Egyik legkedvesebb szakácsunk: Barilla szakács. Oldalunkon található receptjei eredeti olasz tészta-különlegességek, melyek között mindenki megtalálhatja saját kedvencét. Az alábbiakban megosztjuk mesébe illő történetét, melyből kiderül, miként válhatott mára a világ legismertebb tésztagyártójává és az olasz kultúra nemzetközi nagykövetévé.
A Barillát az idősebb Pietro Barilla (1845-1912) alapította - leszármazottai 1576-ig visszavezethetően pékséget vezetettek. Pietro Pármában, a via Vittorio Emanuelle-en nyitotta meg első boltját 1877-ben. A cég komoly fejlődésnek indult, 1910-ben pedig megépült a Barriera Vittorio Emanuelle nevezetű tésztagyár. Pietro üzletét fiai - Gualtiero (1881-1919) és Riccardo (1880-1947) - vitték sikerre. Gualtiero korán elhunyt, így 1919-től öccsére, Riccardora maradt a cég vezetése, aki feleségével, Virginiával 1947-ig irányította a Barillát.
A II. Világháború alatt a Barilla termelése nagymértékben megnövekedett, ezért 1957-ben új gyárat nyitottak a via Veneto-n, a ’60-as években pedig létrehozták - először Rubbiano-ban (1965), majd Pedrignano-ban (1969) - a világ legnagyobbnak számító élelmiszergyárait, ahol grissinit és kenyeret készítettek.
Pietro Barilla - Riccardo fia - 1951-es amerikai útján szerzett tapasztalatait sikeresen kamatoztatta a cégvezetést illetően, és rendre felismerte a technológiai újítások fontosságát. Kísérletezett a folyamatos termelési ciklusok bevezetésével, és tökéletesítette a termékek mennyiségi és minőségi gyártását. Ezen kívül olyan élelmiszer-biztonsági, kereskedelmi és marketing tevékenységekbe kezdett, melyekkel egy évtizeden belül elérte, hogy cége regionálisból nemzeti vállalattá, később pedig az olasz kultúra nemzetközi modelljévé nője ki magát.
A gyár felújításának és kibővítésének befejezése után a Barilla a via Veneto utcában (mai nevén viale Barilla) naponta több mint 2 millió kg tésztát termelt. A piaci igényekre alapozva a vállalat elállt a korábbi ötlettől, hogy újabb gyárat építsen a környéken, a vezetés pedig úgy döntött, Pedrignanoba költöznek. 1960-ban - a gazdasági fellendülés csúcspontján - a Barilla részvénytársasággá alakult.1970-ben az amerikai multinacionális érdekeltségű Grace vállalat vette meg a gyárat, ám 1979-ben Pietro visszaszerezte a többségi tulajdont.
Pietro irányítása alatt tehát a Barilla további jelentős technológiai újításokon ment keresztül, a gyár felvirágzott, a brand jó hírének terjedése pedig megállíthatatlanná vált. Emellett szenvedélyes műgyűjtő is volt: gyűjteményét 1993-ban, 80. születésnapja alkalmából a nagyközönséggel is megosztotta, a róla mintázott szökőkút pedig Parma egyik főterén áll.
Pietro 1993-as halálát követően fiai, Guido és Paolo vették át a családi üzletet, akik egyre erőteljesebben nyitottak a nemzetközi piacok felé. Megvették a piacvezető görög illetve török tésztagyárakat: a Miskot és a Filizt, emellett pedig 1999-ben megnyitották első gyárukat az USA-ban, az Iowa állambeli Amesben.
A Barilla az ezredfordulón is a világ vezető tésztagyára, illetve Európa piacvezető sütőipari termékeket gyártó vállalata maradt. Fő brandjei: Mulino Bianco (alapítva 1976-ban) és a Wasa (alapítva 1992-ben.) További tulajdonában levő márkák: Voiello (1975) és Pavesi (1992).
A Barilla története tehát több mint 130 évvel ezelőtt indult egy kis tészta- és pékáru kereskedésből, mára pedig piacvezető olasz élelmiszer-ipari vállalattá nőtte ki magát. Mintegy 30 gyárral rendelkezik, melyekből 14 Olaszországban, 16 külföldön található, termékeit pedig a világ több mint 100 országába exportálja.
A Barilla három fő alapelve a vásárlók elégedettsége, valamint az egészség- és környezettudatosság. Termékei világszerte prémium minőségükről híresek, a kutatásra, fejlesztésre és az új technológiákra pedig kiemelt hangsúlyt fektetnek. (x)
