Az emberek, akik szeretnek főzni, két táborra oszthatók: vannak, akik már gyerekként is a konyhában sürgölődtek az anyukájuk, nagymamájuk mellett, mások azonban csak felnőtt fejjel merültek el a gasztronómiában. Te melyik táborba tartozol?

Nagymamám rettentő nagy gourmet volt, és istenien főzött. Én egy dolgot javítottam a történeten, ő ugyanis akkora kupival főzött, hogy úszott az egész konyha, viszont én ezt nem szeretem, mindent azonnal elmosogatok főzés közben. Lényeg az, hogy ő mindent tudott, sütött, főzött, és eszméletlenül szeretett enni, engem pedig szó szerint tömött. Három éves koromban, amikor nyáron nála voltam, leült, és 12 órától délután fél 4-ig mesélt, közben pedig nyomta belém az irdatlan mennyiségű ételt. Utána én felálltam, és azzal a lendülettel bementem a fürdőbe, és kihánytam mindent. Egyszer készített anyukámnak juhtúrós sztrapacskát, mert ő azt nagyon szerette, és anyám unszolt, hogy kóstoljam meg. Baromira ízlett, mégis azt mondtam rá, hogy fúj. Hat-hét évvel később kértem anyut, hogy csináljon juhtúrós sztrapacskát, és ezen teljesen meglepődött, hiszen azt hitte, hogy nem szeretem, pedig csak a nagyi miatt mondtam, mert mindig tömött. Így indult az életem, hogy a nagymama gyakorlatilag kikészített, még szerencse, hogy nem lettem bulimiás. Utána mindig csak annyit ettem és azt, amit szerettem, de figyeltem, hogy ő hogyan főz, milyen ízekkel dolgozik.

Sehol nem ettem olyan finomat, mint a tarkababfőzeléke, öt év kísérletezésbe telt, hogy ugyanolyat tudjak készíteni.

Beáztatta a tarkababot, rengeteg füstölt húst tett a lébe, és ebbe a lébe ment a fokhagyma, hagyma, zsírral rántotta be, tett hozzá pirospaprikát, és most jön a csoda, tett bele ecetet és cukrot, de nem volt se édes, se savanyú. A család szereti a tarkababot, de a sóletet még inkább, azt is tőle tanultam.

Vannak még ikonikus fogások, amik a család kedvencei, és amik ünnepekor biztosan az asztalra kerülnek. Akár már karácsony felé közeledve, van olyan, amit elkészítesz ilyenkor?

Karácsonykor mindig van halászlé, de én bajai módra készítem, gyufatésztával. Bejgliből persze van a hagyományos, de mindig csinálok meggyes-gesztenyéset is. A mákos gubát sem úgy csinálom, mint mások. Először megsütöm tortaformában a mazsolás-citromhéjas csodát, majd arra teszek egy vaníliapudingot, és arra jön az olasz habcsók, azt már csak egy fáklyával megpörkölöm. Én így alakítottam át ezt a receptet. A pulykasültet van, hogy egészben, kemencében sütöm meg, hozzá jöhet a krumplisaláta, mert azt nagyon szereti a család. Néha külön a két felső pulykacombot elkészítem, fehérborba áztatom egy-két napig, besózom, megy rá majoránna, bazsalikom, füstölt szalonna és répakarikák, majd megsütöm, ezt is nagyon szeretik. A pulyka melle ugye szárazabb, de azt fokhagymás tejfölbe áztatom, aztán dióba forgatom, és úgy sütöm meg. Mindennek megvan a módja.

Ragyog az arcod, ahogy az ételekről és a főzésről beszélsz, látszik, hogy nagyon élvezed, és nagyon kreatív is vagy benne. Mit jelent számodra a főzés?

Szeretek főzni, kikapcsol. A férjem a kertben szokott foglalatoskodni, az tölti fel, én pedig a konyhában érzem jól magam. Én is nagyon szeretem az ízeket, különös tekintettel az olasz ételekre. Hetek óta caprese salátát reggelizem, a saját paradicsomomat használom hozzá, bár sok zöld paradicsomot eltettem már télire, egy kis üveggel pedig kovászolok is, nem tudom még milyen lesz, van benne fokhagyma, kapor, kenyér helyett pedig krumplit tettem bele, kíváncsi leszek a végeredményre. Egy barátomtól tanultam, hogy a caprese mellé bazsalikomos pestót kell tenni, és ezt eszem reggel korpovit keksszel, egyszerűen ezt kívánom, ettől vagyok boldog. Legnagyobb kedvencem mégis a káposztás tészta, abból annyit tudok enni, hogy a fülemen jön ki, és nem elég. Az ételeken túl maga a főzés számomra a gondoskodást jelenti. Az olasz mammák úgy fejezik ki a családjuk felé a szeretetet, hogy odateszik az ételt az asztalra. Most rákaptam a dél-koreai filmekre, és ott is ugyanezt látom, fontos nekik, hogy egyen a szerettük.

