Az ARFID-ot magyarul elkerülő/korlátozó táplálékbeviteli zavarnak nevezhetünk. Az érintettek a szokásostól eltérően itt nem a testképük miatt nem fogyasztanak bizonyos élelmiszereket, hanem különböző szorongásos tünetek miatt – például attól tartanak, hogy megfulladnak egyes alapanyagoktól
Mi is az ARFID?
Az ARFID miatt az érintett egyén elveszítheti az étvágyát, vagy kerülheti azokat az ételeket, amelyek valami miatt nem kívánatosak, legyen az az alapanyag színe, íze, textúrája vagy illata.
Az egészségügyi szakemberek ezt „szelektív étkezési zavarnak” is nevezik, mivel az érintett csak néhány dolgot hajlandó nem/megenni. Ezzel együtt kialakulhatnak náluk étkezési rituálék is, például meghatározott sorrendben fogyasztják el az eléjük kerülő ételeket.
Az ARFID azért veszélyes, mert befolyásolhatja a tápanyagbevitelt és az általános egészséget is: kezelés nélkül akár életveszélyes komplikációkat is okozhat.
Nem egyenlő azzal, ha valaki válogatós!
Itt fontos megjegyezni, hogy ez a zavar nem egyezik meg a válogatós étkezéssel, mint amit a gyerekeknél például gyakran láthatunk. Tény, hogy ők gyakran kerülnek néhány alapanyagot, aminek nem szimpatikus a kinézete, az illata vagy az állaga – ez azonban csak néhány ételre vonatkozik, így ez még nem befolyásolja az egészségüket vagy éppen a fejlődésüket. Továbbá a kicsik általában kinövik ezt a viselkedést.
Az ARFID ugyanakkor negatívan hathat az étvágyra, és akár a gyerekek növekedését, illetve fejlődését is akadályozhatja, éppen ezért fontos, hogy kezeljék – ráadásul ezt nem is tudják kinőni.
Mivel az ARFID egy új diagnózis, még nem áll rendelkezésre elegendő adat arra vonatkozóan, hogy milyen gyakran fordul elő, milyen tünetekkel jelentkezik, vagy hogy milyen egyéb jellemzői vannak. Emellett az okai sem teljesen ismertek, de a kutatások szerint szorongás, félelem vagy trauma állhat a hátterében. Azt is feltételezik, hogy a szociális, környezeti és kulturális hatások befolyásolhatják a zavar kialakulását, valamint a genetikai tényezők is szerepet játszhatnak benne.
Bárki érintett lehet
Az ARFID bármilyen korú embert érinthet, bár leggyakrabban gyermekkorban jelentkezik. A kockázat nagyobb lehet, ha az érintettnek traumatikus élményei voltak, például ha valakit egy ponton kényszerítettek az evésre. Emellett neurológiai vagy fejlődési zavarok – mint például az ADHD vagy a depresszió – szintén növelhetik a kockázatot. További rizikófaktor lehet bizonyos ételek textúráinak elutasítása, az ételtől való félelem, vagy az étkezési zavarok családi előzményei.
Mik az ARFID jelei?
Az ARFID-dal küzdők között gyakori az alhasi fájdalom, beleértve a görcsöket, a hasfájást vagy a székrekedést, emellett jelentős súlyvesztést is tapasztalhatnak.
Továbbá a gyakori tünetek közé tartozhat a levertség, a gyengeség, az alacsony testhőmérséklet, az ájulás és a szédülés. A nők esetében a menstruációs ciklusok rendszertelenné válhatnak, vagy akár el is maradhatnak, és finom szőrzet jelenhet meg a testen.
Ezen kívül az ARFID viselkedésbeli változásokat is okozhat, például az étvágy csökkenését vagy teltségérzést az étkezések előtt, valamint félelmet az étkezés következményeitől – például a fulladástól vagy a hányástól. Az ARFID-es betegek általában nehezen tudnak figyelni, ami korlátozhatja, mennyi ételt esznek.
Ez az étkezési zavar akár a szocializációra is hatással lehet: az egyén kerülheti az étkezéssel kapcsolatos eseményeket, ezáltal pedig távol tarthatja magát a szeretteitől is. Emellett a problémája elvonhatja a figyelmet a munkahelyi vagy iskolai kötelezettségekről is.
Hogyan kezelhető? Többek közt terápiával
A kezelés fő célja, hogy növeljék az érintettek testsúlyát, majd egy egészséges testsúlyt tartsanak fenn – emellett hangsúlyt kell fektetni az egészséget veszélyeztető komplikációk megelőzésére is.
De fontos a szenzoros elutasítások és az étellel kapcsolatos félelmek kezelése. Az ARFID kezelésére gyakran használnak kognitív viselkedésterápiát (CBT), ami segít felismerni a problémás gondolatokat és viselkedéseket, ezáltal pedig csökkenti az étellel kapcsolatos félelmet és szorongást, valamint megtanítja a pácienst az érzékszervi kihívások kezelésére.
Időnként gyógyszereket is alkalmaznak, például antidepresszánsokat vagy antipszichotikumokat.
Még többet olvashatsz az étrendekről itt:
