A Pozsonyi út elején található bérház saroküzlete évtizedek óta éttermeknek ad otthont – volt itt cukrászda, orosz étterem, sőt, anno a Radnóti házaspár is ide ugrott le, ha nem volt otthon semmi vacsorára.
Legújabb lakója a Babka – írhatnám, hogy étterem, de Nemesvölgyi Attila tulajdonos kifejezetten nem szeretné, ha ezt a megnevezést használnánk. Mint mondja, a skatulyákért sincs oda, egyébként pedig ők nem klasszikus étterem. Szerinte ma még mindig az a felfogás uralkodik, hogy az étteremre rá kell készülni, felöltözni, asztalt foglalni, partnert keresni hozzá – ők egy olyan helyet szeretnének létrehozni, ahol egyszerűen jó lenni. Ahová beugrasz futás után egy narancslére, reggelire, egy baráti beszélgetésre vagy egy laza üzleti ebédre, de ahova csak úgy olvasgatni és valami finomat enni/inni is beülhetsz – igazi közösségi hely.
Attila szerint egyébként a menün is látszik, hogy hangsúlyosabbak az italok, a jó minőségű koktélok. A meglepetés pedig az, hogy még a kaja is nagyon rendben van. Itt a baráti hangulathoz "comfortételek" készülnek, és nagyon sallangmentes az egész – leginkább olyan, mint egy szerethető kis francia étterem. Eztegyébként az enteriőr is elárulja – mivel főleg gasztróval foglalkozom, ritkán kérdek rá a belsőépítészre, de a Babka annyira tökéletes keveréke a vidéki bájnak és a fővárosi búvóhelynek, olyan kedvesen keveredik benne a harmincas évek polgári bája és bohémsága a modern igényekkel, hogy szerettem volna tudni, ki találta el ennyire a helyet. Kiderült, ez is Attila műve.
Mint mondja, imádja az újrahasznosítást, és igyekezett minimális új bútort vagy dekorációt behozni – a polc egy régi bárpultból van összerakva, a mennyezeti világítás egy art-deco fésülködőasztal tükrével van felerősítve, a pultot hatvanasévek-beli vidéki kúriából kibontott cementlapok varázsolják barcelona-i hangulatúvá, az egyik falat pedig száz éves karnison lógó vázák díszítik. Szerinte, ha az ember nyitott szemmel jár, mindig talál olyan tárgyat, amiben van még lehetőség, és amúgy is felesleges a világot minden áron új anyagokkal elárasztani.
A Babka nevet két okból kapta a hely: egyrészt, mert ezt a zsidó csokis kalácsot tervezik a hely állandóan kapható, emblematikus fogásának, másrészt mert olyan cuki: van benne becézés, kedvesség, melegség. Megjegyzem, nagyon illik is rá! Elvileg havonta cserélgetnek majd egyes elemeket a menün – lesznek állandó fogások, de a szezonalitás nagyon fontos befolyásoló tényező lesz.
Mivel az étlap nem túl hosszú, viszonylag könnyen választottunk – bár gondolkoztunk rajta, hogy a szír, török, zsidó és spanyol konyhát lazán vegyítő fogások közül melyiket nem szabad kihagyni elsőre. A menü összerakásában egyébként Mautner Zsófia és Daneil O’shea segítettek - Zsófi hozta a femininebb, könnyebb közel-keleti vonalat, míg Daniel a macsósabb fogásokat. Teljesen biztosak voltunk a madridi pacalban és a tépett sült csirkében, amihez mazsolás piláf járt, na meg a hely névadójában, az egész nap kapható babka kalácsban, majd Attila tanácsára sabich-ot is kértünk.
Elsőként a sabich-ot kaptuk meg. Aki nem ismeri, ez egy izraeli szendvics, általában pitába tunkolt sült padlizsán és tahini friss zöldségekkel, főtt tojással. Itt kenyéren kaptuk, és a hagyományos alap fel volt turbózva egy édeskés mango chutney-val. Nem túl nagy adag, de annyira tele van ízzel, hogy még így is laktató. Randira nem ajánljuk, mert rendesen meg van pakolva, és potyog róla a sok feltét – minden más alkalomra nagyon! Másodiknak a pacal érkezett – sűrű, kicsit füstös paradicsomszószban, a Panificio il Basilico díjnyertes kovászos kenyerével. Alapvetően ritkán lelkesedek be igazán a pacalra, de ez tényleg egy nagyon profin elkészített, Andalúziát idéző verzió. Szintén előéletnek adják, kisebb tányérban, így azok is simán megkóstolhatják, akik tulajdonképpen óvatosan bánnak ezzel a különleges belsőséggel – de bátran ajánljuk mindenkinek, tényleg nem fog csalódást okozni!
A harmadik fogásnál már nem is voltunk túlságosan éhesek – mégsem tudtuk otthagyni a tépett csirkét, ami duplán zseniális. Nem más, mint sült csirkecomb rizzsel – de a keleti fűszerekkel, pisztáciával, mogyoróval, amivel feldobták, na meg azzal, hogy a combot szálasra tépkedve halmozták a rizsre, az egyszerű menzafogásból csináltak egy izgalmas, könnyed fúziós ebédet. Végül jött a babka – puha, selymes kelt tészta krémes csokival és roppanós diódarabokkal a rétegek között. Mintha a nagymama receptjét odaadnának egy menő New York-i péknek, hogy modernizálja.
Összességében nagyon meg voltunk elégedve. A Babkát tényleg mindenkinek ajánljuk – szívfájdalmas kamaszoknak, elfoglalt yuppiknak, babakocsis anyukáknak, randizóknak, barátoknak, kis és nagy családoknak valamint mindenkinek, aki szeret szép környezetben jó ételt enni és finom italokat inni. Bár Attila nagyon erősködött, hogy a hely még csak négy napja nyitott meg, és bőven akadnak még befejezetlen részletek, őszintén szólva nekem a frissen pácolt fa illata az egyetlen árulkodó jel, hogy még csak pár napja vannak jelen a Pozsonyi úton.
Ha mindenképpen muszáj lenne valami negatív kritikát mondani, akkor az lenne, hogy picit lassú volt a kiszolgálás ebédidőhöz képest - bár, ahogy nagyanyám mondaná, aki sietni akar az evéssel, az álljon a lovak közé. Kíváncsian várjuk, hogy alakul a Babka sorsa – mi mindenesetre nagyon drukkolunk neki, mert sikerült egy sallangoktól mentes, igazán otthonos, barátságos helyet találnunk, ahol remek konyhával és baráti árakkal várják a vendégeket.