Gyakorlatilag minden kultúrában kiemelt szerepe van az étkezésnek, és a nő részéről a szeretet kifejeződése. Ha vendégek jönnek hozzánk, és tudom, ki mit szeret, akkor azt készítem, ha pedig nem ismerem annyira az illetőt, akkor megkérdezem.

Olaszországban él az egyik barátnőm a férjével, és amikor eljönnek hozzánk, mindig készítek olasz és magyaros ételeket is. Nem tudom, hogyan, de felkerült az internetre egy reggeli főzésem, amikor juhtúrós sztrapacskát csináltam, és utána a barátnőm rámírt, hogy ha ő ezt tudta volna, azt kérte volna. Mondtam, ha legközelebb jössz, akkor azt kapsz. A másik barátnőm a töltött tökömért van oda, és miután egy étteremben azt ette, azt mondta, hogy finom volt, de az enyém mégiscsak zseniális. Mindenkinek megvannak a kedvencei, én pedig ezeket boldogan megfőzöm. A gyerekem imádja a sóskát, de nagyon ritkán eszi, csak nálam, mert senki nem tudja úgy elkészíteni a sóskát, mint én. Először a pulykaszárnyból húsleves készül, sok zöldséggel, aztán azt a főtt pulykaszárnyat imádja sóskamártással.

Szerepeltél főzős vetélkedőkben, ahol más hírességekkel kellett versenyre kelni, és győztél is ezekben. Ha másokat látsz főzni, akkor feltámad benned az ösztön, hogy megmutasd, te hogy készíted az adott ételt, vagy hogyan csinálnád?

Soha, mindenki mindent otthonról hozott, meg amilyen az ízlése, úgy főz. Nem szoktam csalódni, egyetlen egyszer, mert utálom a kecskesajtot, azt nem tudom megenni.  De ahogy mondtam, szeretem az ízeket, és szeretem az erős ízeket. Például szoktam venni szárított vargányát, mert imádom a gombát, és azokba az ételekbe, amikben gomba van, porrá őrölve teszem a vargányát, amitől eszméletlen különleges íze lesz mindennek. Szeretem a csípőset is. Terem csípős paprikám, ami olyan erős, hogy ájulás. A téli paradicsomomba is tettem koriandert, mustármagot, és ment még bele chili, hogy jó csípős legyen.

Pár éve sokat cikkeztek a fogyásodról. Milyen motiváció állt ennek hátterében, és hogy sikerült megtartani az elért súlyt? Most hogy érzed magad?

Megtaláltak. Mindig normál súlyú ember voltam, de miután 2012-ben elmentem nyugdíjba, elkezdtem kerekedni. Már nem idegeskedtem, jókat ettünk, ittunk. A férjem szerint nem volt olyan drámai, mert egyformán híztam, néha pedig fogyókúráztam. Egyszer a Vámos Erika fölhívott engem, hogy csinálnának egy reklámfilmet, amiben egy bemondót kellene alakítanom, aki elmondja, hogy XY két hónap alatt ennyit fogyott ezzel a termékkel. Ezután felajánlották, hogy mi lenne, ha az arca lennék a terméknek. Bementem az irodájukba, találkoztam Tamással, aki megalkotta a termékeket, vele átbeszéltük, hogy mit és hogyan kellene változtatnom az étkezésemen. Ez annyit jelent, hogy most például csak teljes kiőrlésű kenyeret eszem vagy korpovit kekszet, ebédre rakott zöldbab van most husival, kicsi rizzsel vagy bulgurral esetleg, és estefelé pedig már nem eszem, maximum joghurtot, egy bögre tejet, de volt, hogy megittam egy pohár forró kakaót. Imádom az édesburgonyát, azt felvágom, teszek bele egy tonna chilipaprikát, átpirítom, majd rányomok fokhagymát, újra megpirítom, és a végén egy kis feta kerül rá. Erre mondják, hogy életmódváltás, mert maradandó, és nem is híztam vissza. Jól érzem magam, és megtanultam, hogy másképp is lehet enni, nem csak mindig a nehéz kajákat.

