Élesen emlékszem arra, hogy ahogy az első gyermekem közelített a hozzátáplálás kezdete felé, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy magam fogom megfőzni neki a pépeket. Márpedig az elveim sziklaszilárdak – egészen addig, amíg nincs rá bármilyen ok, hogy megdőljenek. Végül persze hogy a mi konyhánkban is előfordultak a konzervált bébiételek, és most már meggyőződésből tudom leírni, hogy pontosan mi az előnyük és a hátrányuk.
A cukkinis tojásrántotta babáknak receptjéért kattints ide!
Miért jobb a bolti bébiétel?
Sokkal egyszerűbb vele az élet, nem kell zöldséget mosni, pucolni, darabolni, hámozni, párolni, turmixolni, utána mosogatni. Megveszed a boltban, beletömöd a gyerkőcbe, az üveget meg kidobod (én próbáltam benne lekvárt eltenni, de sajnos a kupakja csak egyszer használatos).
A fenti okból kifolyólag rengeteg időt spórolhatunk vele, ami pici gyerek mellett egyáltalán nem elhanyagolható szempont. A főzéssel töltendő időt felhasználhatjuk alvásra, evésre, pisilésre és hasonló luxustevékenységekre, amiket a kismamák ritkán engedhetnek meg maguknak.
Ha figyelmesen elolvassuk a bébiételek címkéit, nagy eséllyel olyan táplálékot választunk a gyermekünknek, amelynek alapanyagai ellenőrzött, sőt, vegyszermentes gazdálkodásból származnak, a készétel pedig szinte soha nem tartalmaz hozzáadott cukrot vagy sót.
Ugyanakkor a sarki zöldséges kínálatának eredetéről nem mindig kielégítőek az információink. Nem kell tanakodni, utánajárni annak, hogy éppen milyen alapanyagokból főzhetünk a kicsinek, az üvegecskén mindig feltüntetik, hogy hány hónapos kortól adható az adott étel. Amiatt sem kell frusztráltnak lennünk, hogy vajon eleget evett-e a csemeténk. Egy üveg bébiétel nagyjából egy főétkezésnyi mennyiségnek felel meg, így könnyedén megállapíthatjuk, hogy tele van-e a bendő.
Miért jobb a házilag készített bébiétel?
Sokkal-sokkal olcsóbb, mintha boltban vásárolnánk meg. Egy heti kész bébiétel árából nagyjából egy egész hónapig főzhetünk a gyermekünknek. Magunk állíthatjuk össze az életkornak megfelelő étrendet. Persze ugyanez hátrány is lehet, amennyiben feladatként éljük meg, viszont sokkal változatosabban főzhetünk a kicsinek, mintha készételeket vásárolnánk, amelyek a hozzávalók viszonylag szűk körét tartalmazzák csak. Szezonális zöldségeket főzhetünk, így még jobban csökkenthetjük a kiadásainkat.
Egyszerre nagyobb adagot is készíthetünk a bébiételekből, s kiporciózva lefagyaszthatjuk, így mindig van mihez nyúlni, ha éppen nincs időnk főzni. A fokozatosság elve, amelynek fontosságát a szakértők olyannyira hangsúlyozzák a hozzátáplálás kezdetén, kizárólag otthoni főzéssel valósítható meg. Ez azt jelenti, hogy minden új alapanyag bevezetésénél csupán kis mennyiséget kóstoltatunk a babával, majd a következő min. két napban egyre növelhetjük a mennyiséget, de közben nem vezethetünk be újabb alapanyagot. Ezzel egyrészt hozzászoktatjuk a pici ízlelőbimbóit és szervezetét az újdonsághoz, másrészt megkönnyítjük az allergizáló alapanyagok kiszűrését.
Nem is olyan nagy macera főzni egy babának, ha főzünk magunknak, a legtöbb ételből apróbb módosítással a kicsinek is adhatunk. Vegyük ki az ő adagját, mielőtt fűszereznénk az ételt.
Azt gondolom, hogy sem a házi, sem a bolti bébiételek nem hozhatók ki nyertesen ebből a párbajból, mindkettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Egyetlen dolog van azonban, ami nálam a házi koszt felé billentette a mérleget, ez pedig a készételek uniformizált ízvilága. A zöldségek, sőt a gyümölcsök mellett is szinte minden esetben rizslisztet vagy főtt, turmixolt rizst alkalmaznak a gyártók sűrítésre, illetve az ételek laktatóbbá tételére. Emiatt aztán ezeknek a bébipapiknak egytől egyig van egy jellegzetes alapízük, ami egyáltalán nem kellemetlen, sőt. Könnyen megeshet, hogy ha a baba huzamosabb ideig csak ezzel a típusú étellel találkozik, akkor idegenkedve fogadja majd az ettől eltérő ízeket.
Persze ez nem szabályszerű, mindenki döntse el maga, hogy melyik táplálási mód a legmegfelelőbb számára illetve a gyermeke számára - ártani vélhetőleg nem fogunk egyikkel sem.