Szeretem, amikor egy étel nem csupán egy rögzített formában létezik. Szeretem, amikor a dolgok nincsenek szigorú határok közé parancsolva. Szeretem az izgalmakat rejtegető recepteket, a kelt tészta illatát, a cukros dió pörkölt aromáját, ahogy a sütő irányából száll felém. Szeretem a kalácsfonás békésen koncentráló műveletét. Szeretem az aranygaluskát és a húsvéti kalácsot, de abszolút semmi kedvem választani, a mai naptól kezdve pedig nem is kell így tennem, ugyanis most már csak egy dolog van, amit igazán szeretek: szeretem az aranygaluskalácsot.
A kalácsok megtöltéséről
A kelt tészta számomra azért olyan csodálatos, mert ugyanabból az alapból száz és száz különböző péksütemény születhet, csupán a kreativitásunkat kell hozzá némileg bekurblizni. Egy fonott kalács is lehet sokkal több, mint szépen megformázott, üres kelt tészta: a belseje és a külseje is kaphat további izgalmas kiegészítőket.
Jelen esetben ugyanazt az alapanyagot rejtettem a kalács fonataiba, majd elhalmoztam vele azok felszínét is: cukros dió került minden egyes apró ficakba, redőbe és hajlatba.
A kalácsot alkotó tésztakígyók először ellaposodtak, majd kellő mennyiségű vajat és cukros diót kaptak, végül pedig csigává csavarodtak, ami által puha, diós rétegek halmozódtak egymásra a kalács belsejében.
Mindent tud, amit a galuska is
Az aranygaluska talán egyik legszimpatikusabb tulajdonsága az a kettősség, ami a ropogós külső réteg és a puha, foszlós belső együttéléséből adódik. Szerencsére ez nem ment sehová, miközben a galuska kaláccsá alakult: a fonott péksütemény teljes felülete alaposan megpirult, míg odabent nem száradt ki.
Persze ennek eléréséért meg is kellett dolgoznom: betettem a kalács alá, a sütő aljába egy tepsi forró vizet, hogy gőzös közegben sülhessen a tészta. Valamint a sütés felénél letakartam a süteményt alufóliával, nehogy megégjen.
A sodó sem marad el
Nem lenne teljes az élmény vaníliasodó nélkül. Amikor ráöntöttem az aranyló, selymes szószt a még langyos, illatozó kalácsszeletekre, ott nyert értelmet az egész fáradságos munka: a dagasztás, kelesztés, nyújtás, töltés, csavarás, bevonás, fonás, ismételt kelesztés, sütés és várakozás. Az első falat aranygaluskalács után nem volt több kérdésem. Csak a boldogság.
Készítsünk aranygaluskalácsot vaníliasodóval!
Hozzávalók a tésztához:
250 g finomliszt, 250 g rétesliszt, 1 csipet só, 30 g friss élesztő, 100 ml tej, 3 ek cukor, 2 db tojássárgája, 70 g vaj (olvasztott)
Hozzávalók a fonáshoz:
300 g dió, 100 g cukor, 150 g vaj (olvasztott)
Hozzávalók a sodóhoz:
600 ml tej, 3 db tojássárgája, 1 ek étkezési keményítő, 40 g cukor, 1 csomag vaníliás cukor
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. A liszteket és a sót egy nagy tálban alaposan összekeverjük, majd hozzáadjuk a két tojássárgáját, valamint a felfutott élesztőt a tejjel. Hozzáadunk még annyi tejet, amíg egy ruganyos, de nem ragacsos tésztát kapunk, ami könnyen gyúrható. Nagyjából 2-3 percig gyúrjuk, amíg sima nem lesz a felülete. Ekkor visszatesszük a tálba és fokozatosan hozzádagasztjuk az olvasztott vajat. Ha felvette az összeset, tovább dagasztjuk a deszkán 2-3 percig. Ha kész, visszatesszük a tésztát a tálba, majd lefedve, meleg helyen duplájára kelesztjük.
A diót ledaráljuk (maradhatnak benne nagyobb, durvább darabok, attól csak izgalmasabb lesz a kalács), majd elkeverjük a cukorral. A megkelt tésztát négy egyenlő részre osztjuk. Mindegyik kis gombócot téglalappá nyújtjuk, majd megkenjük olvasztott vajjal, és bőven megszórjuk cukros dióval. A hosszabbik oldalától kezdve felcsavarjuk a tésztát, mintha csigát készítenénk, majd az így kapott rúd két végét lezárjuk, és az egészet kicsit megsodorjuk, hogy minimálisan hosszabb legyen.
Ha megvan mind a négy tésztakígyónk, a maradék cukros diót egy nagy tálcára öntjük. Minden kígyót alaposan bevonunk olvasztott vajjal, majd meghempergetjük őket a cukros dióban.
A kalácsunkat négyes fonással formázzuk meg: ehhez a jobb oldalra elkülönítünk három szálat, a bal oldalra pedig a maradék egyet. Ezután a jobb három közül a középsőt felemeljük, majd a bal legszélsőt áthúzzuk alatta a túloldalra. Majd ismét felemeljük a jobb három közül a középsőt, és a bal oldalit áthúzzuk alatta. Ezt a mozdulatsort ismételjük addig, amíg el nem készül a kalácsunk.
A megfont kalácsot letakarva, meleg helyen 30 percig kelesztjük, közben pedig előmelegítjük a sütőt: 170 fokra, légkeveréssel. A megkelt kalácsot a sütőbe tesszük, és beteszünk alá egy tepsi forró vizet is, hogy gőz keletkezzen a sütő belsejében. A kalácsot összesen 35-40 percig kell sütni, azonban az első 20 perc után érdemes letakarni alufóliával, ha nagyon elkezdene barnulni. Így nem fog megégni (a dió különösen hajlamos erre), és a belseje is alaposan átsül.
A kisült kalácsot hagyjuk majdnem teljesen kihűlni: érdemes még épphogy csak langyosan, a sodóval tálalni, úgy a legfinomabb.
A vaníliasodóhoz a tejet feltesszük közepes lángon melegedni (ne forraljuk fel!), közben pedig egy tálban kikeverjük a tojássárgáját a cukorral, vaníliás cukorral és keményítővel. Amikor a tej már meleg, de még nem forró, folyamatos kevergetés mellett apránként hozzácsorgatjuk a sárgájához, azaz hőkiegyenlítést végzünk. A tejes, tojásos keveréket visszatesszük a tűzre, és közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük (nem lesz annyira sűrű, mint egy puding).
Az aranygaluskalács teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több húsvéti receptötlet vár:
