Rengeteg szép kiállítású, igényes gasztronómiai témájú könyv van a piacon, de kevés az a kiadvány, ami nem csupán recepteket és egy életérzést oszt meg olvasóival, hanem valódi emberi történeteket is, ezek minden fordulatával. Beke Csilla könyvében találkozhatunk többek között balett-táncossal, jogásszal, ökológussal is. Egy a közös mindegyikőjükben: életük egy bizonyos pontján úgy döntöttek, hogy péknek állnak. Csilla kérdezte őket - és rajtuk kívül még kilenc kézműves péket - arról az útról, ahogy hivatásukká vált a pékszakma. Az Akik elmentek péknek című kötet szereplői megosztják az olvasókkal saját kedvenc receptjeiket is, így bárki a nyomdokaikba léphet, és otthon, a saját konyhájában is kipróbálhatja, milyen érzés gondos odafigyeléssel megsütni a "mindennapi kenyerét".

Miért érezted az, hogy meg kell írnod ezt a könyvet?

A lányommal, Kereki Noémivel közösen egy családi, kétszemélyes vállalkozást viszünk, a Csipet Kiadót. Limara, vagyis Tóthné Libor Mária első könyvével indultunk, amit azóta még kettő követett tőle. Szerintem neki elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a kézműves kenyér egyre népszerűbb. Ő nemcsak kenyeret sütni tanította meg az embereket, hanem arra is, hogy ha vásárolnak, a minőséget keressék. Marcsival baráti kapcsolatom alakult ki. Látom, mennyire hisz abban, amit csinál, és látom azt is, mekkora vonzereje van annak, amit ő kínál az embereknek. Az első könyve a nyolcadik kiadásnál tart, a második könyve a hatodik kiadásnál, a harmadik könyve pedig a harmadiknál. Ebből is látszik, igény van arra, amit csinál. Mi is elkezdtünk otthon kenyeret sütni, és kerestük azt is, hol lehet Pesten jó kenyeret kapni. Óhatatlanul eljutottunk azokba a pékségekbe, ahol kézműves kenyereket készítenek. Szó szót követett, visszajáró vásárlók lettünk, beszélgettünk, és lassan körvonalazódott egy könyv ötlete. Újságíróként nagyon vonzott a téma, hiszen a kézműves pékek nagy többsége karrierváltó. Kiadóként is jó lehetőséget láttam a könyvben, de háziasszonyként is, hiszen receptek is szerepelnek benne.

Olyan, mintha a kézműves világ egy megvalósult utópia lenne abban az értelemben, hogy ebben a közegben nem csupán a résztvevők önazonosak, hanem a termékek is: a kenyér az valóban kenyér. Te mit gondolsz, mi a kézműves világ vonzereje?

A pékszakmába annyira bele lehet szeretni, hogy sokan akár szakmát is hajlandók váltani azért, hogy ezzel foglalkozhassanak. A szenvedélyükké válik.

Ami nagy léptékben egy utópikus vágyálom, azt ezek a pékek a saját életükben valóságossá tudják tenni.

Aki elmegy péknek, az hajlandó az életét egy dologra feltenni, és bevállalni mindent, amivel ez jár. És aki megkóstolt egyszer egy ilyen kenyeret, annak az érzékeire nagy hatással van az élmény. A vásárlókat is rabul tudják ejteni ezek a kenyerek. A külvilág rohanását és személytelenségét tudja ellensúlyozni az odafigyeléssel, elkötelezettséggel művelt kézművesség. És közösségteremtő ereje is van. Bea (Kovács Beáta - Búzalelke pék(es)ség) esetében láttam Kisapátiban, hogy a korábban egymástól elszigetelten dolgozó kistermelők, kézművesek, borászok összefognak, és együtt próbálnak helyt állni.

A könyvben szereplő pékek mind pályamódosítók, de a történeteik nagyon különbözőek. Tudnál mesélni erről?

Mindenki más, a saját személyiségének megfelelő úton jutott el oda, hogy pékké váljon, és más-más stílusban vezeti az üzletét. A Pipacs Pékség tulajdonosai nem akarták feladni teljesen korábbi életüket, éppen ezért ők csak délutánra készítik el a kenyereket, mások viszont felkelnek hajnalban, hogy reggelre elkészüljön a friss kenyér. Volt akit, mint például Kovács Beátát, a szerelem sodorta a sütés felé, majd ennek a szerelemnek a végével indította be az üzletét. De akadt olyan pék is, mint például Záboji Rita (Kenyérmanufaktúra), aki kedvtelésként kezdte, aztán egyszer csak azon kapta magát, hogy már nem csak a barátoknak süt. Misinek (Miklós Mihály - Marmorstein pékség) angliai példák keltették fel az érdeklődését a kézműves pékség iránt, először üzleti lehetőséget látott benne, majd szenvedély lett a dologból, és a kertjükben épített először kemencét. Újságíróként engem is ezek a történetek vonzottak, az, hogy az emberek megjelenjenek minden pékség mögött.

