (és nyilván a balesetek elkerülése végett) gyertyafénnyel kirakott lépcsőkön sétálunk le a hűvös kamrákba. Minden bor megfordul itt legalább 3-4 hónapot, mielőtt a piacra és a poharunkba kerülne.

11:55 – Szafaritúra

Bepattan a csapat egy csodaszép Land Roverbe. Abba az igazi safari stílusúba. Kezdetben érthetetlen a dolog, és inkább csak vagánykodásnak tűnik, aztán amint elérkezik a rázósabb terep a dűlők felé, akkor megértjük, hogy abszolút van itt helye ennek a masinának. Rövid terepszemle következik, hogy a valóságban is lássuk azt, ami korábban még csak egy földrajzóra volt. Emellett elkapjuk a balatoni vidéki élet egy-egy foszlányát is, amikor a dűlőszomszéd ránk köszön, és ahogy átsuhanunk a településeken.

13:10 – Márga - az étlap

Én az a fajta ember vagyok, akinek a hosszú étlap az egyik legnagyobb ellensége, mert nehezen választok. Itt az étlap rövid, pont annyira, hogy a választás szabadsága ugyan meglegyen, viszont az összes szükséges alapanyagot kellő gonddal és odafigyeléssel tudják tárolni. Hiába nincs 27 féle étel, a választás nem megy. Annyira nem, hogy a végén két desszert is kirendelek.

13:18 – Tormás füstölt hideg marhanyelv hagymával

A nyelv tökéletesen van elkészítve, de ami még fontosabb, tökéletesen szeletelve. Olyan vastagságú, hogy a rágóssága eltűnik, ugyanakkor szépen érzékeli a száj a textúráját. Ehhez szép harmóniában jönnek a kellemes savak is.

13:43 – Vaddisznószűz feketegyökérrel, laskagombával, puliszkával

A hús tökéletes, csak úgy, mint a puliszka. A feketegyökér-pürével csak óvatosan, pontosabban kellő illendőséggel, mert ha nem törölgetjük rendszerességgel a szánk szélét, akkor a tinta bizony szépen kontúroz. Ennek ellenére bármikor újrarendelném, és boldogan ülnék ott akár feketére festett szájjal is.

14:20 – Mákos guba vs. citromtorta

Bizony, vacilláltam a két desszert között, aztán Jani döntött helyettem, és jelezte a pincérnek, hogy mindkettőt kérem. Aztán mindkettőt meg is ettem az utolsó falatig. A guba esetében nem a klasszikus gubára kell gondolni, pont ezért izgatta a fantáziámat. Ennek olyan gyorsasággal nekiestem, hogy még fotóm sincs róla, de nem is baj, mert azt mondom, mindenki rendeljen egyet magának, és legyen ez másnak is szerelem első látásra. Nálam az volt. Ja és nem, nem kell félni, hogy aztán a fogsorunkat pöttyözi majd a mák, ügyesen ki van ez találva, tényleg. A citromtorta pedig pont olyan, mint amilyennek egy tisztességes citromtortának lennie kell. Nem okoz csalódást, de különösebb meglepetést sem.

14:50 – Az a bizonyos kávézós jelenet a teraszon.

És hogy miért olyan meggyőző a Márga? Ahogy korábban említettem, a panoráma önmagában édes kevés lenne ahhoz, hogy a hátán, pontosabban a horizontján vigyen egy éttermet. Jön mellé egy tudatosan felépített koncepció, egy jó sztori, és majdhogynem tökéletes ételek. Minden a legjobb helyen, hiszen az északi part eddig nem sok olyan helyet tudott felmutatni, ahol állandó minőséget, pontosabban állandó jó minőséget kapunk. A Márga még csak most születik újjá, most csiszolódik, de minden esélye megvan arra, hogy ezt a küldetést beteljesítse, és a szívünkbe lopja magát.

Végre az északra utazó weekendezők is teljes nyugodtsággal foglalhatnak asztalt a vasárnapi ebédhez.

Márga bisztró

Nyitva tartás: áprilisban: P-V, 12.00–22.00, májusban: Sze-V, 12.00–22.00, júniustól: H-V 12.00–23.00Cím: 8229 Csopak, Szitahegyi út 28.Asztalfoglalás: +36 20 928 1181www.marga.hu