Nem tévedünk nagyot, amikor megállapítjuk, hogy a banán alapgyümölccsé „lépett elő”. Szinte állandóan van otthon, mindenütt kapható, az élelmiszer-áruházak mérlegein rendszerint az első tétel, még az almát is megelőzi. Közel sem volt azonban ez mindig így. Még csak nem is az 1960-as évekről beszélek, amikor a narancs, a mandarin és a banán különlegességnek számított – és szigorúan csak karácsony előtt jutott hozzá az, aki igazán szemfüles volt. Úgy jó harminc éve sem volt egyszerű a beszerzése, nagy utánajárást igényelt a lelőhelyek felfedezése, aztán következhetett a sorban állás, és nem lehetett csak úgy több kilónyit venni belőle. Tudom, mert lányom szívműtéte után orvosi javallatra indultunk banánvásárló körútra. Időnként ketten-hárman is, hogy a limitált mennyiségnél többet hozhassunk haza.
Mindez már a múlt, mert banán van – többnyire otthon is. Így hát, amikor unokám kérdése elhangzott, hogy „Nagyi, készítesz egy banánturmixot? Úgy megkívántam!”, én gondolkodás nélkül rávágtam: „Persze, hogyne.”
És akkor ért a meglepetés: nem volt otthon banán. A gyümölcsfelhozatal elég gyérnek bizonyult, néhány alma, narancs és citrom alkotta a kínálatot. Na, akkor megpróbálkozunk ebből összeütni egy turmixot! A narancs egyedül túl híg, úgyhogy sűrítésként direkt jól jön hozzá az a néhány alma. A tej-alma kombináció végül is az almaszószban jól megfér egymással, igaz, ezt, és a gyomrot a narancslé kicsit megbolondíthatja, de próba, szerencse.
Előkaptam a botmixert, feldaraboltam az almát, narancsot, kis cukor és néhány cseppnyi citrom ment még bele. Összezúztam, aztán a tejjel hígítva még átkevertem, és kész is volt a nem banán turmix. Nagyon jól sikerült, egy kísérletet megér!
Mari nagyi