Békebeli Közértek - Így vásároltunk a rendszerváltás előtt

A darált kávé illata, az eladók a pult mögött és jellegzetes közértes mérleg, mind a régi idők emlékeit idézik.

Az első Községi Élelmiszer-kereskedelmi Rt., vagyis a Közért 70 éve, 1948-ban nyitotta meg kapuit. Több, mint 300 budapesti és 31 vidéki közért várta a vásárolni vágyó háziasszonyokat, családokat, időseket és fiatalokat. Eleinte a pultok mögött szakképzett eladóktól kérhettük a kenyeret, a Sertésmájkrémet és a Bambit, majd az első önkiszolgáló közértekben már mi magunk válogathattunk a kínálatból.

A kávédarálókhoz ugyan a vásárlás után mentünk, de az üzletbe lépve mindenkit kávéillat fogadott. Darált kávé finom bukéja lengte be az egész boltot, és az őrölt kávé aromája egybeforrt a közértekkel. A pénztártól távozva rendszerint a kávédarálók felé vettük az irányt, hogy a szemes Omnia kávét finomra örüljünk, és nagy műgonddal visszatöltsük az eredeti csomagolásba. A gyakorlott vásárlók a masina oldalát megütögetve az utolsó kávéőrleményt is ki tudták nyerni a gépből.

Kávéillattól bódultan a bejáratnál magunkhoz vettünk egy kosarat - a közértekben még nem tologatott senki sem bevásárlókocsikat. A kisméretű, piros, zöld, narancssárga és kék színekben pompázó műanyag kosarakat rendszerint rogyásig pakoltuk konzervekkel, turista szalámival, Traubival, és egy-két joghurthab is került a kupac tetejére.

A gyakorlottabbak saját, fémből készült, összehajtható bevásárló cekkerrel érkeztek:

Volt, aki ráérősen, más mérsékelten sietve körülnézett, mire is van szükség. A közétekben bármit beszerezhettünk, amire az esti vacsorához, vagy a vasárnapi ebédhez szükség volt.

Ajándékot, édességet, nassolni valót is vehettünk, ha úgy tartotta kedvünk. A tea mellé Terefere keksz és Vaníliás karika, a gyerekeknek Dunakavics, Medvecukor, Kajla vagy Tibi csokoládé, ajándékba pedig Konyakmeggy és Macskanyelv dukált.

Az önkiszolgáló közértek előtt a pult mögött sokáig fehér köpenyes eladók várták a vásárlókat. Rajtuk múlott, hogy felülről a harmadik kenyeret, vagy jobbról a második rúd szalámit kaptuk-e.

A hűtőpultban Mackósajt, kenőmájas, Trappista sajt és turista szalámi csábított, amikből otthon a legfinomabb szendvicseket készíthettük el.

A pultról a mérleg sem hiányozhatott, és mellőle a feltornyozott tojások, amik nélkülözhetetlenek voltak a reggeli bundáskenyérhez, a rántotthúshoz és a rakott krumplihoz.

Ha már mindent beszereztünk, amire szükségünk volt, a pénztárak felé vettük az irányt. A pénztársor a robosztus gépek jellegzetes kerregő, csilingelő hangjától volt hangos.

Miután megtudtuk a vásárlás összegét a pénztárostól, a pénztárcánkból zöld Petőfi tízest és Dózsa György húszast, barna Rákóczi ötvenest és piros Kossuth százast húztunk elő. Egy-egy nagy bevásárlás után pehelykönnyű egyforintosokat, és egészen apró kétforintosokat kaptunk vissza.

A pénztártól való távozás után hálós szatyrokba pakoltunk, amik akár egy görögdinnyét is elbírtak. Jellemzően elnyűhetetlenek voltak, és a szivárvány szinte minden színében hozzájuthattunk.

Ezeket olvastad már?

Címlapról ajánljuk

További cikkek