A könyv egyetlen egy szereplője tanulta ki már fiatalként a szakmát.

Igen, Szabi (Szabadfi Szabolcs - Panificio il Basilico) egy igazi, klasszikus, megszállott, régi vágású pék. Olaszországban egy öreg pék mellett tanult, aki azt mondta neki, hogy egy pék az emberek szolgálója. Szabi ezért hisz abban, hogy éjszaka kell dolgozni, hogy mire az emberek reggel felkelnek, készen legyen a kenyér. Ő vasárnaponként kijár a Pancs- gasztroplaccra, mert neki fontos, hogy találkozzon a vásárlókkal. Nemcsak kenyeret, hanem rengetegféle péksüteményt is visz ilyenkor magával. Ez megszállottság.

A könyvben öt nő és hét férfi által vezetett pékség szerepel. A hölgyek és a férfiak által üzemeltetett pékségek működésében van valami különbség?

Erre a könyvbemutatón én is rákérdeztem. Ráadásul Ritánál és a Beánál csak nők dolgoznak.

Bea azt mesélte, hogy amikor nők sütnek együtt, és az egyik el akar menni a másik mögött, akkor az, aki útban van, kérés nélkül félreáll. Egy fiúnak meg kell mondani, hogy figyelj, el szeretnék férni.

A nők valósággal egyenként babusgatják a kenyereket. Rita például a saját házában dolgozik, nagy gonddal és odafigyeléssel. A férfiaknál halad a munka, halad a sor, mindenki teszi a dolgát. Nem tudom, ez a különbség a kenyér ízén érződik-e. El kell tölteni egy kis időt a pékségekben, hogy ráérezz, a nőknél más a hangulat. Nyugalmasabb, békésebb. Ez nem azt jelenti, hogy jobb vagy rosszabb, de érezhetően más.

Milyen visszajelzések érkeztek a könyvre az olvasóktól?

A Facebookon érkezett üzenetek alapján nagy hatással van az emberekre.

Volt, aki azt írta, ahogy a kezébe vette a könyvet, elkezdett folyni a könnye, ami azt mutatja, neki ezzel dolga van. Más azt írta, nem meri elkezdeni olvasni, mert attól fél, még az éjszaka megírja a felmondólevelét.

Jó ilyeneket olvasni, mert én ezt a könyvet inspirációnak is szántam, az embereknek szükségük van a bátorításra, a jó szóra, a példára.

Hogyan működik a Csipet Kiadó, amit a lányoddal vezetsz?

Hiszek abban, hogy a könyveinknek lelkük van, nemcsak a szerző, de a kiadó is benne van egy-egy kötetben. Mi a lányommal mérhetetlen sok odafigyelést, szeretet teszünk bele a könyveinkbe - most az időt, meg a pénzt ne is nézzük. Szerintem ez érződik a munkáinkon. Az olvasók szeretik kézbe venni, dédelgetni a köteteinket. Volt, aki azt írta, hogy már elolvasta háromszor, de nem tudja letenni. Borzasztóan nehéz abból az áradatból, ami néhány évvel ezelőtt idehaza a szakácskönyvek frontján elkezdődött, kitűnni - csak az egyediséggel lehet kiemelkedni. Amikor megszületik egy könyvötlet, a lányommal, aki a kreatív dolgokért felel, szinte látjuk magunk előtt a kötetet, ami meg fog valósulni. Csinálunk egy inspirációs albumot minden új projekt indulásakor: ez visszatükrözi azt az érzésvilágot, hangulatot, ami bennünk megszületik. Ezeken a kereteken belül viszont szabad kezet adunk azoknak, akikkel együtt dolgozunk.

Kinek a kezét dicséri a könyv design-ja?

A grafikai terv Laki Eszter munkája. A két MENÜ című köteten is ő dolgozott, és mivel hozzánk nagyon közel állt az a letisztult világ, megkerestük, hogy tudna-e nekünk is hasonló hangulatú kötetet tervezni. Nagy örömmel vállalta a felkérést. A könyv nemcsak interjúkötet és szakácskönyv, hanem fotóalbum is egyben, mert igyekeztünk minél érzékletesebben és részletesebben bemutatni azt a világot is, ahol készülnek a kenyerek. A fotókat a Just Stay Natural fiatal párosa készítette, akiknek ez volt az első könyves munkájuk. Fontosnak tartom ugyanis, hogy lehetőséget biztosítsak fiatal szakembereknek, hogy fejlődjenek, kipróbálják magukat.

Hol kapható a kötet?

Minden nagy könyvesboltban megtalálható, és a nagykerek folyamatosan kérik az utánpótlást.

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

Folyamatosan jár az agyunk, újabb és újabb ötletek születnek, új és korábbiszerzőkben is gondolkozunk. Olyan könyveket tervezünk, amelyek valóbanhasznosak a konyhában, és bármikor jó őket lapozgatni, mert szépek ésszórakoztatók.

Ezt már olvastad az ízHUSZÁR magazinon?

Könnyed, verítékmentes kirándulás a Mátrában, sült céklás-diós pirítóssal és borral