Néha persze belefér ebbe egy-egy zsírosabb étel is, a békási piacon van egy néni, és az abált szalonnáját néha megkívánom, rendesen fokhagymás, sós, paprikás, annyira jó, hogy én ilyen finomat sehol máshol nem ettem.

Emellett mozgok sokat, tornázom, a kutyákkal sétálok, van evezőpadom, bringám, egyszóval nagyon jól vagyok.

Egy interjúban beszéltél róla, hogy nagyon beosztod a konyhapénzt. Van esetleg olyan bevált trükköd, amit megosztanál az olvasókkal?

Férjem eszik normális zsemlét, kifliket, ezért neki szoktam venni többet, amit aztán be is teszek a mélyhűtőbe. Veszek kovászos kenyeret kettőt, azt is beteszem a fagyasztóba, majd reggel kiveszem, 300 watton 45 másodpercre a mikróban megmelegítem, kettévágom, beteszem a pirítóba, így pont annyira ropog, amennyire szereti. Utálom kidobni a kenyeret, de ha marad, panzanella, olasz kenyérsaláta készül belőle, de van, hogy kenyérmorzsát csinálok. Ezt otthonról hoztam, hogy a kenyeret nem dobjuk ki. Emellett a kertünkben az esővizet is gyűjtjük, ezzel is spórolunk az elhasznált víz mennyiségén.

Nagyon rutinos szakács vagy, de volt olyan étel, ami kifogott rajtad?

A férjem nem véletlen mondja, hogy én nem vagyok jó rántotthús-gyártó, talán azért nem sikerül, mert nem szoktam sokszor enni, de a rántott csirkét imádom, és az mindig sikerül. Egyszer meg is lepődött a férjem, hogy sikerült, de legutóbb megint nem, most elfelejtettem kiklopfolni a karajt. Az ember folyamatosan próbál egyébként javítani. A nagyi babfőzelékével voltam úgy, hogy évekbe telt, amíg eltaláltam az arányokat, lehet, főznöm is kellene. Most sólet lesz egyébként, mert jönnek át a barátaink ünnepelni, mivel nemrég volt a kerek születésnapom. A hatvanadikra csinált egy meglepetésbulit a férjem, itt állt kint a kertben száz ember, azonnal vissza is csaptam az ajtót, hogy na ezt nem. Egyszerűen azért, mert bennem volt, hogy vendégül kell látnom, aki hozzám jön, de olyan ideges lettem, hogy mivel kínálom meg ezt a sok embert, ezért mondtam a férjemnek, hogy idén nem akarok születésnapi ünnepséget.

Említetted, hogy az olasz ételeket szereted, van még esetleg olyan konyha, ami a kedvenced?

Az olasz és a thai konyha a kedvencem. Nem voltam soha Thaiföldön, nagyon messze van, és én nagyon nem szeretek repülni. Európában 2-3 órát kibírok, de azon túl már rosszul leszek, egyszerűen nem működök ilyenkor. A jó kínai konyhát is szeretem, van itt egy étterem Szentendrén, ahonnan gyakran szoktunk ételt hozni. De Olaszországban rengeteget voltunk, lehet előző életemben ott éltem. Régen, amikor még volt határ, már amikor átléptük, elkezdett verni a szívem. Spanyolországot, Görögországot is szeretem, de Olaszország a kedvencem, nincs is olyan zuga, ahol ne jártunk volna. Egyébként a paellát is szeretem, és meg is tanultam készíteni, van kerek paellatálam, paellarizsem ugyan nincs, de használok másfajtát, és a tengeri herkentyűket imádom. A születésnapomra Tribunjba mentünk, ami egy tüneményes kikötőváros. A szállásunkkal szemben volt a pékség, átellenben a legjobb étterem, a házban pedig a fagyizó. Nagyon jól éreztem magam, mert a tenger a lényeg. De a horvát konyhát is szeretem.

Címlapfotó: Simon Gábor / Nosalty

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!

Olvass további izgalmas interjúkat is:

• Két pécsi lány, akiknek az élesztőgombák és a baktériumok egyszerre főnökeik és alkalmazottaik
• Két pályaelhagyó nyitotta meg az egyik legmenőbb kávézót Budapesten – ismerd meg a Doradót
• „Ez nem egy steril szálloda, és lehet, hogy felbuksz valahol a szandálomban, mert épp ott esett le a lábamról” – interjú Balogh Barival, a noszvaji Nomád hotel tulajdonosával